- Távol-Keletről nézve

Franyo Aatothra oly jellemző vöröses tónusú olajvásznak is szép számmal láthatók a kiadványban, de ami igazán érdekessé teszi, az művészetének átalakulása: az oldottabb szín és festékhasználat, a kalligráfia szerepe és a tájkép műfajának sajátos értelmezése.

Művészeti albumról lévén szó, az ismertető szöveg csekély, a kötet háromnegyedét a művek teszik ki. A felütésben Cserna-Szabó András József Attila-díjas író, újságíró és Gerlóczy Márton író gondolatai (Csernától a Néhány szó a víz kártékony voltáról Gerlóczytól a Franyó karma című) alapozzák meg az alkotó távol-keleti utazásainak élményét, amely meghatározó volt e két év termésére. Az alkotó gyakran tett hosszabb utazásokat. Járt Németországban, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Észak-Afrikában, eljutott Thaiföldre, Kínába, de még Mongóliába is. Művészetére ez utóbbi jelentős hatást gyakorolt. 

Franyo még 2009-ben festette az öt részből álló Yangshuo folyó című képét. Nagyszabású alkotásán a kínai Kujlin (pinjin írásmóddal Guilin) városát övező hegyvidék jelenik meg 100 méteres, kupola formájú csúcsaival. A táj nem pusztán turistacsalogató látványosság, kínai tájképfestők fő inspirációs forrása is, szépsége Franyot is rabul ejtette. Ahogyan jobbról balra „olvassuk” ezeket a táblaképeket, azok egyre vázlatosabbak, az utolsón mindössze pár fekete vonal utal a tájformára, majd mindent elnyelnek a szürkésfehér gesztusok- olvasható az album bevezetőjében. A festmény mérföldkő a művész életében, ez első tájképe, és mint ilyen, próbálkozásnak nem rossz. Franyo finom változtatásokat vezetett be művészetében, melyek aztán 2012 és 2014 közötti művein mutatkoztak meg igazán. Képeinek felületkezelése oldottabbá, kompozíciói absztrakttá váltak, a vörös szín, amely 1996 óta, az első mongol kompozícióktól kezdődően volt védjegye, visszahúzódott. Pedig bámulatos módon tudott „játszani” ezzel az energikus színnel. Hol sötéten, hol világosan, pirosból bordóba, barnából narancssárgába fordulva kente fel vásznaira, vastag, határozott alapot adva az azokon megjelenő tárgyaknak, élőlényeknek. A vöröst az okker, szürke, sötétzöld, világoskék különféle árnyalatai váltották fel, mellyel Franyo már a tájkép műfaja felé kacsintott. Műfajbeli változtatásainak jeleit a 2012-es Kertek és katedrálisok című kiállításon tapasztalhatták meg a látogatók a Várfok Galériában.

2014-ben lett Franyo 60 éves. Az évfordulót újabb kiállítással ünnepelte a Várfok Galéria Tájkép fuldokló férfivel…vagy majdnem címen. A kiállított munkák jól mutatták, hogy milyen pálfordulás történt művészetében, ez követhető nyomon az igényes albumban. Aatoth művészetének tájképbe fordult metamorfózisa „felszabadította a korábbi ecsetvonások sűrű szövetét, súlytalanná tette a kompozíciókat és végtelenítette a teret – olvashatjuk a továbbiakban a kötetben. Ez az új stílusba való átlényegülés az alkotó thaiföldi élményeire vezethető vissza. A civilizációtól elzárkózva műtermet építtetett magának a Thaiföld nyugati részén található Prachuap Khiri Khan városának közelében, a dzsungel szélén. Távol, keleten tapasztalt természeti élményeit, a buja őserdő nyújtotta látványt, a civilizáció átértékelését aztán munkásságába is beépítette. Képei jól mutatják jellegzetes stílusát, groteszk, olykor humoros, de leginkább komoly és komor gondolatait a természetről és az emberekről.