Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy amikor „a főváros polgármestere azt mondja, hogy háborúban állunk Oroszországgal, akkor nem tudja, mit beszél. (…) Ez olyan kijelentés, amit a második világháború óta épelméjű ember nem enged meg magának.”
Ezzel szemben a tény az, hogy de bizony már megengedett magának ilyen kijelentést egy épelméjű miniszterelnök is, akit történetesen Orbán Viktornak hívnak. Ő volt az, aki alig néhány hete Veszprémben így beszélt: „ma kötésig állunk egy háborúban”. Magának megengedte, Karácsony Gergelynek nem. Pedig a főpolgármester nem is mondta, hogy kötésig.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy „ha nem lenne háború (…), és a tűzszünet és a béketárgyalások útját járnánk, akkor hirtelen megkönnyebbedne a gazdasági helyzet is, és az infláció is sokkal gyorsabban menne vissza”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az infláció nem az Ukrajna elleni háború kirobbantása miatt kezdődött, hanem jóval előtte, most pedig már (nálunk minimálisan, máshol Európában jóval nagyobb mértékben) csökken, holott a háború folytatódik. Az áremelkedésekhez persze hozzájárult az orosz agresszió, de erre fogni az inflációt és különösen a messze kiugró magyar áremelkedéseket, nemcsak hamis, de kifejezetten hazug is. Úgy látszik, inflálódnak a szavak.
Azt állította továbbá a miniszterelnök, hogy Brüsszelből „azt javasolják, hogy lényegében tegyük tönkre” a magyar gazdaságot, de legalábbis az embereket, a családokat mindenképpen, hozzuk lehetetlen helyzetbe a nyugdíjasokat, és olyasmit kérnek, hogy ki kelljen fizetniük a teljes energiaköltséget.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Bizottság nem ezt javasolja, hanem azt, hogy a kormány ne mindenkinek nyújtson rezsitámogatást, hanem csak a szociálisan rászorulóknak, ezzel ugyanis ösztönözné az energiatakarékosságot, ami az egész ország érdeke lenne. A piaci gáz- és olajárak egyébként ezt lehetővé is tennék, mert visszaestek a 2021 nyári szintre. De Orbán a múltba és a jövőbe lát, nem a jelenbe.
Azt állította a Fidesz (közleményében), hogy Donáth Anna és Cseh Katalin havi 5-6 millióért azért kavarnak Brüsszelben, hogy a pedagógusok ne kereshessenek 800 ezer forintot.
Ezzel szemben a tény az, hogy Deutsch Tamás és társai havi 5-6 millióért azért kavarnak Brüsszelben, hogy Magyarország ne jusson hozzá a 22 milliárd eurós kohéziós támogatásokhoz és az 5,8 milliárd eurónyi helyreállítási alaphoz. Ez meg az én közleményem.
Azt állította Kovács Zoltán államtitkár (Facebook-oldalán), hogy a Freedom House jelentése, amely Szerbiánál és Albániánál is rosszabbnak minősítette a magyar demokrácia állapotát, „nem igazán érdekel bennünket”, mert a szervezet „nem más, mint a Soros-hálózat szócsöve”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez az amerikai szervezet mintegy 90%-ban az amerikai szövetségi állam támogatásaiból működik és nem Soroséból, ráadásul ez Trump elnöksége alatt is így volt. Vagyis a Freedom House még csak nem is a mindenkori amerikai kormányzat szócsöve. Mint ahogy Kovács Zoltán sem Soros szócsöve, bár az ő pénzén tanult a CEU-n.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.