Nyelvészeink egy csoportja hosszú esztendők óta megválasztja az év szavát, tavaly a legtöbb voksot az ársapka érdemelte ki. Sajnos. Bár a világjárvány okozta átmeneti gazdasági sokk mérséklésében kétségtelenül lehetett némi szerepe az élelmiszerek egy csoportjánál – és átmenetileg az üzemanyagoknál is – bevezetett hatósági árnak, azonban a jelenleg is Európa-rekorder inflációnk mérséklésében aligha, sőt akár 3 százalékot is dobhatott rajta. Az üzletláncok ugyanis pillanatok alatt alkalmazkodtak a kialakult helyzethez, s a befagyasztott termékek árán elszenvedett veszteségeiket késlekedés nélkül kompenzálták más portékák megdrágításával, nem egyszer túlzott mértékben is. Az árak mesterséges eltérítésének nyilvánvaló kudarca azonban mit sem zavarta a NER-t, sőt olyannyira megtetszett számukra, hogy tavaly novemberben a burgonyával és a tojással bővítették a kört. Márpedig ezúttal egyetérthetünk a mostanában meglehetősen ritkán megszólaló Matolcsy György jegybankelnökkel, aki a Monetáris Tanács legutóbbi, kamatdöntő ülése után megfeddte a kormányt:
– Vita van a világban az árstopokról. Ezek az intézkedések megzavarják a piacgazdasági környezetben az árképzést. Bizonyítottan ott lett magasabb az infláció, ahol alacsony a termelékenység és gyenge a versenyképesség.
Az olyan országokban, ahol a nemzeti bankok hitelessége nehezen megkérdőjelezhető – hazánk évek óta nem tartozik ebbe a sorba –, egy pénzügyminiszter elgondolkodna mindezen. De láthatóan a miénk nem teszi. Matolcsy és Varga Mihály a hosszú-hosszú évek óta tartó mosolyszünetet megszakítva az elmúlt hetekben többször is hivatalosan találkoztak egymással, de az árstop, és az ennél is komolyabb kihatású kamatstop ügyében nem tudtak zöld ágra vergődni.
A magyar fiskális és monetáris politikát vezetők megbeszéléseinek hatása mégsem múlt el nyomtalanul. Az MNB Monetáris Tanácsának ülése ugyan változatlanul hagyta a 2022. szeptembere óta érvényes 13 százalékos alapkamatot, azt amelyet, mint igazodási pontot a bankok teljesen figyelmen kívül hagynak, ezzel szemben hozzányúltak az irányadónak tekintett egynapos rátához, amely a mostani 1 százalékos csökkentéssel 17 százalékos lett. S ez nem csekély engedmény a technikai recesszió közepette gyors növekedési illúziókat ringató kormányzati törekvéseknek. A nemzeti bank elsődleges célja jelenleg is csak az lehet, hogy a még mindig 24 százalékos éves inflációt letörje, mert ez kétszerese a környező országokénak, s háromszorosan haladja meg az uniós átlagot is. Ennek ellenére akkor csökkentettek a kamaton, amikor mind az amerikai FED, mind az Európai Központi Bank emel. Pedig az MNB reálisan mérte fel a helyzetet, amikor megállapította: "az infláció normalizálódása a korábban vártnál hosszabb folyamat lehet". Vagyis további szigort követelne. Ugyanakkor írjuk Matolcsyék javára, hogy mind elemzéseikben, mind kommunikációjukban konzekvensen kerülik az inflációhoz tapadó, hazug háborús és szankciós jelzőket. S manapság már ez sem kevés!