A regényben többször elhangzik egy közmondás: A nő egy korsó. Aki eltöri, elviszi. Mire utal ez?
El kell, hogy áruljam: tulajdonképpen én találtam ki ezt a közmondást. Mégis nagyon jellemző volt ez a gondolkodás ’60-as években Szicíliában, ahol egy lánynak a fő feladata, hogy szüzen férjhez menjen és minél több gyereket szüljön. Egy funkciója van, akár a korsónak, amiben vizet tartanak. Amennyiben eltörik, már nem használható többé. Ha egy lány elveszítette a szüzességét, már nem kellett senkinek, mint feleség. Ennek a feloldására jött létre egy szörnyű jogintézmény, a matrimonio riparatore („helyreállító házasság”). Ez alapján, ha egy férfi megerőszakolt egy hajadon lányt és utána hajlandó volt feleségül venni, akkor mentesült a börtönbüntetés alól. Hihetetlen, de ez volt a gyakorlat.
A regényt egy igaz történet, Franca Viola küzdelme inspirálta. Mit kell róla tudnunk?
A szicíliai Franca Viola neve azzal vált ismertté Olaszországban, hogy ő volt az első nő, aki nemet mondott a matrimonio riparatore végrehajtására és feljelentette az elkövetőt. Ő volt az első abban is, hogy pert nyert az az erőszaktevővel szemben, aki végül 11 éves börtönbüntetést kapott. De az ő története kivételes volt. Sok nő – Franca Viola esete előtt és után is – megalázottan távozott a bíróságról, hiszen a megerőszakolójuk nagyon enyhe büntetést kapott. A jogrendszer is hasonlóan állt a kérdéshez, hiszen csak 1996-ban vált önálló tényállássá a szexuális erőszak az olasz büntető törvénykönyvben. Franca Viola története nem is nemi erőszak miatt keltett nagy feltűnést a sajtóban, hanem azért, hogy a lány erőszaktevője egy maffiatag volt.
Dél-Olaszországban a katolikus tradíció és a kultúra olykor kéz a kézben jár az elnyomással. Szükségszerű, hogy ez így legyen?
Nem hiszem, hogy ez kizárólag Dél-Olaszországra volna jellemző. Az egész olasz jogrendszerben uralkodott ez a patriarchális szemlélet. Ne feledje, hogy egészen 1981-ig hatályban volt a matrimonio riparatore intézménye. Inkább azt mondanám, hogy a nagyvárosokban szabadabban éltek a lányok, mint vidéken. Az viszont tagadhatatlan, hogy Délen az emberek sokkal konzervatívabbak, mint Északon. Ennek következtében Délen jóval kevesebb munkalehetőség áll nyitva egy nő előtt, hiszen sokáig a család és a gyereknevelés volt a fő feladata.
Az 1960-as évek Olaszországban is gazdasági robbanást és drasztikus társadalmi átalakulást hozott. Hogyan maradt fenn ilyen sokáig a hagyomány és az emberi jogok konfliktusa?
Olaszország még mindig egy katolikus és ebből a szempontból maradi ország. Az olasz nők nagy utat tettek meg, amíg kivívták az egyenjogúságot. Sőt, a már megszerzett jogokat is folyamatosan meg kell védeniük. Csak néhány adat ennek alátámasztására: a nők először 1945-ben szavazhattak Olaszországban, a válás jogintézménye 1974-ben jelent meg, az abortuszhoz való jogot tartalmazó jogszabály 1978-ban lépett hatályba és a szélsőjobboldali pártok a mai napig megkérdőjelezik.
A 2017-es #metoo mozgalom kapcsán a Nyugatnak újra kellett gondolnia a patriarchátus, a női szexualitás és egyenjogúság kérdéseit. Olaszországban megtörtént az áttörés?
Évekkel ezelőtt Olaszországban is sok bátor nő jelentette az őt ért szexuális zaklatásokat. De idővel számos kritika érte ezeket a kiállásokat, hiszen sok idő telt el azóta az esetek óta és kérdőre vonták őket, hogy miért csak most álltak elő az ügyekkel. Nagyon nehéz változtatni a berögződött előítéleteken, hiszen azok mélyen a múltban gyökereznek. Sajnos olykor én is azon kapom magam, hogy előítéleteim vannak.
Névjegy
Viola Ardone olasz író, újságíró. Nápolyban született és nőtt fel. Gyerekvonat című regényét 25 nyelvre fordították le, nemzetközi siker aratott. A legújabb Viola Ardone című regénye ötödik a sorban.
Tavaly a szélsőjobboldali Giorgia Meloni lett Olaszország miniszterelnöke. Új korszak kezdődött vele a női reprezentációban?
Véleményem szerint Giorgia Meloni csak saját magát képviseli. Erős, határozott nő, de egyáltalán nem képviseli a női választókat, a feminista mozgalmat vagy a női vezetési stílust. Olyannyira nem, hogy a női la névelő helyett a férfi il előtagot kéri megszólításkor, ezzel is jelezve, hogy egy férfias vezetőként kíván megjelenni. Ami még érdekes jelenség, hogy most mindkét nagy olasz pártot egy nő vezeti, ugyanis a baloldali Demokrata Pártot elnöke jelenleg a svájci-olasz felmenőkkel rendelkező Elly Slein. Az olasz szavazók egy részének ő már túl baloldali, de én például rá szavaztam.
A nő sosincs egyes számban – hangzik el Oliva szájából a regényben. Az egység mégis sokat segíthet. Mit jelent ez a mondat ma a nőkre nézve?
Az egység fontos, de minden nő önmagában is számít. A személyes képességei és lénye miatt, nem csak általánosságban azért, mert nő. Olaszországban egészen a közelmúltig úgy hivatkoztak a nőkre, hogy „Nők a politikában”, „Nők a sportban”, míg a férfiakat a vezeték- és keresztnevükön említették. Ezek után jelent meg a női kvóta a politikában. Tíz éve még hétköznapinak számított egy szakmai konferencia női résztvevő nélkül. Ma már nem ez a helyzet.
Ön Nápolyban született, a Gyerekvonat című regénye is részben ott játszódik. Tervezi, hogy a regényei lapjain visszatér még a városba?
Azt látom, hogy a Nápolyról író szerzők elég sematikusan közelítik meg a várost és ritkán lépnek túl azon a turisták által is ismert képen, amit a Vezúv és a pizza jellemez. A következő regényemben újra Nápolyról fogok írni, de egy olyan titkos oldalát mutatom meg, amit eddig még nem ismerhettek meg az emberek. Remélem, felcsigáztam az érdeklődését. (nevet)
Infó: Viola Ardone: Oliva Denaro. Fordította: Todero Anna. Athenaeum Kiadó, 2022
