Ben Hodges azon kevesek egyike, aki a háború kirobbanása óta, ha véleményt alkotott, azt úgy tette, hogy később nem kellett szégyenkezve magyarázkodnia. A nyugalmazott altábornagy korábban az Európában állomásozó amerikai erők főparancsnoka volt. Az Irakot és Afganisztánt megjárt egykori katonatiszt vitathatatlan szaktekintély; szerinte a két hete zajló hevesebb összecsapások még mindig nem a nagy, átütőnek szánt ukrán támadást jelentik.
Nincs okunk megkérdőjelezni a szavait. A jelek valóban arra utalnak, hogy az ukránok a frontvonal több pontján, leginkább a zaporozsjei térségben kisebb létszámú, századnyi, páncélosokkal megerősített támadó egységekkel próbálják kipuhatolni az első orosz védvonal gyengébb pontjait. A cikk írásakor annyit lehet tudni orosz és ukrán forrásokból, hogy 3-4 szakaszon az első védelmi rendszeren túljutottak a gépesített rohambrigádok. Ez 3-5 kilométeres haladást jelenthet. Ugyanakkor vannak nem megerősített információk 10-15 kilométeres mélységben észlelt ukrán előőrsökről Tokmak és Melitopol irányában. Ha ez igazolódik, akkor valóban az Azovi-tenger partjáig vezető stratégiai útvonal, az azon levő közúti és vasúti csomópontok, a két kulcsfontosságú város válhat a még nem bevetett 30-50 ezres ukrán fő támadóerő célpontjává.
A jelenleg zajló ütközetek eredményeiről hitelt érdemlően legkorábban június utolsó hetén értesülhetünk, így addig megpróbálhatjuk kiszűrni az információs zajból a valóságot leginkább tükröző tényeket. Olyan hiteles, bizonyító erejű, videófelvételekkel alátámasztott beszámolókról érdemes beszélni, amelyek segítségével kegyetlen ízelítőt kaphatunk egyenesen a frontvonalból. Bizonyára sokakat meg fog lepni, hogy ebben egy ungvári születésű egységparancsnok, és az általa alapított Magyar Madarai nevet viselő drónos felderítő és csapásmérő alakulat légi felvételeire tudunk támaszkodni. A Magyar Madarai részletező videófelvételei, és az azokhoz fűzött oktatófilmbe illő hangalámondások tárják elénk ennek a pokoli háborúnak néhány korábban nem ismert részletét. Brovdi Róbert üzletember volt, a háború kitörésekor katonának állt és hamarosan létrehozta quadrocopteres felderítő csapatát. A Magyar Madarai és közel száz hasonló drónos alakulatot fél évvel ezelőtt integrálták az ukrán hadseregbe szervezetileg
Mit jelent a hatékonyság ezen a szinten? Gondoljunk bele, mekkora örömünnepet tartottak a sikerekre éhes orosz katonai vezetők, amikor végre be tudták mutatni az első két, aknamezőre terelt ukrán Leopard 2A6-ost és a négy M2A2 Bradley páncélozott csapatszállítót. Ezzel a jelek szerint ki is merítették a képileg dokumentált trófeák számát. Azóta is ezeket emlegetik példaként a nyugati technika kudarcára.
Ezzel szemben milyen sikerekről adtak hírt a Magyar Madarai? Június 13-án nem kis büszkeséggel azt mutatták be, hogyan pusztítottak el egy nap alatt öt tankot. A folytatás, ha lehet még döbbenetesebbre sikerült. Abban a négy napban összesen 35 páncélozott harcjárművet, tankokat, és leginkább páncélozott csapatszállítókat robbantottak fel. És ez csak az egyik drónos alakulat, még ha a legfélelmetesebb hírű is.
A Magyar Madarai a legtapasztaltabb drónos csapat. Eszköztáruk rendkívül változatos. Az éjjel-nappal bevethető megfigyelő, felderítő drónjaik mellett vannak páncéltörő- és repeszgránátokat célba juttató bombázóik, becsapódáskor detonáló kamikazedrónjaik és jelerősítő drónjaik. Látva az eredményeiket nem csoda hogy az orosz alakulatok katonái rettegnek tőlük. A „Magyar” katonai hívónevet használó parancsnokot minden túlzás nélkül rocksztárokra jellemző népszerűség övezi. A közösségi médiában közel 500 ezres követővel biztosan a legnépszerűbb és így a legbefolyásosabb katonák közé tartozik. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Ukrajnában már most háborús hősként tisztelik az ungvári magyart.
A tankok felrobbantásán túl a drónos harcászat egyéb módozatait is magas szinten művelik a Magyar Madarai. A katonai drónok kezelői, a pilóták mesterien vadászták le a hozzájuk tartozó frontszakaszra telepített orosz nagy érzékenységű, nagy hatótávolságú megfigyelő állomásokat. A Murom-M egységek felderítése és kamikazedrónokkal való kiiktatása kalandfilmekbe illő vadászattá alakult. Az oroszok által magaslati pontokra, adótornyokra telepített „szemek” akár tíz kilométeres körzetben is képesek észlelni és beazonosítani az élő erő és a haditechnika mozgását. Tíz nap alatt nyolc ilyet iktattak ki a Magyar Madarai. Nem kevésbé látványos az, amikor Magyar pilótái felderítő üzemmódba kapcsolva bemérik és rávezetik a tüzérségüket az orosz célpontokra. Lőszerraktárak, gyülekezési pontok, az elektronikai hadviselés eszközei semmisülnek meg a felderítésük nyomán.
Hogy miért van jelentősége annak, hogy hozzáférhetünk a Magyar Madarai dokumentált hadszíntéri sikereihez? Egyrészt megbízhatóan képet kaphatunk a pusztítás mértékéről, ami jelenleg a modern hadviselést jellemzi. Ezek a számok nagyságrendileg igazolják az ukránok által hivatalosan publikált statisztikákat. Ugyanakkor Brovdi Róbertnek köszönhetően legalább egy kicsit bepillantást nyerhetünk abba, hogy a jövő fegyverei között milyen nagy súllyal fognak szerepelni a drónok. Már ma elképzelhetetlen sikeresen végrehajtani egy támadó hadműveletet drónos légi támogatás nélkül. De drónok nélkül a védekezők erőfeszítései is kudarcra vannak ítélve. Ma az ukránok ezen a téren még lépéselőnyben vannak az orosz hadigépezettel szemben. Ennek köszönhető az, hogy sokszor filléres, polgári felhasználásra szánt eszközökkel érnek el látványos eredményeket.
A NATO szakemberei már legalább húsz éve tudják, hogy a jövő háborúiban az egyik főszerep a drónoké lesz. De az még őket is meglepte, hogy mennyire nélkülözhetetlenek ezek a pilóta nélküli eszközök a frontvonal közvetlen ütközési pontjain. A Magyar Madarai parancsnoka azzal, ahogyan felépítette és működteti quadrocopteres, drónos alakulatát, egyedülálló tudás birtokosa. Ennek köszönhetően Brovdi Róberték és a többi drónos alakulat már a jelenleg zajló ukrán hadműveletben is kiemelkedően fontos szerepet játszanak.
