eltűnt gyerekek világnapja;

Nem hangsúlyos téma a társadalomban, hogy mi történik a gyermekvédelmi szakellátásban

A társadalom megítélése egészen más attól függően, hogy egy 5 vagy egy 15 éves gyermek tűnik el. Pedig a segítségre mindkét esetben szükség van. 

Magyarországon évente nagyságrendileg 18 ezer gyermekeltűnést jelentenek be az Országos Rendőr-főkapitányság adatai szerint. "Szomorú, hogy ez a szám nem csökken, inkább enyhén növekszik. Azt azonban fontos hozzátenni, hogy ez nem ténylegesen ennyi gyermek eltűnését jelenti, ugyanis vannak olyanok, akik egy évben többször is eltűnnek, és így minden egyes alkalommal újra bekerülnek az adatbázisba. „Ez azonban azt is jelenti, hogy ezeknek a gyerekeknek a helyzete nem változik, valójában nem kerülnek biztonságba” – nyilatkozta lapunknak Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. "Az eltűnt gyermekek körülbelül egyharmada még aznap megkerül, vagy legkésőbb másnapra hazatér, illetve visszamegy a gondozási helyére. Ez nagyon gyakran az állami szakellátás intézményeit jelenti. A következő kategória, akik nagyjából egy héten belül kerülnek elő, vagy legalább életjelet adnak magukról, az ő arányuk szintén 30 százalék körüli. És vannak a veszélyesebb helyzetek, akikről hetekig, hónapokig nem tudni semmit, ott már növekszik annak a veszélye, hogy az eltűnés ideje alatt valamilyen bűncselekmény áldozatává vagy elkövetőjévé válnak, vagy olyan kriminalizált körökbe kerülnek, amik azt facilitálják, hogy újra meg újra ne ott legyenek, ahol lenniük kell. Évente néhány eset pedig feltáratlan marad, nem derül ki, hogy mi történt a gyerekkel."

Az eltűnések zöme a tizenéves korosztályt érinti. 

Amikor egy 16-17 éves fiatal elszökik egy lakásotthonból, és nem akarja, hogy megtalálják, nagy valószínűséggel már a nagykorúságáig ebben az állapotban is akar maradni, ami nagyon veszélyes – hívta fel a figyelmet a szakember. Az alapítvány csaknem 20 ezer konzultációt folytat le évente, nyáron kicsit megnő a hívásszám, mivel a vakáció alatt délelőtt sincsenek iskolában a gyerekek, ilyenkor is tudnak telefonálni. Ezek a beszélgetések gyakran tekinthetők a szökés prevenciójának. Ugyanis ha egy tizenéves nem érzi magát biztonságban a családjában vagy a gyermekotthonban, ahol a gyámhatóság határozata alapján él, gyakorlatilag folyamatosan rezeg a léc, hogy mikor dönt úgy, hogy nem megy vissza egy kimenőről.

A kisebb gyermekek esetében nem a szándékos szökés a jellemző, inkább egyszerűen elkóborolnak strandon, tömegben, bevásárlóközpontban, kirándulás során lemaradnak, eltévednek. 

Azonban az óvodás vagy még fiatalabb gyerekek eltűnésének hátterében a legnagyobb részben elmérgesedett családi vita áll. Gyakran kiderül, hogy tulajdonképpen megvan a gyerek, ráadásul a vér szerinti szülőjénél, csak neki nincs szülői felügyeleti joga. "Az, hogy önként, saját lábán elhagyja valaki az otthonát vagy a gyermekotthont, igazából a serdülőkre, a nagykamaszokra jellemző, akik el tudják képzelni saját magukról, hogy életképesek a szüleik, nevelőszüleik gondoskodása nélkül is.”

Tavaly mintegy 2000 olyan beszélgetést folytattak le az alapítvány munkatársai, amelyek családon belüli erőszakról – érzelmi, fizikai, de több mint 300 esetben szexuális abúzusról – szóltak. Azok a gyerekek, akik ennyire rossz bánásmódnak vannak kitéve, nagyon gyakran azért kelnek útra, azért mennek világgá, mert nem látnak más kiutat. Kicsit hasonlóan a szuicidveszélyhez ha ezek a gyerekek nem látnak más alternatívát maguk előtt, a környezetük nem hallja meg a segélykiáltásaikat, akkor indulnak el az olyan, devianciákhoz, kriminalizációhoz vezető úton, mint a szökés. „Amit ilyenkor tudunk tenni, hogy ezeket a jogos negatív érzelmeket, a haragot, a fájdalmat, a kétségbeesést meghallgatjuk, teret adunk neki, bizalmat építünk, hogy ezek legyenek kimondhatók. Az a tapasztalatunk, hogy amíg ezek a fiatalok nem kapnak valós figyelmet, empátiát, megértést, addig érthető módon nem is nyitottak arra, hogy valódi megoldásokon gondolkozzanak. Ha megtapasztalják azt, hogy ez egy biztonságos közeg, akkor lehet elkezdeni azon gondolkodni, hogy milyen gyermekvédelmi, pszichológusi, pszichiátriai segítségek elérhetők, egyáltalán mire van jogi lehetőség akár egy gondozási hely megváltoztatása kapcsán, akár válás után a másik szülőhöz kerülésre. Ha a gyerek lemond az anonimitásról, akkor konkrét segítséget is tudunk nyújtani, fel tudjuk venni a kapcsolatot a gyermekjogi képviselővel, tudunk jelzést tenni a családsegítő központ felé, ha kapcsolatban van már iskolai segítővel, pszichológussal, vele is szívesen konzultálunk. Keressük azokat az utakat, hogy biztonságban legyen, illetve érezze, hogy valami tényleg változik a környezetében, és nem kell elmenekülnie.”

