A felszín alatti víz ivóvizet biztosít az emberek és az állatok számára, és segíti a növények öntözését, ha kevés az eső. Egy új kutatás azonban azt mutatja, hogy a talajvíz több mint egy évtizede tartó tartós kitermelése eltolta bolygónk forgási tengelyét, és évente körülbelül 4,3 centiméterrel kelet felé billentette. Ez az eltolódás nem csak műholdas, GPS-szel rögzített adatok utalnak, a felszínről is megfigyelhető az óceánok szintjének emelkedése formájában, miután ennek a víznek egy része a folyókba kerül, és végül az óceánokban végzi, emelve azok szintjét. ,,A Geophysical Research Letters-ben megjelent tanulmány rámutat, hogy a klímaváltozás miatti okok között a föld alatti vizek elosztása az egyik legfőbb oka a forgástengely elmozdulásának” - jegyezte meg Ki-Weon Seo, a Szöuli Nemzeti Egyetem professzora az intézmény közleményében.
A földkéreg legkülső rétegében a sziklás víztározók rengeteg vizet tartalmaznak, ezerszer többet, mint a folyók és tavak. A tanulmány az 1993 és 2010 közötti időszakot vizsgálta, ez idő alatt akkori becslések szerint az emberiség több, mint 2150 gigatonna vizet szivattyúzott ki a föld alól, főleg Amerika és India észak-nyugati részén, ha ezt a mennyiséget az óceánokba öntenénk, hat milliméterrel növelné annak szintjét.
Egy másik kutatócsapat 2016-ban arra a következtetésre jutott, hogy a földtengely elmozdulása 2003 és 2015 között a gleccserek és a sarki jégtakarók olvadásához és a föld alatti vizek változásához köthető. Mindamellett bármilyen változás a Föld tömegében, például a légnyomásé, elmozdulást okozhat a tengely irányában. Azonban az atmoszféra változása által előidézett mozgás periodikus, tehát a tengely időnként visszaáll eredeti helyzetébe. Ki-Weon Seo és csapata azt vizsgálták, hogy az ehhez a korábban is ismert mozgáshoz, hogyan járul hozzá a föld alatti vizek kiaknázása.
A Föld tengelyében bekövetkező eltolódásokat közvetetten mérik az űrben lévő mozdulatlan objektumok rádióteleszkópos megfigyelésével, ezeket rögzített referenciapontként használva. A 2010-es vízkitermelési adatokat számitógépes modellben hozzáadták a gleccserek és jégtakarók olvadási adataihoz, és összvetették azokat a sarkok becsült forgási adataival. A kutatók ezután a tengerszint változásokat értékelték, kivonva belőlük a föld alatti vizek mennyiségét, hogy kiderüljön mekkora tengelyeltolódást okozott egyedül a talajvíz szivattyúzása. A modellek szerint két évtized alatt a tengely kelet felé való elmozdulása 78,7 centiméter volt.
Bár a vízkivétel a föld alól életmentő lehet - különösen azokon területeken, ahol a felmelegedés miatti szárazság hatása jobban érvényesül -, de a földalatti tározók víztartalma véges, ha egyszer kiszivattyúzták őket, lassan telnek meg újra. A vízkivétel nem csak eltüntet egy értékes forrást, de az új eredmények azt mutatják, hogy ennek a tevékenységnek nem szándékos globális következményei vannak.
A tengelyferdeség
A Föld egy láthatatlan tengely körül forog, mely a Föld középpontján halad keresztül. A Föld forgástengelye 23,5 fokos szöget zár be a Nap körüli keringésének síkjával. Ezt a jelenséget tengelyferdeségnek nevezik. A forgás egyik következménye és egyben bizonytéka is a napszakok váltakozása. A tengelyferdeség az alapvető oka annak, hogy a Földön egy adott pontban változnak az évszakok. Ha a Föld forgástengelye merőleges lenne a keringési síkjára, akkor egy adott földrajzi hely egész évben ugyanannyi napsugárzást kapna. A tengelyferdeség látványos következménye, hogy a sarkvidékeken (Arktisz, Antarktisz) hat hónapig tart a nappal (fehér éjszaka), illetve hat hónapon át a folyamatos éjszaka.