- Túlárazott idegenlégiósok: százmilliárdba kerül az NB I.

Muszbek Mihály több mint egy évtizeden át készítette elemzését a magyar futball gazdasági hátteréről, az idén azonban saját Facebook-oldalán teszi közé meglátásait. Ennek első részében a külföldi futballisták helyzetére fókuszált.

„A magyar NB I az idegenlégiósok bajnoksága! – állapította meg, s lapunk számára is rámutatott, hogy a 2022/23-as évadban az élvonal 12 csapatában összesen 336 igazolt játékos volt, ebből 141 a külföldi, ami 42 százalékot jelent.

– magyarázta a Népszavának Muszbek. Kiemelte, ott, ahol 12-14 csapatos és játékerejében nagyságrendileg azonos a bajnokság egy csapat keretét 23-25 futballista alkotja, és azoknak kb. 24 százaléka a légiós. „Az ideális nálunk is a 276-300 labdarúgó lenne, akikből úgy 66-72 lehetne más országból érkezett játékos” – tette hozzá.

De nem elég, hogy túl sokan vannak, többe is kerülnek a légiósok – rögzítette elemzésében Muszbek, obligát volt tehát a kérdés: miért?

A magyarázatát úgy kezdte, hogy egy játékos jövedelmét a játékjogának a piaci értéke határozza meg; vegyük alapul az NB I – a mértékadó Transfermarkt nevű oldal alapján – legértékesebb játékosát: a Ferencváros mali szélső támadója, Adama Traoré ért már több mint 5 millió eurót is, tegnap 4,5 millióra taksálták. Ha kivásárolják az élő szerződéséből, a játékjogáért az egyesületének kell 4,5 millió euró összeget fizetni, továbbá ugyanennyi a 3-4 évre szóló fizetése. Amennyiben lejárt a korábbi klubjánál a kontraktusa, a játékjoga visszaszáll a játékosra, így neki kell az átigazolási díj teljes összegét megfizetni, vagy ennek egy részét, a fennmaradó pedig beépül a fizetésébe. Az NB I hét legdrágább futballistája között egyetlen magyar, van az FTC kapusa, Dibusz Dénes, ára 2,8 millió euró. Az élvonal 336 labdarúgója közül 100 olyan van, akinek az értéke eléri legalább a 400 ezer eurót, viszont közülük csak 13 a magyar.

„A külföldi játékosnak itt kell laknia, lakást, autót kell számára biztosítani, ami olykor ugyan a magyarok esetében is igaz, de itt van a feleség, a gyerek, őt óvodába, iskolába kell járatni, magasabbak a járulékos kiadások” – mondta Muszbek.

A külföldi futballistát ettől még megérné alkalmazni – ha jól teljesítenének. Ám Muszbek – a Nemzeti Sport osztályzatai alapján – állítja: ide többségében „tucatárúnak, eladhatatlan raktárkészletnek” számító játékos érkezik.

Ezzel gyakorlatilag meg is válaszolta azt a kérdést is: hogy a magyar akadémiai rendszer nem képes a – lássuk be – nem túl komoly színvonalat képviselő NB I-ben bevethető fiatalokat kinevelni? Dehogynem. És mégis: a klubvezetők sorba vásárolják a koros és gyengén teljesítő külföldieket. Vajon miért? Mi ebben a ráció?

Muszbek némi hatásszünet után reagált erre: „Nem merem nyíltan megfogalmazni, amit legszívesebben válaszolnék. Mert nem tudom bizonyítani. Az okát a játékoskereskedésben kell keresni...” – mondta s ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy a felsrófolt árból visszaosztás történik. És hogy miként lehetne ezt megakadályozni?

„Erre már évekkel ezelőtt javaslatot tettünk: az adásvétel az MLSZ-en keresztül történne, ő utalná tovább az összeget, minden egyből nyilvánossá válna” – említette, s ekkor fölhozta, hogy a légiósok számára azért is előnyös hazánk, mert itt rendkívül jók az adózási feltételek, 500 millió forintig 9-10 százalék.

Noha a színvonal ezt nem indokolja, a honi futballban egészen elképesztő összegek mozognak. A mérlegbeszámolók szerint a hazai szövetség éves büdzséje mintegy 50 milliárd forint, az egész NB I-é körülbelül 55.

„Van ugyan némi átfedés, de az MLSZ és az élvonal – hangsúlyozandó: ebben nincs benne az NB II – nagyságrendileg 100 milliárd forintos iparággá vált. Ennek meghatározó részét, 70-75 milliárdot, különféle csatornákon keresztül az állami költségvetés fizeti. Nem akarok a demagógia hibájába esni azzal, hogy most fölvetem: máshol ennek a pénznek nem volna talán jobb helye?”