Ne kergessünk ábrándokat, végigviszik, amit akarnak. Volt látszategyeztetés, az időpontot gondosan megválasztva azt karácsony környékére tűzték ki. El is hagyhatták volna az álságos gesztust. Meglesz az akaratuk, ne bohóckodjunk szakmai állásfoglalással, parlamenti vitával, társadalmi visszajelzéssel.
Amiről ezen sorok íródnak az az, hogy az építési minisztérium módosítja a településrendezési rendeletet. A tanyák beépíthetősége eddig 3 százalék volt, most lehetőség nyílik ennek megtízszerezésére. Az ötlet akár jó is lehetne, de nincsenek illúzióim, nem azok érdekében ragadtak tollat a tárcánál, akik családjukkal egy gazdaságot visznek és a birtokon szerettek volna a korábbi szabályok szerinti szűkös négyzetméteren házat, színt, tárolókat, istállókat építeni. Hogy miféle csodák emelkednek majd ki a földből akkor, amikor egy tízezer négyzetméteres földön háromezer négyzetméter lehet betonból? Például lakóparkra emlékeztető terménytárolók?
Hozzászoktunk ehhez a tempóhoz, láttunk már a Balatonnál úszómedencére meglepően hasonlító tűzivíz-tárolót, présházat, amely megszólalásig olyan, mint egy takaros nyaraló.
Az igazán nagy baj akkor lesz, ha növénytermesztés szempontjából értékes földek kezdenek gombamód „eltanyásodni” és beépülni. Majd meglátjuk, hogy az agrártárcát vezető Nagy Istvánnak, az agrárkamarás Győrffy Balázsnak, a gazdakörös Jakab Istvánnak lesz-e pár keresetlen szava Lázár János építési miniszterhez. Mit is mondanak tanyahelyen az erősebb kutyáról...?