;

fotók;Victoria and Albert Museum;

;A restaurálás során a látványos boltíves mennyezet és eredeti fafaragással borított átjárók is megújultak

- Takarítószer-raktárból fényűző kiállítóterem

Kiteljesedett és a művészeti forma szigetországi legnagyobbikává vált a Viktória és Albert Múzeum fotográfiai központja.

Május végén új dimenziót kapott a világ első számú iparművészeti múzeuma, a V&A fotoművészeti kiállítása, ami ugyan eddig sem számított a nemzeti gyűjtemény rejtett kincsének, de kevesen tartották elég fontosnak ahhoz, hogy csak emiatt látogassanak el South Kensingtonba. A hatalmas komplexumban a különben csak 2018 óta működő három fotóművészeti szoba eltörpült a szobrászatnak, dizájnnak, díszítő művészeteknek, vagy akár Raffaello gobelinjeinek szentelt termek mellett. A most hétre bővült teremegyüttes is csak a töredékét képes bemutatni a rendelkezésre álló monumentális anyagnak. Az arány mellbevágó: a bővítés révén is "csak" 600 darab látható a felhalmozott 800 ezerből, amit az 1852-ben még Museum of Manufactures néven a Pall Mallon létrejött intézmény kezdettől gyűjtögetett és tett időnként közszemlére. Az együttes összesen ezer négyzetmétert foglal el, a múzeum észak-keleti negyedének teljes hosszán végighúzódva.

Az integrált és tökéletesített Fotográfiai Központ első terme most az "Energia - szikrák a gyűjteményből" címet viseli. Az egyszerre dinamikusnak és homályosnak hangzó elnevezés lehetőséget adott a kurátoroknak a fotoművészet történetének legalábbis részleges áttekintésére, olyan nagyágyúk remekeinek bemutatására, mint az igazi polihisztor William Henry Fox Talbot (1800-1877), a talbotípiaként, vagy kalotípiaként ismert fotográfiai eljárás kifejlesztője, vagy Julia Margaret Cameron (1815-1879), a viktoriánus kor befolyásos portréfestője, akinek a Sir John Frederick William Herschel természettudósról, egyben egy másik fotóművészeti procedúra kidolgozójáról készült portréja mai szemmel nézve is nagyon hatásos. A múzeum első emeletén található újonnan átadott termek egyike a fotó- és a könyvművészet kapcsolódásába pillant bele, egy másik magának a fényképezőgépnek a történetét és használatát villantja fel.

A legtöbb intézmény külső helyszínre költöztetné a Fotográfiai Központhoz hasonló új kiállításait, ám a V&A más filozófiát követ, amikor csak lehet, a belső terjeszkedés híve, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyszerre igyekszik XIX. századi fényébe visszaállítani a patinás épületet, melynek alapkövét Viktória királynő 1899-ben és élvezhetőve, hozzáférhetővé tenni a XXI. századi közönség számára. A fotóművészeti részleg a legjobb példa, hiszen az elmúlt évtizedekben tantermeknek és a textilipari gyűjtemény raktárhelyiségeinek adott helyet. A restaurálás során látványos boltíves mennyezet és eredeti fafaragással borított átjárók kerültek felszínre, majd felújításra. A legrégebbi ismert kamerától az iPhone-ig eljutó interaktív fényképezőgép-sztorinak helyet adó camera obscura például az épület története során még soha fogadott látogatókat, utoljára takarítószer tárolóként szolgált.

Vasantha Yogananthan: Longing for Love (Vágyódás a szerelemre) – (2018)Vasantha Yogananthan: Longing for Love (Vágyódás a szerelemre) – (2018)Vasantha Yogananthan: Longing for Love (Vágyódás a szerelemre) – (2018)

2018 óta a vártnál többen keresték fel a fotótörténeti termeket és az új részleg megnyitását is komoly érdeklődés előzte meg. kollekció magától értetődően kortárs fotósoknak is bőven ad fórumot, Liz Johnson Artur, Sammy Baloji és Vera Lutter csak három kiragadott név a kiállításon látható, nemrégiben megvásárolt fotók 40-60 év közötti, jól ismert alkotói közül, míg a maga a V&A által frissen rendelt művek közül a mindössze 29 éves Jake Elwes eredeti és különleges Zizi dragshowja és a környezetvédelmi szempontokra nagy súlyt helyező Noémie Goudal, Londonban élő francia művész méretes fotografikus installációja ragadja meg legjobban a figyelmet. Ahogy erre a központ megnyitása kapcsán a V&A fotóművészeti gyűjteményének vezető kurátora, Martin Barnes rámutatott, "a fotográfiát minden létező formájában be akarjuk mutatni, könyvoldalaktól kezdve az üvegnegatívokig, a falakra kirakott nyomatokig és a digitális megjelenésig. A világ azon kevés helyei közé tartozunk, ahol garantáltan számíthatnak a látogatók a teljes skálára". Mindez annak tudatában történik, hogy a fotográfia újradefiniálta és folyamatosan definiálja a világról alkotott képünket, mind a művészet, mind a mindennapi élet szintjén.

A fotóművészeti galériák nem jöhettek volna létre szponzorok támogatása nélkül. Vitathatatlanul a legismertebb közülük a mindmáig nem konkretizált "jelentős összeget" kipengetett, közismerten jótékony Sir Elton John-David Furnish duó, mely egyben az egyik terem névadója is.

Infó

The Photography Centre

Victoria and Albert Museum

Cromwell Road

London

Nyitva: naponta 10-18 óra között.

A látogatás ingyenes.

Az indiai származású írót "páratlan szellemiségéért, az élet igenléséért” és azért díjazták, mert „a történetmesélés örömével gazdagította a világot".