Július 1-jével indul az árfigyelő rendszer. A kormány ezt is úgy magyarázza, mintha valami csodafegyver lenne az infláció elleni harcban. Az árstopnak még van egy hónapja, és valószínűleg úgy múlik el, hogy több volt az ezzel okozott kár a járulékos áremelések miatt, mint a haszon. Azt már kimutatta a jegybank is, hogy az élelmiszerinfláció 3-4 százalékkal kisebb lehetne, ha a kormány nem avatkozott volna a piaci folyamatokba. De ez sem volt elég a termelő-kereskedő-fogyasztó amúgy versenyben alakuló viszonyának megzavarásához, kötelező akciókat is előírt a kormány. 20 termékkör egy-egy termékére kell hetente váltogatva akciós árat meghirdetni, és augusztustól ezek kiegészülnek az árstop alól felszabaduló termékekkel. És a kabinet a koronát az egészre az árfigyelő rendszer beindításával teszi fel.
A 100 milliárdos éves forgalmat meghaladó kereskedelmi láncok, akikre az akciók, az árfigyelések és nem mellesleg a különadók is vonatkoznak, már enerváltan veszik tudomásul az újabb és újabb adminisztrációs terheket. Eddig is volt verseny közöttük, ezután is lesz, és mert az adatbázis nem archivált része nyilvános, így már előző nap tudják majd, hogy a konkurencia holnap mennyiért árulja a kötelezően feltöntendő 61 terméket.
De mi haszna van az egészből a lakosságnak, a különböző településeken élőknek? A felkészültebb vevő a megszokott boltja akcióiról bármikor tájékozódhat, ha akar, és néhány forint előnyért nem szívesen vált. Ám aki az árfigyelést kitalálta, az még nem nézett árakat faluhelyen és más, a rendszerből kimaradó kisboltban, ahol valóban lemérhető az élelmiszerinfláció. Itt párosul az alacsony fizetés a szűkös kínálattal és a kirívóan magas árakkal. A kormánynak pótcselekvés helyett az ilyen helyen vásárlókon, és nem mellesleg a boltosokon kellene inkább segítenie.