Orwell 1984 című regényében Óceánia állam fontos jellemzője az ún. newspeak, amit magyarra talán „újdumának” lehetne fordítani. Értelme, hogy az állam átalakítja nem csak alattvalóinak mindennapi életét, hanem rátelepszik annak szókincsére, amit kormányzati aprópénzre – új szavakra és kifejezésekre – vált át. Ilyen folyamat napjainkban is zajlik, legkirívóbb példája a „különleges hadműveletnek” kinevezett putyini háború. Amit köztudomásúlag a „békepártiak” vívnak, értsd ezeken az elfoglalt ukrán területeket foggal-körömmel védelmező és megtartani igyekvő orosz csapatokat. Érdekes kérdés, hogy miért nem volt az Orosz Föderáció békepárti 2022 februárjában?
De nem csak Putyin nagyorosz államában folyik a rádióban-televízióban „újduma”, hanem Magyarországon is, immár több mint 12 éve. Kezdődött az átnevezett magyar alkotmánnyal, az Alaptörvénnyel, amit először „kőbe véstek”, majd azóta számos alkalommal módosítottak. Folytatódott az „illiberális” demokrácia és a „munkaalapú” társadalom meghirdetésével. Előbbi ugyan fából vaskarika, mert ha valami liberális-ellenes, az eleve tekintélyuralom, tehát nem demokrácia, ami pedig a „munkaalapú” társadalmat illeti, Orbán Viktor előtt azt már többen meghirdették, hogy csak két nevet mondjak, Szálasi Ferenc és Rákosi Mátyás. De kicsire nem adunk, hiszen régóta tudjuk, a társadalom emlékezete olyan, mint a plasztilin: tetszés szerint alakítható, gyúrható.
A NER-beszéd lényege: az ellenfelet egyszerre kell gyalázni és nevetségessé tenni.
Ha álnevet adunk valakinek, bizonyos értelemben már lealacsonyítjuk: az út nagyon rövid a Pressman amerikai nagykövetet „Présember”-nek tituláló kormányfőtől az útszéli bayerzsolti felszólításig: „Fogd be a pofád!”. A képzelt vagy valódi liberális ellenfél is csak „libernyák”. A Rákosi-időkre hajazó „dollárbaloldal” kifejezés, amit előszeretettel használ a kormánysajtó, szintén beleillik a NER-beszéd „újdumájába”, jóllehet könnyen átfordítható „rubeljobboldallá”, amit Szijjártó miniszter gyakori moszkvai látogatásai igazolnak. De nemrég Kövér László házelnök gyarapította a NER-szótárat egy érdekes kifejezéssel, keresetlen szavakkal „útonállónak" nevezve az Európai Uniót. Vagyis olyan országúti rablónak, aki megtámad vagyonos utazókat, elveszi pénzüket vagy ékszereiket. Függetlenül attól, hogy az útonálló már meglevő vagyontárgyakat kaparint meg, itt pedig csak az Unió kasszájában levő, bizonyos feltételekhez kötött kifizetésekről van szó, egy értelemben Kövérnek igaza van: az Európai Bizottság hosszas habozás után végre útját próbálja állni annak, hogy Magyarországon minden uniós pénz elosztása kizárólag a kormány kezében legyen. Vagyis az „illiberális”, hibrid diktatúra ne kapjon szabad kezet mindenben, tartozzon valamilyen elszámolással annak az intézménynek, amitől eddig évente nagyobb összeghez jutott. Ez ugyan nem fogja aláásni az Orbán-rendszert, mégis fontos lépés abba az irányba, amit az európai normák érvényesítése jelent Közép- és Kelet-Európában.
