Sorozatos verbális abúzus miatt felmondott egy csellista a Concerto Budapest zenekarnál, a minisztérium vizsgálódik

Az Eszenyi-ügy és az együttesnél zajló bántalmazási eset apropóján arra is kíváncsiak voltunk, hogy a felfokozott lelkiállapot, a művészi érzékenység és az agresszió szükségszerűen kéz a kézben jár-e.

A Keller András teremtette mérgező légkör és a rendszeresen előforduló verbális bántalmazások miatt májusban felmondta munkaviszonyát a Concerto Budapest zenekar muzsikusa, Molnár Piroska.

A csellista lapunknak elmondta: azután döntött így, hogy a zenekarvezető egy próbán úgy gyötörte kollégáját, hogy a koncertmester sírva játszott, majd amikor ő rákérdezett, hogy lehet ilyen légkörben dolgozni, Keller András így válaszolt: „Ha nem tetszik, el lehet innen menni.”

A Népszava előzményeket firtató kérdésére Molnár Piroska elmesélte: – Több mint 10 évvel ezelőtt, 2011-ben egy emailt írtam neki az egyik ilyen hasonlóan abuzáló légkörben zajlott főpróba után. Akkor az e-mail után Keller András behívott az irodába és 10 percig személyesen is beszélgettünk erről. A levelemben és szóban is kértem, hogy ne tegye velünk ezt, hiszen itt a zenekarban mindenki nagyon magas szakmai színvonalat képvisel, (másképp be sem kerültünk volna ide), és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy jó legyen a produkció, mindenki a legtöbbet próbálja kihozni magából. A levélben jeleztem azt is, hogy az ő művészi-szakmai teljesítményére felnézünk, elismerjük, csak a bánásmód ellen van kifogásunk. Akkor elsimult az ügy, de az azt követő évek során többször is volt rá eset, hogy próbák közben is a magam és a kollégáim védelmére próbáltam kelni – válaszolta a zenész, aki biztonsági háló, azaz más zenekartól érkező állásajánlat nélkül határozott így.

A zenekar egy másik, lapunknak név nélkül mesélő muzsikusa szerinte a légkör teljesen elviselhető, aki nem ezt mondja, az túl érzékeny. Hangsúlyozta: „az Eszenyi-ügyhöz képest ez nem ügy. Keller szakmaisága megalapozza a hozzáállását, sokan vagyunk a zenekarban, akik szerint ez mindent visz, és ez az ügy nem mutat túl a házon" – fogalmazott. Úgy véli, a fiatalok tűrőképessége gyengébb, vagy egyszerűen nem úgy szocializálódtak, hogy elfogadják a bántalmazást. Ezt az érvet azonban ez esetben cáfolni látszik, hogy a felmondott Molnár Piroska 49 éves.

Keller András hegedűművész, karmester, a Concerto Budapest zeneigazgatója március végén egy a kultura.hu-nak adott interjúban jelentette be, hogy megpályázná a Zeneakadémia október 31-én megüresedő rektori posztját. Felvetődik a kérdés, mennyire szerencsés, ha ilyen vezetői kultúrájú művész vezeti az ország első számú zenei felsőoktatási intézményét.

Molnár Piroska házon belül nem tudott kihez fordulni panaszával. „Keller András büszkén kijelentette egy interjúban, hogy belépésekor első intézkedéseként megszüntette a szakszervezetet.” Ami a főigazgatót, Devich Gábort illeti, őt nem volt értelme megkeresni: „Devich Gábor frissen kinevezett vezető, de köztudomású, hogy a valódi hatalmat Keller András gyakorolja, munkáltatóként is ő lép fel a dolgozókkal szemben. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ő a főnök. Az egyértelmű, hogy ő nem kíván változtatni a kommunikációs stílusán és munkamódszerein” – folytatta.

A csellista az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóságot kereste fel, ott azt tanácsolták, hogy a panaszutat kövesse, aminek első lépése a fenntartó, a Kulturális és Innovációs Minisztérium értesítése. – Küldtem egy levelet Csák János miniszter úrnak, és Závogyán Magdolna államtitkár asszonynak a történtekről. A saját magam és a kollégáim védelmében azt szerettem volna elérni, hogy vizsgálják ki az esetet, hiszen a zenésztársaimnak továbbra is abban a légkörben kell nap mint nap dolgozniuk.

– mesélte.

