„Sosem gondoltam, hogy ilyesmi megtörténhet egy volt amerikai elnökkel” – írta az interneten Donald Trump, miután csütörtök délután ő maga kürtölte világgá, hogy vádat emelnek ellene a Fehér Házból elvitt titkos iratok ügyében. A mondatban figyelemre méltó, hogy egyrészt rajta kívül szinte mindenki biztosra vette, hogy vádat fognak emelni ellene, másrészt végre elismerte a 2020-as választások eredményét. Igaz, a szöveg úgy folytatódik, hogy a hivatalban lévő elnökök közül ő kapta a legtöbb szavazatot és a felmérésekben most is magasan vezet, s a vádemelés kizárólag arra irányul, hogy megakadályozza újabb választási győzelmét. „Ártatlan vagyok, nem csináltam semmi rosszat” – zárul a közlemény, ám ezt kedden délután Miamiban az illetékes szövetségi bíró előtt személyesen is meg kell majd ismételnie. Nem fogják megbilincselni és nem készítenek róla rendőrségi fotót, de amúgy mindenben úgy bánnak majd vele, ahogyan a vádlottakkal szokás.
A Trump elleni vizsgálatot irányító független különleges ügyész, Jack Smith – mint novemberi kinevezése óta következetesen – most is hallgat. A nyilvánosság arról is Trump csapatától tud, hogy a vád hét pontból áll és részben a kémkedés elleni törvényre hivatkozik. A volt elnök ezek szerint megsértette a hivatalos iratkezelés szabályait, akadályozta a vizsgálatot, ráadásul mindezt konspiratívan, bűnszövetkezet tagjaként, és valótlan állításokat is tett. A vádpontokat legkésőbb keddig kell nyilvánosságra hozni, de lapzártánkig ez még nem történt meg. Az biztos, hogy a vádemelésre Merrick Garland igazságügyi miniszter bólintott rá. Amikor Joe Bident még a hír kirobbanása előtt a Trump elleni vizsgálatról kérdezték, azt felelte, sosem mondta meg az igazságügyi tárcának, hogy mit tegyen vagy mit ne tegyen.
Floridai rezidenciáján Trump tizenöt nagy kartondobozban - sok érdektelen emléktárgy és újságkivágás mellett - mintegy 300 különböző minősítésű, bizalmas, titkos és szigorúan titkos iratot raktározott, holott erre nem lett volna joga, mert az elnöksége alatt készült valamennyi hivatalos iratot, vázlatot és jegyzetet a Nemzeti Levéltárnak kellett volna átadnia. Miután nem engedelmeskedett a felszólításoknak, az FBI tavaly házkutatást tartott a Mar-a-Lago golfklubban – ám mint utóbb kiderült, előző nap a dobozokat átvitték egy másik helyiségbe. Az pedig az utóbbi napokban volt hír, hogy a helyiséget, ahol a biztonsági kamerák felvételeit őrizték, egy alkalmazott szerencsésen elárasztotta az úszómedencéből leeresztett vízzel.
A bizonyítékok közül a legártalmasabb annak a tavalyi megbeszélésnek a hangfelvétele, amelynek során Trump papírlapokat suhogtatva azt mondta, nézzék meg a Mark Milley-től, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökétől származó dokumentumot, amit nem mutathat meg nekik, mert titkos, és most, hogy már nem elnök, nem oldhatja fel a minősítését. A feljegyzés az Irán elleni esetleges amerikai katonai csapásra vonatkozott, s még a szobából sem lett volna szabad kivinni, ahol a Fehér Házban őrizték. Trump szavai arra utalnak, hogy tisztában volt a jogi helyzettel – vagyis tudatosan sértett törvényt. Külön érdekesség, hogy a feljegyzés azóta egyszerűen eltűnt, állítólag az ügyvédei sem találják.
Trump, mint máskor is, igyekezett az események elébe vágni és maga meghatározni a narratívát. Ebben az igazságügyi minisztérium óvatos, a nyilvánosságot kerülő magatartása is a kezére játszik. Szerinte folytatódik ellene a boszorkányüldözés, hogy ne lehessen újra elnök. Egy a vádemelés előtt készült felmérés szerint a republikánus szavazók kétharmadára nem lenne hatással a jogi eljárás, további 27 százaléknál pedig még meg is erősítené azt a szándékot, hogy Trumpra szavazzanak az előválasztáson.
Ezekkel az erőviszonyokkal magyarázható a republikánus politikusok magatartása. A Trump után az elnökjelöltségre leginkább esélyes Ron DeSantis floridai kormányzó szerint a szövetségi kormányzat politikai fegyverként használja az FBI-t. A harmadik helyen álló Mike Pence volt alelnök pénteken reggel azt követelte, hogy „napnyugtáig” hozzák nyilvánosságra a vádpontokat, hogy az amerikaiak maguk vonhassák le a következtetéseket. Vagyis Trump kihívói éppenséggel védelmükbe veszik vetélytársukat, mert nem akarják magukra haragítani a szavazóit – miközben nyilván abban reménykednek, hogy a jogi viszontagságok előbb-utóbb meglátszanak majd a támogatottsági adatokban.
A mostani vádak potenciálisan börtönnel és a politikától való eltiltással fenyegetik Trumpot, de aligha akadályozzák meg a jövő évi elnökválasztáson való indulását, mert addig még az elsőfokú ítélet sem fog megszületni, nemhogy a fellebbezések utáni, jogerős döntés. Tábora pedig arra számít, hogy győz és akkor az egész eljárást megszüntetik. Mindenesetre Trump immár nem csupán abban az első, hogy két impeachment eljárás is indult ellene, hanem abban is, hogy szövetségi bíróság elé kell állnia. Ilyen még tényleg sosem történt meg amerikai elnökkel.
Per per hátán
Donald Trump ellen New Yorkban is folyik egy büntetőper, amiért a 2020-as kampány idején törvénytelenül vásárolta meg egy pornószínésznő hallgatását korábbi kapcsolatukról. Egy másik, polgári peres eljárás tárgya cége, a Trump Organization pénzügyi gyakorlata. Ezekben az ügyekben elítélése esetén sem fenyegeti börtön. Van azonban még két, potenciálisan akár szabadságvesztéssel és a választott politikai tisztségektől való eltiltással járó ügye, amely még nem ért vádemelési szakba: a georgiai választási eredmények meghamisítására irányuló próbálkozása, illetve a 2021 január 6-i erőszakos eseményekben játszott szerepe.
