Ludas Matyi;

Harminc év után újra kiadják a Ludas Matyit: visszatérő és új írók, humoristák, karikaturisták műveivel jelenik meg a szatirikus vicclap, Ludas Mátyás néven

Hazánk kultikus vicclapját, a Ludas Matyit támasztja fel bő harminc­éves „álmából” a Kocsis András Sándor vezette Kocsis Kiadó, de a június 21-én megjelenő orgánum új neve már Ludas Mátyás lesz. Merthogy „címszereplőnk” az elmúlt három évtized alatt felnőtté vált, így az újság tartalma is más lesz, a humorát azonban megőrzi. Az induláshoz eddig számos kitűnő írót és humoristát, illetve két tucat karikaturistát, köztük a Népszava állandó rajzolóit is sikerült megnyerni.

– Azért akartam a Ludast újraindítani, mert bár a rendszerváltás után voltak kellemesebb és jobb időszakok, a jelen pillanatban a világ egy kicsit megbolondult. Nemcsak a mi országunk frusztrált, de Európa és a világ is. A szlogenünk ezért: „Mert nevetés nélkül nem megy” – mondja Kocsis András Sándor, a Kocsis Kiadó vezetője, aki napokon belül „feltámasztja” az 1945 és 1992 között futó, Ludas Matyi című vicclapot. Az újság új címe viszont Ludas Mátyás lett, mivel éreztetni akarták, hogy azóta a lap is nagykorúvá vált. – Eltelt harminc év, azóta Döbrögi uram is megöregedett, Ludas Matyi pedig felnőtt férfivá vált – mondja Kocsis.

Merész vállalás

Az új Ludas persze nem lesz ugyan­olyan, mint a régi, Kocsis azt a korábbi, heti megjelenés helyett havonta szeretné kiadni, mivel azt tapasztalja, hogy a hetilapok manapság nehezen állják meg a helyüket a piacon. Az újság mérete viszont nagyobb lesz (A4-es méretű), a papír minősége lényegesen jobb, az induló szám 56+4 oldal, az árat pedig alacsonyan, 999 forinton akarja tartani, mivel a lapra leginkább a középosztály kíváncsi, amelynek a válság miatt amúgy is kevés pénze marad kultúrára. – Régen például a tanárok voltak nagy Ludas-fogyasztók, de mára nehéz anyagi helyzetbe kerültek, az emelkedő papírárak miatt pedig egyre drágábbak a könyvek és a folyóiratok is.Kocsis a lapot ráadásul igencsak nagy számban, huszonnyolcezer példányban fogja kiadni, ami szerinte is merész vállalás, de reméli, hogy sokan elkapkodják.

– Ezen a téren nem látok különbséget Budapest és vidék között. Régen a Ludast egy közepes egzisztencia ugyanúgy szerette és fogyasztotta vidéken is. Ennek az emléke pedig máig él – mondja Kocsis, hozzátéve, a lapban fel fogják hívni a fiatal olvasók figyelmét arra, hogy azt fizessék elő a szüleiknek. A Ludas ráadásul nagy hírverést kap: országszerte százhúsz óriásplakát, a fővárosban pedig további huszonnégy cityposter fogja hírét vinni a lapnak, de még tévé- és rádióreklám is lesz. – Ez tényleg óriási kockázat, de azt gondolom, hogy ha a kéthetes reklámkampányban ezt nem vállaljuk, akkor nincs is esélyünk – vallja Kocsis, majd hozzáteszi: – Ebben a mediatizált világban egy újságot vagy egy könyvet kiemelni rettentő nehéz. Önmagát a produktum nem adja el, ha csupán kitesszük a polcokra.

Összeáll a csapat

A reklám mellett persze kardinális kérdés, hogy mit tartalmaz majd a Ludas, melynek főszerkesztője Lukács Tamás lett, aki korábban a Readers’s Digest nevű lapot szerkesztette. – Amikor elkezdtem az új munkámat, valójában könnyű helyzetben voltam, mivel mindegyik szerző, vagyis a humoristák és a karikaturisták is lelkesek voltak, hogy szerepeljenek a lapban, sőt szinte versenyeztek, hogy bekerüljenek – mondja a szakember, hozzátéve, neki csak válogatnia kellett a jobbnál jobb művek közül. Számára a kihívás az volt, hogy egyszerre idézzék fel a klasszikus Ludast, és szóljanak a jelenkorhoz is.