Lapunk megkereste a minisztériumot, érdeklődve arról, hogy folyik-e vizsgálat, illetve, hogy helytáll-e az a meg nem erősített információnk, hogy pénzügyi vizsgálat is zajlott a vezetők javadalmazásával kapcsolatban, de nem feleltek kérdéseinkre. Ám Molnár Piroska arról tájékoztatta a Népszavát, hogy ő kapott választ: elindult a vizsgálat.

Úgy tudjuk, Molnár Piroska esete nem példa nélküli, többen is távoztak hasonló okból az együttestől. – A zenekar bevallottan nem demokratikus rendszer – mesélte egy zenész, aki megerősíti, hogy Keller András első lépése volt, hogy megszüntette a szakszervezetet, amit szerinte sincs esély újraalakítani. Hozzátette: valóban nincs kihez fordulni, ha probléma adódik, a zenekarvezető környezetében sincs senki, aki hatni tudna rá. – Művészi, zenei szempontból azonban le vagy véve a lábadról – érvelt, majd az egzisztenciális kiszolgáltatottságról is beszélt: – Nagyon nehéz elhelyezkedni, egy-egy zenekari helyért manapság több tucatnyian állnak sorba”.

A zenekar néhány sorban válaszolt lapunk 12 kérdésére: „A Concerto Budapest szimfonikus zenekar vezetősége a munkaügyi panasz ügyében soron kívül vizsgálatot indított Keller András zeneigazgató és a zenekar képviseletében eljáró Zenekari Művészeti Bizottság bevonásával, melynek eredményképp a Zenekari Művészeti Bizottság a munkaügyi panaszban megfogalmazott kijelentésektől írásban egyhangúlag elhatárolódott. Keller András zeneigazgató a panasszal kapcsolatos írásos beszámolóját elküldte a fenntartó részére, a sajtó számára nem kíván nyilatkozni.”

„Az első felszólaló mindig áldozati bárány”

Czifra Julianna pszichológus a toxikus munkahelyi vezetés témakörét kutatta munkavállalók, vezetők, HR-vezetők és jogászok megkérdezésével.

Melyek kutatása legfőbb következtetései?

Ha rendszerszintű a toxikusság, akkor nagyon nehéz kiküszöbölni, mert ebben az esetben nemcsak a vezető személyiségéről van szó, hanem arról, hogy a szervezet megengedi az ilyen bánásmódot. A multiknál azért szoktak teret adni ilyen vezetőknek, mert ki tudják hajtani a csapatukból a maximális teljesítményt, emellett intelligensek, profik, jól tudnak helyezkedni, jól kommunikálnak fölfelé, éppen ezért nagyon meg tudják téveszteni a külvilágot. Az ilyen vezetők holdudvart is gyűjtenek maguk köré, olyanokkal veszik körbe magukat, akik legitimálják őket. Nagyon érzékenyek a lojalitásra. Tekintélyelvűek, nem lehet szembemenni az akaratukkal, vagy megkérdőjelezni a véleményüket. Sokan közülük nem tudják az érzelmeiket jól szabályozni, hangulatemberek, akár nagyon erős érzelmi kitöréseik is vannak. Jellemzőjük a kiszámíthatatlanság, amivel teljesen elbizonytalanítják az embereket, akik azzal lesznek elfoglalva, hogy a vezető mit mond, mit csinál, és hogyan igazodjanak hozzá.

Hogy lehet fellépni ezzel szemben?

Kell egy kritikus tömeg, amely szembemegy a destruktív vagy toxikus vezetővel. Egyetlen ember, egy-két ilyen ügy nem oldja meg a problémát. Amikor valaki eljön hozzám, és azt mondja, hogy úgy érzi, ilyen helyzetben van, mindig az az első kérdésem: ez csak rád vonatkozik, vagy másokra is?

Van különbség a generációk tűréshatára között?

Igen, látunk különbséget abban, hogy hogyan kezelik a konfliktusokat. Az 1995 után született Z generáció sokkal inkább meg tudja húzni a határokat. Ők bátrabban mondják, hogy ezt a bánásmódot nem érdemlik meg, sérti az önbecsülésüket, önérzetüket, és innen ne tovább. Ha pedig valaki ezt nem tartja tiszteletben, akkor odébbállnak.

Ők nincsenek egzisztenciális kényszerhelyzetben? Sokan lépnének, de félnek, hogy munka nélkül maradnak.

