Magyarország krisztusi korban van, 33 év telt el a rendszerváltás óta. Bár nem szűznemzéssel, hanem az Ellenzéki Kerekasztal és a peresztrojka nászából fogant a harmadik magyar köztársaság, némi hasonlóság azért felfedezhető az ország sorsa és a Megváltó élete között.
Az biztos, hogy mi is kiválasztottnak gondoljuk magunkat. Aki nem ért meg minket, és nem követ, az előbb-utóbb menthetetlenül elkárhozik, de minimum hülye.
Az is igaz, hogy sokan nem értenek meg minket. Nem értik a sajátos magyar észjárást, és nem értik a sajátos magyar cselekvést sem. Azt, hogy ez a sajátosság a normától való kreatív és előremutató eltérés, vagy az európai értékek meg nem értése, mindenki ítélje meg maga.
Elég sokat sétálunk egyedül a pusztában, bár kétségtelen, hogy követőink hűségesek, ha nincsenek is túl sokan.
Vitán felül áll, hogy amit mondunk, arra odafigyel a világ. Okoztunk már elég meglepetést a kijelentéseinkkel.
Csodák is történtek. 1999-ben csatlakoztunk a NATO-hoz és 2004-ben az Európai Unióhoz. Nézzük meg kicsit közelebbről a számokat ezen fontos katonai, gazdasági és társadalmi blokkok kapcsán. A szovjet Vörös Hadsereg 1945-ben letáborozott Magyarországon és 1991-ig, 46 évig itt is maradt. Katonai blokkoktól mindössze 8 évig voltunk függetlenek, 1999-ig, a NATO csatlakozásig, mely szervezetnek immár 24 éve tagjai vagyunk. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a KGST, avagy a „szovjet EU” 1949-ben jött létre, és 1991-ben szűnt meg. 42 évet töltöttünk el benne, majd 13 év gazdasági blokkoktól való függetlenség után, 2004-ben beléptünk az EU-ba, amelynek immár 19 éve vagyunk tagjai. Az utóbbi 50 évben tehát csaknem kétszer annyi időt töltöttünk el a szovjet blokkokban, mint a nyugati katonai és társadalmi rendszerekben. Pár dolgot - azt hiszem - ez megmagyaráz a fent említett sajátos gondolkodással és cselekvéssel kapcsolatban.
Tovább keresve a párhuzamokat, mi is bevonultunk Jeruzsálembe, illetve Brüsszelbe, igaz, nem szamárháton, hanem repülőn és limuzinon. Az asztalokat is rendesen felborogattuk. Tekintve a politikai mozgásterünket, a konfliktusainkat az EU-val és a gazdasági, társadalmi helyzetet a mai Magyarországon, a keresztre feszítés is megtörtént. Az csak rajtunk múlik, hogy a feltámadás is megvalósul-e. Ennek kapcsán lenne pár észrevételem.
Nehéz idők járnak manapság, és a jövő sem túl biztató. Az infláció a jövedelmünket és a megtakarításainkat eszi meg szépen lassan, ráadásul a szomszédban zajló háború fenyegetése és a pandémia máig feldolgozatlan tragédiái és következményei mind olyan dolgok, melyek bekövetkeztére a legpesszimistábbak sem számítottak pár évvel ezelőtt. Pontosabban a közgazdászok sejtették, hogy a hazai laza gazdaságpolitika idevezet, az epidemiológusok is riogattak járványokkal, Putyin sem ma kezdte, hanem 2014-ben, de a napi közbeszédnek ezek a komoly fenyegetések nem voltak részei. 2019-ben, a pandémia előtt a közbeszéd a klímavédelemtől volt hangos: ez a kihívás sem tűnt el, csak egyéb válságjelenségek kerültek előtérbe.
Mit csináljunk ezekkel a mumusokkal, ha meg akarjuk őrizni józan eszünket, érzelmi, szellemi és lelki stabilitásunkat? Feltéve persze, hogy rendelkeztünk ilyenekkel.
Talán söpörjük le a padlást. Vegyünk egy nagy levegőt, álljunk fel a fotelből, és menjünk fel a padlásra. Keressük meg azt a ládikót, amibe elrejtettük fiatalságunk álmait, ideáit. Amibe családi kincseket rejtettünk, szerelmesleveleket gyűrtünk és baráti jókívánságokat rakosgattunk. Mindenkinek van egy ilyen ládája valahol, akinek vannak álmai, céljai, stabil értékrendje. A rohanó világ persze nem engedi, hogy a láda elé guggoljunk, és turkáljunk picit benne.
Itt a nyár, üljünk ki egy parkba, és vegyünk a kezünkbe fröccsöt, sört, limonádét és egy jó magazint vagy napilapot. Az is jó, ha csak bambulunk magunk elé, vagy alszunk egyet. Töltsünk pár órát a szabadban a gyerekkel, kutyával, barátainkkal. Megérdemeljük, hogy megtanuljuk élvezni a szabadidőnket és szabadságunkat.
Örüljünk a napnak, fénynek, szellőnek, élvezzük, hogy lélegzünk és élünk. Olvassunk verseket, régi és modern szerzők könyveit, regényeit. Legyünk együtt a családdal, barátainkkal, beszélgessünk, nevessünk és szomorkodjunk is kicsit, ha muszáj.
Tegyünk minden nap valamit ebbe a ládába, és vegyünk ki valamit belőle.
A polgári értékrend és kultúra, melynek hiányát oly gyakran érezzük Magyarországon, többek között azt is jelenti, hogy képesek vagyunk élvezni saját szabadidőnket. Pihenőidőnk értelmes és hasznos eltöltését valójában anyagi helyzetünk nem korlátozza, ahhoz sokkal inkább elhatározás, mint pénz szükségeltetik.
Lehet a politikusainktól is várni a polgári értékrend kialakítását, de ha az utóbbi 33 évet megnézzük, ami a rendszerváltástól eltelt, nem lehetünk a teljesítményünkre túl büszkék. Az új Magyarország krisztusi korban van. A keresztre feszítés megtörtént. A feltámadás ígéretének beváltását kezdjük magunkon. Ott van az a ládikó a padláson, és a padlás van a legközelebb a mennyországhoz.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