Az újságban ezért lesznek olyan írások, melyek a régi lap stílusát idézik, egyesek majd átmenetet képeznek a két korszak között, és érkeznek teljesen újszerű témák fiatal szerzőktől is. 

– Az újságban lesz némi nosztalgikus felhang is. Olyan történetek, amelyek visszatekintenek a múltba, a budapesti éjszakára vagy a színházi, filmes életre – mondja Kocsis. De kik is lesznek a szerzők? Az első számokhoz sikerült megnyerni olyan nagynevű írókat, mint Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos; humoristákat, mint Majláth Mikes László, Trunkó Barnabás, Varga Ferenc József és Walter Béla, illetve a magyar színházi és kabarévilág nagy ismerőjét, Kalmár Tibort, arról nem beszélve, hogy az első lapszámban Pelle János megírta a Ludas történetét, míg az ajánlót Bodrogi Gyula jegyzi. A karikaturisták közül pedig két tucat érkezett, a régi gárdából Sajdik Ferenc és Krenner István, illetve szerepelni fognak a Népszava állandó rajzolói is, Weisz Béla, Marabu és Pápai Gábor, aki az új Ludas művészeti vezetője lett.

Klasszikusok és úttörők

– Az én dolgom, hogy összerakjam a karikaturisták csapatát, és válogassak a laphoz beérkezett rajzok közül, de szeretném jelezni az olvasók felé, hogy a Népszavától természetesen nem váltam meg – mondja Pápai, aki első körben Halász Gézával vette fel a kapcsolatot, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) karikatúra-szakosztályának elnökével, aki számos alkotó humoros művét ajánlotta neki. – Egyszer amúgy már vezettem a Ludas Matyit, mivel 1990 és 1992 között én voltam a főszerkesztő-helyettes. A kiadó akkor viszont az MDF-hez tartozott, és nagyon nem jöttünk ki, így hamar leléptem – mondja Pápai.Célja továbbá, hogy az új lapban az idősebb karikaturisták munkáival megidézzék a klasszikus Ludast. – Krenner megint hozza majd a formáját, a rajzain feltűnnek a magas, hosszú lábú, bugyivillantó nők és az alacsony férfiak. Ő már csak ilyen, szerintem nem fog megváltozni. Ha viszont én rajzolnék ilyet, azt nem tűrné a nyomdafesték – mondja Pápai.

Elhatározta továbbá, hogy új művészek is szerepeljenek a lapban, mint Bódi Kati grafikus, aki Pápai szerint nemcsak az új nemzedéknek, de a nőknek is hatásos szószólója, vele harcolnak a női humoristák emancipációjáért – a lapban pedig még feltűnnek az általa indított HetiRajz című oldal alkotói is. – Emellett tanfolyamot is indítunk. Nyáron lesz a Ludas Rajztábor, ahol megtanítjuk a fiataloknak, hogy mitől működik egy karikatúra, vagyis milyen a jó látvány, hogyan kell történetet mesélni. Itthon alig vannak rajzolók, míg Franciaországban bármerre fordulsz, találsz egyet. Ezen szeretnénk javítani.

Humorizálni lehet

Kocsisnak a Ludas-szerzőkhöz egy határozott kérése volt: a leadott anyagok maradjanak a jó ízlés határán belül, mivel senkit sem szeretnének indokolatlanul megbántani. – Humorizálni persze lehet. Én is örülnék neki, ha valaki egyszer parodizálna engem. Biztosan nem sértődnék meg, de akkor igen, ha valaki a becsületembe gázolna – mondja a kiadó, hozzátéve,

ebben a mai, rendkívül megosztott társadalomban ez a havilap inkább összehozni akar, mint szétszakítani.

– A Ludast mi jó értelemben véve egy tömeglappá szeretnénk tenni, és nem szeretnénk azt, ha baloldali havilapnak könyvelnék el. Itt másról van szó. A humor az egy és oszthatatlan – mondja Kocsis, majd hozzáteszi: – A célunk az, hogy az emberek politikai hovatartozástól függetlenül kezükbe vegyék az újságot, mivel szeretnénk mindenkinek egy kis mosolyt csalni az arcára.