Több éven át tartó tárgyalássorozat után az uniós belügyminiszterek – Magyarország és Lengyelország szembenállása ellenére - megállapodásra jutottak a menekültügyi vitában a luxembourgi csúcstalálkozójukon. Maria Malmer Stenergard, a soros uniós elnökséget betöltő Svédország migrációs ügyekért felelős minisztere közölte, a migráció által legsúlyosabban érintett országok megsegítésére kötelező szolidaritási mechanizmust hoznak létre. Ennek értelmében a tagállamok választhatnak a szolidaritás formái közül. Dönthetnek úgy, hogy nem fogadnak be menekülteket, de ez esetben pénzt kell befizetniük az EU kasszájába.
Az elfogadott kompromisszum nyilvánvaló vereség a magyar kormány számára. „Brüsszel visszaél a hatalmával. Át akarják telepíteni Magyarországra erővel a migránsokat. Ez elfogadhatatlan! Erőszakkal akarnak bevándorlóországot csinálni Magyarországból” – üzente hivatalos Facebook-oldalán péntek reggel Orbán Viktor miniszterelnök. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint „az illegális migránsok vagy az őket Európába szállító embercsempészek fogják eldönteni azt, hogy Európában kik laknak majd”. Nem fejtette ki bővebben, miként jutott erre a következtetésre. Annál is inkább, mert a megállapodás szigorításokat tartalmaz.
Első alkalommal teszi lehetővé a menekültügyi eljárásokat Európa külső határain, hogy a biztonságosnak ítélt országokból érkező migránsok eleve ne lépjenek be az EU területére.
Erre a célra a határ közelében úgynevezett menekültügyi központokat - más szóval szigorúan őrzött területeket vagy létesítményeket - hoznak létre. Ott ideális esetben tizenkét héten belül megvizsgálnák, hogy a kérelmezőnek van-e esélye a menedékjogra - ha nincs, azonnal visszaküldenék. Az EU Tanácsa szerint ezen eljárás teljes időtartama nem haladhatná meg a hat hónapot. Az elutasított menedékkérők ellenőrzését és kitoloncolását is megkönnyítik, például azzal, hogy több adatot gyűjtenek róluk és azokat központilag tárolják.
Elfogadta az Európai Unió Tanácsa a migrációs reformot, Orbán Viktor kiakadtA német Tagesschau portáljának értékelése szerint a kompromisszum elsősorban azoknak az államoknak a győzelme, amelyek a dublini szabályok visszaállítását tartják fontosnak. Eszerint a menekültügyi eljárásokért alapvetően az érkezési országok felelősek.
A tárgyalások során nézetkülönbségek merültek fel a szigorítást követelő, illetve vagy szolidaritást vállaló országok között. Utóbbiak közé tartozik Luxemburg, amelynek külügyminisztere, Jean Asselborn úgy fogalmazott, hazája azok oldalán áll, akik a humanitárius szempontokat szeretnék előtérbe helyezni. A német kormány amellett érvelt, hogy a gyermekes családokat mentesíteni kellene a gyorsított menedékkérelmi eljárások alól, de az áttörés érdekében Nancy Faeser szövetségi belügyminiszternek végül el kellett fogadnia, hogy erre csak a jövőben nyílhat lehetőség. A németekhez hasonló álláspontot foglalt el a kérdésben Portugália és Írország is.
Az EU külső határain lévő országok számára különösen fontos volt a megállapodás, hiszen egyre komolyabb migrációs nyomás nehezedik rájuk. Különösen Olaszországban válik napról napra drámaibbá a helyzet. Csak szerda óta 1400, hajókon érkezett menekült érte el az ország határait. Ugyanakkor a megállapodás szövegében csak homályosan tesznek említést arról a mechanizmusról, amely szerint a külső határok országaival való szolidaritás kötelező lesz. Ettől függetlenül a „frontvonalban” lévő tagállamok inkább előbb, mint utóbb profitálhatnak a megállapodásból.
A megállapodás végső elfogadásáig még hosszú út vezethet.
A bizonytalanságot tetézi, hogy a kompromisszumról az Európai Parlamentben is tárgyalnak majd, és már most borítékolhatóak a viták. Mindenesetre már az is nagy fegyvertény, hogy egyáltalán megkezdődhetnek a megbeszélések az uniós parlamenttel, és kedvező esetben a reformot talán még a 2024. júniusi európai parlamenti választások előtt el lehet fogadni.
