Azon rugózik az Orbán-hacienda teljes testével jó ideje, hogy a baloldal dollárokból akarta megdönteni a Magyar Nagyasszonyának kedves NER-t. Minap a „kormánymediaworks” (Magyar Nemzet) dobolta ki, hogy lám, a Karácsony-kampányba is érkezett ötszázmillió külföldi pénznemben. Szodoma és Gomorra! Nyilván ezért nem adta el a főváros a városházát mégsem.
Remek alkalom mindez, hogy a velejéig igazságos jogállam deresre fektesse a baloldalt a szerény főispáni uradalom kellős közepén. Mi viszont innen is üzennénk az ellenzéki pártoknak, hogy ne fossanak, béke van. Akik tele gatyával azon tüsténkednek, hogy távol tartsák magukat a kampányfinanszírozási kormánykreációtól (vö.: dollárbaloldal), nincsenek jó híreink. Az ellenzéki szavazó nem ostoba. Képes volt összefogásra játszani (süllyedő hajón nem prioritás a muzsika, és a kultúra csak akkor teszi az embert emberré, ha él), és nem tévesztette szem elől – fogalmazzunk világosan – az ellenséget. Ami nem a Fidesz-KDNP, hanem az urambátyámkodás, az országharácsolás, a gyűlölettüzelés. Van átfedés, nem vitatnánk, de tartózkodnánk a fideszesek mint csoport megbélyegezésétől (ha úgy tudnánk, a vidám szakadékba repülés egyrészt jó dolog, másrészt nincs más út, biztos mi is furtonfurt zuhanni akarnánk.)
Magyarország utcai harcos kormánya ciklusok óta térdel a hazai ellenzékiség mellkasán (Lack Lives Matter – az élet hiánya számít), és épp csak annyi szuszt enged neki, hogy életjele még legyen, de életkedve már ne. Egy évvel a választás előtt a Fidesz ismét táppénzre küldené folytatólagosan elkövetett hatalomgyakorlása akadályait. A pártok mozgásterét jogszabályokkal rajzolta körbe, az egészségi állapotukat pedig a levegő elvételével tartja karban. Felkészül: egy újabb, ezúttal több milliárdos ÁSZ-bírság.
A választásokra fordulva, a státusztörvény elfogadása előtt aktivizálta magát a Nemzeti Elsötétítő Művek. Ezúttal a kormány legtitkosabb szolgálata, a Nemzeti Információs Központ (NIK) bábozta el zseblámpa fényénél az M1-en leépült, riadt népeknek, hogy amerikai ármány akarta kipirgálni a jó magyar kormányt az ügyesen összelopott milliárdok közül (jó, ilyet csak 118-as karikával mondana az M1 áramszünet idején). Nekünk pedig csak a jeges döbbenet marad: tényleg nem ugrik be erről az egészről a CÖF villamosművektől (tehát tőlünk) rekvirált 500 milliója (plusz az apró), a putyini propagandára és orbáni háttérhatalomra eltapsolt közpénzszázmilliárdok, vagy a csatornában halászó Megafon, mely (a Fideszt megelőzve) a legnagyobb politikai hirdetővé combosodott Európában? Ennél a fehérgalléros banditizmusnál a baloldal kampányfinanszírozása még bangladesi gyerekmunkásokkal is fehérebb volna.
Ez egyszersmind a tanulság is: a Nyugat a dollárokkal a szabadságot támogatja, a Kelet köztörvényes háborús bűnözőkkel a torkának ugrik. Minőségi a különbség, és a választás minden dollárt megér. „Nem önmagáért, hanem a hazáért”, hogy a titkosszolgákkal is egyet tudjunk érteni valamiben. Jelképük egy sasmadár ragadozás közben. Csak a kilógó szárnyaslóláb hiányzik.