Mi egy autoriter rezsimbe – ami felé halad az Orbán-rendszer is – születtünk, és traumatizáltak vagyunk. A rendszerváltás után születettek viszont nem tapasztalták meg a felnövekvésük során, hogy a saját igényeiket vissza kell venniük, vagy bármit el kell fogadniuk. Fontos számukra a pszichés jóllétük, érzékenyebbek mindenféle külső romboló inger hatására.

Félelem vagy inkább a közös ügy iránti elkötelezettség, ha egy csoport tagjai a kibeszélőt árulónak tartják?

Az első felszólaló mindig áldozati bárány. Ha valaki mer beszélni a rendszer visszásságairól, diszfunkcióiról, és főleg a vezetőről, akkor először őt büntetik.

Miért érdemes mégis áldozati báránnyá válni?

Beépül a csoport közös tudásába, hogy ezt meg lehet lépni, beindul egy új csoportdinamika. Lesznek azok, akik elkezdik védeni a vezért, ők a lojálisak. De elkezd bomlani a tábor, és lesznek olyanok is, akik tudatosan merik vállalni az ütközést.

Más egy művészeti vezető helyzete, mint egy multinacionális cégé? Maga az alkotás, az előadás nagy érzékenységet feltételez.

A művészetben sokkal kiélezettebbé válik a stresszhelyzet, mert a közös célt, a produkciót magasabb rendűnek gondolják az intézet dolgozói, amiért készek nagyobb áldozatot is hozni. Pszichés nyomásra az ember jobban kifordul önmagából, és a normál megküzdés nem állja meg a helyét. Van, aki könnyen elfogadja a vezető utasításait, mert úgy küzdi le a stresszt, hogy hagyja, hogy az átvegye az irányítást felette, behódol neki. Van, aki a nagyon stresszes helyzetben konfrontálódik, ami agressziót is kiválthat. És van, aki elkerülő magatartással kibújik ebből az egész történetből.

Milyen a jó vezető?

Egy intézményt vezetni nagyon sok kompetenciát igényel emberileg, technikailag, pénzügyileg, politikailag. Érteni kell hozzá szakmailag, rengeteg tapasztalattal, gyakorlattal, és módszertani ismerettel kell bírni. De a legfontosabb kérdés az, a vezető mennyire alkalmas arra, hogy jól bánjon a hatalommal, ami a kezében van. Hogyan diszponál az erőforrások felett, hogyan delegál feladatokat, hogyan tud bánni az emberekkel. Nincsenek pontos meghatározások arra, hogy milyen személyiségjegyű vezető a jó. A híres, nagy cég- vagy országvezetők, elnökök jó része például narcisztikus személyiségjegyekkel bír, vagy átlagon felüli a manipulatív képességük. Sok múlik azon is, hogy mi az a kontextus, amiben vezetni kell. Más lesz jó vezető a katonai szervezeteknél, egy technológiai cégnél, egy kórházban vagy egy színházban. Még több múlik azon, hogy van-e fölötte kontroll. A legveszélyesebb szituációk azok, amikor a vezető teljhatalmat élvez. Ha nem érett rá a személyisége, visszaélhet a hatalmával. Az viszont mindenütt nagyon fontos, hogy a dicséret nyilvánosan, míg a hibáztatás és felelősségre vonás zárt ajtók mögött történjen. Az ókori görögöknél főben járó bűn volt a másik nyilvános megalázása.

Hogyan érhető el változás ilyen helyzetben?

Belülről kell megszületnie az igénynek. Az a vezető, akinek nincs belátástudata, nagy az egója, azt látja magáról, hogy visszaigazolta az élet, akkor azt fogja gondolni, ő mindenben jó és tökéletes, nincs szüksége támogatásra. Van azonban, aki eljut odáig, hogy keres egy vezetőfejlesztőt, mert jobb vezető akar lenni.

Változtat valamit az, hogy minderről nyilvános beszéd zajlik?

Mindenképp érdemes beszélni róla, mert a nyilvánosság egyfajta társas nyomást gyakorol a vezetőkre, hogy bánjanak jól az emberekkel, ráadásul erőt ad a munkavállalóknak, hogy nincsenek egyedül ezzel a problémával.

Cikkünk megjelenése után kaptunk egy levelet Czifra Juliannától, aki jelezte, hogy 12 évvel ezelőtt a Concerto Budapest zenekar megbízott ügyvezetője volt. Erről az interjú készítésekor nem volt tudomásunk, Czifra Julianna pedig azzal nem volt tisztában, hogy a Concerto Budapest zenekar apropóján fordultunk hozzá – a szerk.