– Jobb lenne elnapolni, hétköznap van, jönnek-mennek a felhők, eshet is, úgysem lesz ott ilyenkor ember – halljuk az útra bocsátó rendhagyó biztatást, amikor indulnánk riportot készíteni a Tisza-partra.
– Na, fogd meg a söröm!
A párbeszédnek ugyan csak az első fele hangzik el fennhangon, a riposzt fejben születik meg, a lényeg, hogy többnapi mérlegelés és tervezés után Szegedre indulunk. Mert a kánikula beköszöntével vágyik az ember a vízpartra. Napi tízezer forintot is ott lehet hagyni egy épített, betonmedencés strandon, de aki olyan szerencsés, hogy természetes víz mellett él, a tavak, folyók, holtágak „fapados”, de ingyenes, vadregényes lehetőséget biztosítanak. Látni kell hát saját szemünkkel a két éve elkészült Lapos Beach nevű partszakaszt a Tiszán, határozzuk el.
Napokon át hasonlítgatjuk össze a legmegbízhatóbb időjárási portálok előrejelzéseit, a vonuló felhők radartérképével kelünk és fekszünk. Győz az optimizmus, és mire a napfény városába érünk, egyre többször mutatja meg magát a becenevet adó fénysugár. A homokos partszakaszt számtalanszor láttuk már a Belvárosi hídról, eddig sosem mentünk közel. A parkolóból – ebben is micsoda szerencsénk van, mosolyodunk el elégedetten, hiszen még pár napig ingyenes – némi tanácstalanság után bevesszük magunkat a fák közé. Jól tettük, mert a széles ösvény végén ott hömpölyög a folyó, ott hívogat a szegediek tengerpartja.
Mekkora szerencse, vonjuk le a tanulságot két piktogram láttán, hogy se kutyát, se horgászbotot nem hoztunk,
hiszen ha be a akarnánk tartani ezt a két szabályt, most fordulhatnánk vissza.
Kellett egy hely
– A Lapost mindig is használták. Annak idején ököritatásra, később itt strandoltak a helyiek. Fontos volt, hogy legyen egy legális szabadstrand Szegeden. Végül 2021-ben tudtuk megvalósítani – ezt a szegedi önkormányzat egyik városatyája, Mihálik Edvin mondja. Szívén viseli a „szegedi tengerpart” ügyét, és nem csak azért, mert az ő körzetében van. Egyre drágább minden fürdőkomplexum, azt akarták, hogy legyen legalább egy ingyenes, ugyanakkor biztonságos strand is, valamint hogy a Tiszát „minél közelebb vigyék” a szegediekhez. A Lapos a nyári szünetben üzemel, a szegediek nagyon szeretnék, hogy hamarabb nyissanak, de a természetet nem lehet siettetni, meg kell várni, hogy levonuljon az ár. Az infrastruktúrát, a vízi mentőt a város biztosítja, a büfés a „külsőségeket” teremti meg: napernyő, 1500 forintért bérelhető napozóágy teszi a helyet még kényelmesebbé.
– Ez a legjobb hely egész Szegeden! – mutat vidáman a part felé egy hetven év körüli úr. Már hazafelé tart, kerékpárt tol, zötyögős lenne a macskaköveken felülni, egyébként is szereti jó mélyen beszívni az ártéri erdő illatát, hallgatni a levelek zizegését, magyarázza. – Ipari tanuló korom óta, ha tehetem, lejövök a partra. Ha nem ide a Laposra, akkor egy másik szakaszra, de nekem kell, hogy néha találkozzak a Tiszával.
– Hát hogyne szeretnék ide járni – nevet kérdésünk hallatán az egyetemista Virág. Barátnőjével üldögél a langyos homokon, gyorsan megvitatják, hogy most nem fürdenek, inkább süttetik magukat a bujkáló nappal, amíg délután meg nem érkezik az eső. – Egész nap szól a zene, igazi bulihangulat van. Az meg külön előny, hogy bár teljesen a természetben érzi magát az ember, a belváros kellős közepén van a strand. Estére megszáradunk, leporoljuk magunkról a homokot, és villamossal hazamegyünk.
