Egy felolvasóesttel indultak, Kex és Tea címmel negyedévente kortárs szerzők műveit adták elő. A szövegeket a humor fogta egybe, a humor aztán felkerült a színpadra. Ma már saját improvizációs színházzal és közösségi térrel büszkélkedhetnek, táborokat, tréningeket tartanak. Idén jubilál a Momentán Társulat, Magyarország első interaktív improvizációs színházi társulata.
Húsz éve szórakoztatják a közönséget, amely részben az alkotótársuk is. Várady Zsuzsi, az egyik alapító tag nem győzi hangsúlyozni, milyen hálás a feladat. – Ha az a munkád, hogy játszol, az iszonyatosan nagy luxus, és hogy ez másoknak is jó, az pedig külön ajándék – mondja. A társulat húsz éve kapcsán pedig úgy fogalmaz: – Ennyi idő alatt rengeteg minden történik, kihívás, siker, megpróbáltatás. Hogy a legtöbben még mindig együtt vagyunk, az valahol csoda. Szerintem a munkánk misszió is, hiszen valami olyat képviselünk, amitől jobb lesz az emberek napja, hete.
A Momentán Társulat forradalmit hozott Magyarország színházi életébe, Várady Zsuzsi a játék mellett dramaturgként dolgozik, doktori dolgozatát részben az improvizációs színház alig ismert történetéről írta. – Rettenetesen nehéz a műfaj múltjáról beszélni, mivel pont az egyszeriség, a rögtönzés a lényege, emiatt alig jegyezték le, nagyon kevés forrás van a témában – meséli. – Pedig maga az improvizálás állandóan jelen volt és van a színházban. Magyarországon is a 20. század végén a rögtönzés számos különböző formában fel-felbukkant, színházi műhelyekben, playback színházi előadásokban, színházi nevelésben, Vámos Miklós tévéműsorában. Maga az interaktív improvizációs színház önálló formaként az 1950-es években született meg Amerikában és Angliában párhuzamosan, itthon pedig a Momentán megalakulásával jelent meg. Mára már hét-nyolc állandó interaktív imprótársulat működik az országban. – Az improvizációs színház ismertségén sokat lendített a Beugró című műsor, amely 2007-től kilenc évadon át szórakoztatta a nézőket. Azóta már társasjátékként is kapható. Imprózni menő lett – összegzi Várady Zsuzsi, kiemelve, hogy az improvizációs színház már a kezdetektől lehetőséget adott az aktuális témák feldolgozására – Angliában az 1950-es években még mindig nagyon erős volt a cenzúra, bemutató előtt mindent látnia és olvasnia kellett egy főcenzornak, a királyi ház kamarásának, nehogy valami politikailag sértő hangozzon el benne. Épp ezért az impró lényegében illegális volt, ahogy Keith Johnstone, az impró „öregatyja” fogalmaz. Ezért aztán kezdetben inkább nyilvános workshopoknak hirdette az előadásaikat. Hiszen a szabadság, a szókimondás valójában az impró lényege: a Momentán Társulat előadásaiban is rendszeresen szerepelnek a napi hírek, mindig bőven van ok a ventilálásra.
Arról, miként lehet húsz év után megújulni, Várady Zsuzsi azt mondja, valahol elkerülhetetlen a fejlődés. – Az improvizációs színházban sose történik meg kétszer ugyanaz, a néző gondolata és ötlete is alakítja a folyamatokat, én azt gondolom, inkább ambíció kérdése, hogy az ember meg akar-e újulni. Mivel magunkból táplálkozunk, minden, ami bennünk változik, az bekerül a színpadra, ez is újítja a tevékenységünket. Én másfél éve anyuka vagyok, személyiségem más területei kerülnek elő, más témák foglalkoztatnak. Többen sokkal hamarabb lettek szülők, mint én, tehát már volt egy hulláma annak, hogy az egyetemi életből vett témákat leváltsák az óvodás jelenetek, de így is izgalmas átélni. Egyfelől a legkönnyebb műfaj a világon, hiszen mindenki tud improvizálni, ugyanakkor magas szinten viszont piszok nehéz. – A húsz év alatt részben kicserélődött a társulat, felvettek fiatalokat is a formációba, de a mag még megmaradt.
