Az Enceladus a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, igaz, annak elég kicsi, mindössze 500 kilométer az átmérője. Teljes egészében jég borítja, ami az egyik legjobban tükröző objektummá teszi a Naprendszerben. Ezen a jégrétegen a déli sark környékén olyan repedések keletkeznek, amelyeken keresztül gejzírként tör ki a felszín alatti óceán, amely azután az óriás gázbolygó halvány E-gyűrűjébe épül be, amely a fényes főgyűrűkön túl helyezkedik el. (A Szaturnusznak látványos, jégből és törmelékekből álló gyűrűrendszere van.) 2004 és 2017 között a Cassini számos alkalommal repült keresztül a kitöréseken és az E-gyűrűn is.
Kiderült, hogy az ezeket alkotó jégdarabkák gazdagok olyan ásványokban és szerves vegyületekben - beleértve az aminosavak alkotórészeit is -, amelyek szükségesek az élethez, de foszfort eddig még nem fedeztek fel közöttük. Az elem a DNS egyik építőköve, de jelen van az emlősök csontjaiban, a sejthártyában és az óceánlakó planktonokban is. Mivel az energiatároló molekulák alkotórésze is, az élet egyszerűen lehetetlen volna nélküle. – Azt eddig is tudtuk, hogy az Enceladus óceánja mindenféle szerves vegyületben gazdag, de az új eredmények megmutatják a foszforsók jelentős mennyiségű jelenlétének kémiai nyomait a jégdarabkákban, amit a kis hold kitörései kilöknek az űrbe. Ez az első alkalom, hogy ezt bármelyik Földön-kívüli óceánban felfedezték - mondta Frank Postberg, a Freie Universität Berlin bolygótudósa, a Nature-ben most megjelent tanulmány vezető szerzője.
A korábbi vizsgálatok már kiderítették, hogy a jég koncentráltan tartalmaz nátriumot, káliumot, klórt és széntartalmú vegyületeket. A számítógépes modellek szerint az óceán ezek alapján és más tulajdonságai révén alkalmas azt az élet hordozására. A kutatók a Cassini kozmikus porelemző műszerének adatait vették alapul, amely a jeges E-gyűrűből is vett mintákat: innen sokkal többet gyűjtött, mint a kitörésekből, így jóval nagyobb mennyiségű információ származott belőlük. Néhány szemcsében koncentráltan találtak nátrium-foszfátokat, amelyek nátriumból, oxigénből, hidrogénből és foszforból állnak. A német tudósok európai és japán kollégái olyan laboratóriumi kísérleteket dolgoztak ki, amelyekkel kiderítették, hogy az Enceladus óceánjában a foszfor különböző vízben oldódó foszfátok formájában található, ráadásul százszor nagyobb koncentrációban, mint a földi óceánokban.
Bár a tudósokat felvillanyozta a hír, hogy az Enceladuson minden szükséges anyag jelen van az élethez, de igyekeznek leszögezni, hogy életet nem találtak a holdon, sem máshol a Naprendszerben, de hogy ott lehetséges-e, az még nyitott kérdés. Bár a Cassini 2017-ben elégett a Szaturnusz légkörében, az adatok, amelyeket gyűjtött, még évtizedekig elegendőek lehetnek a kutatóknak.
