- Züllés, tragédia és művészet a magyar futball élvonalában

Oktatni kellene, hogy lehet szétverni egy csapatot a hozzá nem értés és nemtörődömség egyvelegével: a fehérvári futball talán legfajsúlyosabb hibája mégsem ez, hanem az, hogy azon kevés magyar klubok közé tartozik, amelyiknek lenne említésre méltó közelmúltja, illetve volt egy Európa-hírű csapata, mégsem ebből építkezik. Az UEFA-kupa-döntős együttes tagjaiból nem kér az új tulajdonos, a NER csúcsoligarchája, a miniszerelnöki „kötélbarát”, a kaszinókoncesszió kedvezményezettje, a legnagyobb magyar építőipari cég bekebelezője: Garancsi István színre lépése óta lényegében kikoptak a döntéshozók közül az 1985-ös csapat nagy öregjei. Holott Burcsa Győzővel nem is olyan régen még bajnoki aranyat ünnepelhetett a város, de a szakmai igazgató tulajjal kirobbant konfliktusának szakítás lett a vége. Burcsa visszavonult a futballtól, holott programjának esszenciája semmivel nem különbözött bármelyik vállalkozás alapvető működésétől, miszerint a teljesítményhez és nem a kiugró, a magyar viszonyokat messze meghaladó alapbérhez kell kötni a játékosok jövedelmét. Harcát elbukta, azóta Fehérvár a játékosügynökök Kánaánja, mindenki leveszi a maga jussát. Komplett sorok cserélődnek minden idényben, a kötődés és elhivatottság nélküli zsoldosok pedig csak a hónap végét várják, amikor pittyeg a telefonon a banki utalás.

A borzasztó tavaszi mérleg önmagáért beszél: a liga második legnagyobb, tízmilliárdos éves költségvetésű csapata a víkenden a kiesést igyekszik elkerülni. Ha sikerül, akkor sincs rendben semmi, paradox, de a fehérvári focin tényleg csak az segítene, ha kiesne.

A klub hivatalosan semmit nem kommunikál, Garancsit láthatóan nem érdekli, a főszponzor MOL-t képviselő Hernádi Zsoltnak pedig vélelmezhetően van más gondja az energiaválság közepén, minthogy tizenegy fiatal férfi alkalmasságáról döntsön. Helyettük a város polgármestere, a fideszes Cser-Palkovics András véleményezte a történteket: „Tragikus” – írta közösségi oldalán. Szerinte megállapítható, hogy „minden idők valószínűleg legtöbb pénzéből, minden idők egyik leggyengébb csapata” a mostani. Kijelentette, elrettentő példa lehet, miként lehet fél évtized alatt egy Chelsea ellen jól játszó csapatot így lezülleszteni. Az alapvető okok elég egyszerűek szerinte, „gazdátlanság, hozzá nem értés, valamint az elkötelezettség teljes hiánya” – írta a városvezető.

A történtek azonban a kiesés vagy bennmaradás témakörén messze mutatnak: a Fehérvár, a Honvéd vagy a Vasas búcsúja kristálytisztán mutatja a stadionépítési program hiábavalóságát. Ez egyáltalán nem segítette elő a színvonal emelkedését, csak a tízmilliárdokért épített arénákról lehet azt mondani, hogy első osztályúak. A csodastadionok kihasználtsága azonban továbbra is olyan, mint a benne folytatott játék: gyalázatos. Az MLSZ elnökének vágya a tízezres átlagnézőszámról a Ferencvárost leszámítva sci-fi kategória, miközben a játékosbérek minden gazdasági racionalitást cáfolva lehajrázták a régió összes országát.

A hétvége másik nagy történése a Honvéd leépülése, amit a Los Angelesből hirtelen visszatért egykori tulajdonos, George F. Hemingway minősített. Mondjuk az állami médiának adott kétségkívül ütős nyilatkozatát némiképp árnyalja, hogy előtte Felcsúton, a VIP-ben nézte a miniszterelnökkel a hazaiak meccsét, vagyis nehéz elképzelni, hogy az M1-nek adott interjúja kizárólag saját kútfőből származik, ugyanúgy elképzelhető, hogy Orbán Viktor vele akart üzenni a tulajdonosoknak. A köztévében váratlanul megszólaló Hemingway azt mondta, a sikerhez a jó vezetés és a szaktudás mellett pénz kell, Kispesten a második megvolt, de az első hiányzott. Hiába volt sok pénze a vele anno bajnokságot nyert csapatnak most, utódjai szakértelem híján pumpálták a pénzt a klubba, de „ennek sok értelme nincs”. Szerinte, „ennyi rossz embert alkalmazni ennyi évig az majdnem művészet.”

Azt sem értette, hogy ha van akadémia, miért nem saját nevelésű játékosok alkotják a csapatot, márpedig ő az MLSZ helyében ebbe az irányba tolná a futball szekerét. „Nem jár jó úton a magyar labdarúgás” – mondta, az állami forrásokról pedig kijelentette, szétosztaná őket.

 – szúrt oda nyilvánvalóan a Kubatov Gábor vezette Ferencvárosnak.

Már csak az a kérdés, ezt ki mondta először? A miniszerelnök, vagy ő?