„Leginkább a lehetetlenre érdemes vállalkozni” – hangoztatta mindig a 80 éve született Demján Sándor, a VOSZ örökös elnöke. Számomra ő legalább annyira „nagy magyar”, mint Széchenyi István volt. Az üzleti eredményeire fókuszálva azt is kijelentem, hogy Demján Sándor a modern kori Széchenyi István.
Széchenyi István a legnagyobb magyar és a haladás egyik legelkötelezettebb híve is volt egyben. Demján Sándor szintén minden ötletével, projektjével a hazát, a haza fejlődését kívánta szolgálni. Alapvető gondolkodásában állandóan ott mozgott az a gondolat, hogy „ami még itthon nincsen, és a fejlődést szolgálja, hozzuk haza és csináljuk jobban”. Demján a projektek igazi embere volt. Abból indult ki, hogy ha van egy piaci rés, ahhoz jövedelmező, megtérülő fejlesztéseket húzzon fel.
Nem volt ez másképpen Széchenyi esetében sem, aki valamennyi ötlete esetén a számoknak hitt, kimutatta a beruházás jövedelmezőségét, egyúttal azokat a nehézségeket, amelyek felmerülhetnek. Széchenyi nem elégedett meg a puszta szavakkal, tenni is kívánt a haza és a magyar társadalom érdekében. Azt gondolom, hogy Demján Sándor is a tettek, az azonnali cselekedetek embere volt. Sohasem habozott, ötleteit megvalósította, sosem volt olyan, hogy soha. Ő volt az a személy, aki bármilyen korban képes volt virágzást elindítani valamennyi olyan területen, ahol munkába kezdett.
Széchenyi István egyik központi gondolata az volt, hogy a magyar gazdasági életből hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. Hitel hiányában pedig elmarad a gazdaság korszerűsítése. Demján is elkötelezett volt a hitel mellett, erre a legjobb példa a Széchenyi-kártya-program, amit szoros szövetségben, közösen támogatott Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével. Demján Sándor 20 évvel ezelőtt azzal bízta ránk ezt az üzleti koncepciót: „Meglátjátok, 100 ezer hitelnél is többet fognak igényelni”. Büszkék vagyunk arra, hogy a Sándor által vizionált 100 ezer helyett mostanra 600 ezer hiteligénylést fogadtunk be.
Széchenyi életpályája során sürgette a kereskedelem fejlesztését, Demján pedig maga volt „a kereskedő”. A zsigereiben volt a kereskedelem. A Skála volt az első nagy dobása, amikor egyenesen nyugati színvonalú üzletet teremtett. Küldetése volt a vállalkozások elismertetése – ezért kevesen tettek többet életükben. Ennek legmaradandóbb példája az idén már 35 éves Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, amely Demján Sándor hosszú évtizedekig tartó elnöksége és útmutatása alatt alakította ki meghatározó szerepét.
Ahogyan Széchenyinek, úgy Demjánnak is élete volt az együttműködés és különösen a barátság. Ahogy Wesselényi Miklós, Eszterházy Mihály vagy Károlyi György nagyon közel állt Széchenyihez, úgy Demján is mély barátságokat kötött. Elég csak Csányi Sándort vagy a régi harcostárs Bartha Ferencet említeni.
Széchenyi egyik legismertebb cselekedete az volt, amikor felajánlotta egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, így vállalva oroszlánrészt a magyar tudományosság és közélet intézményeinek létrehozásában. Demján sem gondolkodott másképp, és gazdagságát, vagyonát hasznos célokra használta. Volt egy gyakran emlegetett mondása: „Akinek tele a zsebe, annak legyen meleg a szíve is.” Ő volt a modern kor egyik legelső igazi mecénása. Felismerte az akkor még szinte nem is létező társadalmi felelősségvállalás szükségességét, ezért is indította útjára a saját nevét viselő „Demján Sándor Alapítványt”. Ezzel tulajdonképpen gyermekkori álmát valósította meg, hiszen szegény családból származva mindig arról álmodott – mint írta –, hogy „egyszer én leszek az a magyar történelemben, aki a magánvagyonából a legtöbb olyan szegény gyereken segít, mint amilyen én voltam”. De a legnagyobb és örökké hozzá fűződő vállalása a Prima Primissima díj megalapítása volt.
Köszönjük, hogy mellette nőhettünk fel, köszönjük, hogy tőle tanulhattunk – a magam nevében megígérem, hogy továbbvisszük az általa ránk bízott szellemi örökséget és értékeket.