Veszélyes ugrás
Azt is Mihálik Edvintől tudjuk, hogy
legális szabadstrandot csak itt lehetett Szegeden kijelölni, és bár a Sárga és a Foka nevű részeket használják a helyiek, ezek esetenként veszélyes fürdési lehetőséget nyújtanak.
Azért érdemes a kijelölt szabadstrandokat használni, mert ezeket a fenntartó, jellemzően az adott önkormányzat ellenőrzi, támasztja alá a Szegeden hallott álláspontot a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságot vezető Busi László ezredes. Átkotorja azon a szakaszon a medret, eltávolítja az odakerült veszélyes tárgyakat, elsimítja a keletkezett kátyúkat, bójákkal kijelöli a határokat, mentőszemélyzetet biztosít, mondja harminc év tapasztalatával.
Az ugrálástól óvakodni kell, mindenhol más okból. A zsilipeknél a szívóhatás szinte biztos odarántja a testet az átereszhez, ahonnan nincs menekvés, a hídpillérek körül kövek, fémanyagok vannak, sorolja a veszélyeket az ezredes. A kívülről hajmeresztőnek tűnő lengőzés – amikor fára kötelet kötnek, és úgy lendülnek a vízbe – tilosnak éppen nem tilos, de csak biztonságos, kellően mély szakaszon, jó úszástudással, nagy körültekintéssel érdemes belevágni. Arról, hogy egy folyóba hol érdemes belemenni, mindig érdemes meghallgatni a tapasztalt helyieket, tanácsolja. A kollégák elsősorban segíteni, figyelmeztetni igyekeznek. Olykor viszont nincs mérlegelés, büntetést szabnak ki, ilyen, ha valaki hídról ugrik a folyóba, vagy keresztülússza azt, hívja fel a figyelmet Busi László.
A láthatóság biztonság
A Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság a folyó teljes magyarországi szakaszán illetékes, valamint a Bodrogon és a Tisza-tavon, ez több mint 620 folyókilométert és 127 négyzetkilométer vízfelület felügyeletét jelenti. Jelenleg 24 kijelölt, engedélyes szabadstrand van a Tiszán. Mindenhol szabad fürdőzni, ahol nem tilos; utóbbira példa vízlépcsők és kikötők környéke, a hajóutak, azaz a meder közepe, illetve rossz látási viszonyok között, tehát éjjel, vagy sűrű köd, pára esetén is – ha nem látjuk rendesen a vizet – tiltott a fürdőzés.
Ha valaki a kijelölt strandoknál csendesebb helyet választana, megteheti, de körültekintően, csak oda menjen, ahol ismeri a meder tulajdonságait. Mindig társaságban menjenek, érdemes úszást segítő mellényt viselni, az alkoholt ilyenkor kerülni kell, mert a víz higgadtságot kíván. Gyógyszerszedés esetén sem árt résen lenni,
tanácsolja Busi László.
A víz kellő óvatosságot kíván, egy rossz döntésnek visszafordíthatatlan következményei lehetnek. Erre egy a napokban történt tragédia ismét ráirányította a figyelmet. A Felső-Tiszánál, Tiszabenknél egy tizenegy és egy kilencéves testvérpár egy rokonukkal ment a folyóhoz, melynek ezen a szakaszán akár 25 méter is lehet a medermélysége. A gyerekek csak bokáig szerettek volna belegázolni, a hirtelen mélyülő víz elsodorta őket. A kisebb gyermeket időben kimentették, de az idősebb testvéren már nem tudtak segíteni.
De miért Lapos?
A Belvárosi hidat 1883-ban adták át. 1948-ban egy újabb avatót tartottak ugyanott, mert korábban a visszavonuló német csapatok felrobbantották, ezért újra kellett építeni a hidat. Mihálik Edvin úgy tudja, még a létesítése előtt, tehát a 19. századig a terület valóban lapos volt, innen a neve, a pillérek miatt csak később változott az áramlás. A homok részben a természet, részben emberi munka eredménye. Ezen a szakaszon még inkább a Maros hordaléka érvényesül, ez is hozzájárul a homokos part kialakításához, teszi hozzá.