A társadalomban nagyon sokféle kép él a gyermekeltűnésekkel kapcsolatban. Amikor egy kisgyerek tűnik el egy családból valamilyen fatális véletlen folytán – eltéved, elkóborol, elsodródik –, akkor azonnal hatalmas a társadalmi összefogás. Az egész falu elindul keresni, nem kérdés, hogy van kapacitása a rendőrségnek mindent tűvé tenni, és versenyt futnak az idővel. De a 18 ezer bejelentésből 17 ezer sok száz nem ilyen típusú – emlékeztetett az alapítvány szakmai vezetője. „Azok olyan 15-18 éves srácok, akikről eleve lemondott a társadalom. Akik nevelőszülőtől nevelőszülőig, gyermekotthonból gyermekotthonba vándorolnak a rendszer különböző intézményei között, az egyszerű állampolgár sokkal inkább devianciát, egy zavaró tényezőt lát bennük, kevésbé a veszélyben lévő áldozatokat.

Holott ezekről a gyerekekről lehet tudni, hogy bántalmazások áldozatai, rossz bánásmódban részesültek, nem az ő hibájuk, hogy nem egy meleg, megtartó családban nevelkednek. 

Hogy mi történik a gyermekvédelmi szakellátásban, a nevelőszülői családokban, a gyermekotthonokban, és ezeknek a gyerekeknek milyen segítségre lenne szükségük – ezt egyáltalán nem érzem hangsúlyos témának a társadalomban. Nem kezelik a helyén, sokkal inkább félrenéznek, elhallgatják, mert ennek a világnak tényleg félelmetes a mélysége.”

Május 25. az eltűnt és bántalmazott gyermekek napja

Magyarországon 2011-ben jelentek meg az eltűnt gyermekeket kereső fotók és leírások a tejesdobozokon, de a Magyar Narancs 2017-es cikke alapján több olyan fiatal is szerepelt ezeken, akik valójában nem is tűntek el. A kampány ötletgazdája a GAP Média Kft. volt, amelynek tulajdonosát, Kárász Róbertet telefonon kerestük, hogy megtudjuk, működik-e még az Ezer Lámpás Éjszakája Alapítvány, amely azzal a céllal jött létre, hogy felhívja a társadalom figyelmét a gyermekeltűnések aggasztó jelenségére, de nem kívánt nyilatkozni lapunknak. Annyit mondott: „2019 óta nem csináljuk.”

Madeleine McCann ügy: Egy víztározónál kutatnak a rendőrök 

Hétfőn új fordulatot vett a 16 évvel ezelőtt, három éves korában Portugáliában egy tengerparti nyaralóhelyről eltűnt, brit Madeleine McCann utáni nyomozás. A rendőrök egy, a parttól távolabb, 50 kilométerre lévő víztározó környékén kezdtek kutatni - írja a Reuters. Szerdán a rendőrség újabb erőket, nehézgépeket és nyomozókutyákat vonultatott fel a helyszínen. Egy távirányítású traktorra szerelt favágó szerkezettel már kedden megtisztították a helyszínt néhány száz méterre a kutatást végző erők - portugál, német és brit rendőrök - ideiglenes táborától az Arade-víztározó partján. Több tucat rendőr kutatta a partot és a hegyoldalt, de azt nem tudni, búvárokat bevetettek-e. A portugál Espresso egy, a vizsgálatokhoz közelálló forrásra hivatkozva azt írta, a Német Szövetségi Bűnügyi Rendőri Hivatal egy általuk “nagyon megbízhatónak” tartott informátor tippjére alapozva kezdett nyomozni a helyszínen, mert olyan részleteket mondott, amelyeket “nagyon komolyan kell venni”. Christian Wolters német ügyész az NDR-nek elmondta, az információ nem a gyanúsítottól származik, és nem feltétlenül Madeleine maradványait keresik az Arade-ben. A világ legismertebb gyermekeltűnési ügyére máig nem sikerült pontot tenni, ugyanakkor tavaly egy német bűnöző, Christian Brueckner hivatalosan is gyanúsított lett.

Fotó: AFP