- Osztrák-magyar jazztrombitás

„Miután elkezdett komolyabban érdekelni a jazz zeneszerzés-hangszerelés műfaja, ezen belül is leginkább a big band zene, próbáltam nevezni darabjaimat magyar, később nemzetközi versenyekre” – meséli Hofecker Dániel. „2016 óta a Magyar Jazz Szövetség zeneszerző-versenyén kétszer elnyertem az első díjat, kétszer a legjobb hangszerelésnek járó díjat és egyszer a második díjat. A Budapest Jazz Orchestra, mint rendező és előadó sok éve szerepel ezeken a versenyeken, innét a kapcsolatom velük. A zenekar vezetője, Kollmann Gábor az első pillanattól fogva nagy érdeklődéssel fordult az alkotói tevékenységem felé is, közös célunkká vált egy szerzői lemez készítése” – idézi fel a New Days Ahead című album megszületéséhez vezető utat a trombitás-zeneszerző. Az Ördögkatlan keretében, Kisharsányban (Vylyan terasz) tartandó bemutató (augusztus 2.) vendégszólistája Bolba Éva énekesnő lesz.

Hofecker Dániel a Zeneakadémia jazztanszakán szerezte első diplomáját. „Amikor ide felvételiztem, sokat még nem tudtam a műfajról, ám legnagyobb vágyam volt, hogy Fekete-Kovács Kornéltól tanulhassak, akire nemcsak mint jazztrombitás, hanem mint zeneszerző-hangszerelő is példaképként tekintettem.” A budapesti diploma után csaknem egy évtizeden keresztül Grazban folytatta a tanulást: trombita előadóművész és tanár, valamint zeneszerzés-hangszerelés szakirányon. Alaposan megismerte az osztrák zenekultúrát és felsőfokú jazzoktatást; tapasztalata szerint „Ausztriában sokkal több támogatás jut az ilyen tanszékek működtetésére, ennek köszönhetően pedig nemcsak világhírű tanároktól és vendégművészektől van lehetőség tanulni, hanem az egyetem infrastruktúrája is jóval fejlettebb. Mindkét országban sok a jó zenész és kevés a fellépési lehetőség, így nem könnyű karriert építeni. Ausztriában nemcsak az egyetemeken fordul meg sokkal több külföldi művésztanár, vendégművész, hanem a klubokban is. A jazz tanszék nagyon vegyes összetételű: ukránok, finnek, franciák, spanyolok, délszlávok, lengyelek, sőt tengerentúliak is tanulnak a helyieken kívül.

Ausztriában ugyanakkor a jazznek mélyebb a társadalmi beágyazottsága, sokkal több osztrák érti ezt a zenét, az ország kultúrájának már jobban a részévé vált a műfaj.  Magyarországon a jazzszféra a zenére fordított állami támogatásoknak csak kis töredékét kapja, így nyilván nehéz népszerűvé tenni, fellendíteni. Ausztriában ez igazságosabban van elosztva” – mondja Dániel.

Az elmúlt három évben túlnyomórészt itthon dolgozik, ami a világjárvánnyal is magyarázható. „2020 március közepén, mikor a pánik először kezdett igazán úrrá lenni, pont hazalátogattam. Nagyon úgy festett a dolog, hogy ha visszautazom Grazba, előfordulhat, hogy ott kell maradnom hosszú hónapokig. Mivel a párom is pécsi, amellett döntöttem, hogy maradok itthon. A tanulmányaim vége felé jártam ekkor, a visszalévő óráimat home office-ból is el tudtam végezni. Sajnos a diplomázás egyik feltétele szinte kivitelezhetetlennek bizonyult ebben az időszakban: egy saját magam által megkomponált nagyzenekari jazzlemezt kellett elkészíteni, amelyet zárásként elő is kellett adni. A megfelelő zenekar megtalálása, összeállítása, összepróbálása, a felvétel, koncert megszervezése sokáig lehetetlen feladatnak bizonyult, de tavaly mégis sikerült megvalósítani. Az elmúlt három év nagyon hasznosan telt, tagja lettem a Budapest Jazz Orchestrának és több más magyar vagy osztrák zenekarral is volt szerencsém fellépni. A Covid a sok szomorúság mellett egy jó találmányt is hozott számunkra. Az online térben való videómeetingek új lehetőségeket nyújtanak: több mint két éve rendszeresen tanulhatok a kedvenc trombitásomtól, a fenomenális Gerard Presencertől, illetve szimfonikus zenekari hangszerelést is tanulok kiváló mesterektől. Én is használom a technológiát tanításra. Egyik kedvenc tevékenységem továbbra is a big bandekre való komponálás és hangszerelés, már nemzetközi versenyeken is értem el komoly sikereket és a Budapest Jazz Orchestra mellett a Modern Art Orchestrával, a német NDR Big Banddel is dolgozom.”