A Momentán Társulattal már lassan tíz éve lehet találkozni a kapolcsi Művészetek Völgyében, a fesztivál ideje alatt mindennap játszanak itt délutántól éjszakáig a Momentán Udvarban. – Ez mindig egy kemény menet – jegyzi meg Várady Zsuzsi –, persze a játszók cserélődnek, de a keménymag, gondolok itt Kiskovács Attilára, Molnár Leventére vagy Lisztes Lindára, le se jön a színpadról. Kapolcs elképesztő lehetőség volt számunkra, mikor kezdtük, de ma is az, míg a mostani színházunkba 130-an férnek be, addig itt 500 lelkes ember előtt játszhatunk, fesztiválhangulatban, gyönyörű környezetben. A rendelkezésünkre álló idő és az egymást követő napok miatt sok mindent ki tudunk próbálni: az Éjjel-Nappal Momentán az egyik kedvencünk, és a nézők is nagyon szeretik. Ennek lényege, hogy egy improvizált szappanopera-sorozatot adunk elő. Mindennap van egy új rész, a műfajt mi hozzuk, a karaktereket, a világot és a rengeteg részletet a nézők alakítják. Volt már western- és sportsorozat is, de helyszínül szolgált már a NASA központ vagy egy veszprémi diákszálló is. De emellett végigjátsszuk itt a teljes repertoárunkat és számos fontos, izgalmas vendéggel együtt is szerepelünk. Idén ott lesz velünk Vecsei H. Miklós, KAP (Kovács András Péter), Lukács Liza, Epres Panni és még sokan mások.
A felvetésre, másként figyeli-e a világot egy improvizációs színházzal foglalkozó személy, Várady Zsuzsi azt válaszolja: – Talán jellemző ránk egy nyitott szemmel járás, hiszen minden helyzet ajándék, később felhasználható és beépíthető. Ugyanígy külön figyelmet kapnak az emberek, a bizonyos típusok, nem egyszer ellesünk gesztusokat, mondatokat. De talán ez a fajta figyelem voltaképp minden színházi alkotóra jellemző. – A Momentán-tagok egyike sem rendelkezik színészdiplomával, a legtöbben bölcsészkaron tanultak, de többen a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyéb szakjain is gyarapították tudásukat. – Azt gondolom, még ma is meghatározza a társulatunk működését, hogy hobbiból jött létre, hogy gyakorlatilag észrevétlenül alakult ki, nem volt tétje, emiatt szabadon tudott áramlani. Egyfelől professzionális imprószínészek vagyunk, de alapvető fontosságú, hogy azért csináljuk ezt, mert szeretjük – mondja Várady Zsuzsi, aki szerint a Momentán társulati létezésben a legjobb a röhögés, hogy a mai napig tudják egymást szórakoztatni.
– Az improvizációs színház nagyon közel áll a mindennapi értelemben vett játékhoz, több feladattípus a partijátékokból is ismerős lehet. Az impró nyitott műfaj, bárki kipróbálhatja, mi is oktatunk kamaszokat, felnőtteket egyaránt. – Ám nehéz elindulni az úton. Várady Zsuzsi azt tapasztalja, szinte nincs olyan ember, aki ne gondolná magát kevésnek az impróhoz. – A legtöbben tartanak tőle, félnek attól, hogy nem lesznek elég viccesek, kreatívak. Mindez nem újdonság, a felnőttek nagy része így érzi magát a hétköznapokban is. Az improvizáció pont abba a kvázi gyermeki állapotba tud eljuttatni, amikor még bármit kimondunk és kipróbálunk. A csoportjainkban is ezen a gyermeki szabadságon és a játék örömén van a hangsúly, rengeteget nevetünk: nem megtanítunk, hanem megengedünk valamit, amit maguknak az emberek már nem. Játszani jó, talán attól nem öregszünk annyira.
Ékszerdoboz az Ó utcában
A hatodik kerületi Ó utcában található az Impró – kreatív töltőállomás, mely a Momentán Társulat otthona, s egyben az improvizáció egyik magyarországi bázisa. Az Impró közösségi térként is működik, amellett, hogy a Momentán Társulat impróelőadásai futnak repertoárszerűen, közel száz felnőtt és kamasz fordul itt meg heti rendszerességgel játszani és kapcsolódni.
