Eb ura fakó, de a nemzeti szuverenitás igéjét hirdető Orbán Viktor mégis más országok falkavezéreit szokta követni a külpolitikában. Gyakran Putyin pincsije, de a NATO-bővítés ügyében inkább Erdogan ebe. A sánta kutya is elviharzik mellette, olyan átlátszó, és nevetséges kutyakomédiát ad elő a finn és svéd csatlakozás kapcsán.
Orbán Viktor és a kormánypártok kamuindokok mögé bújva halogatták a parlamenti szavazást a két ország NATO-tagságáról. Aztán, mihelyst Recep Tayyip Erdogan török elnök rákacsintott Helsinkire, a Fidesz és KDNP nevű oldalfogatja teljes mellszélességgel igent mondott Finnország felvételére. A kutyát nem érdekelte, hogy a kormányzati narratíva szerint a honfitársainkat vérig sértő finn politikai elit nem kért nyilvánosan bocsánatot, s egyetlen magyart sem engesztelt ki - Recep Tayyip Erzsike törökbálinti lakoson kívül.
Ha a miniszterelnökünk tökös és következetes lenne, ezúttal kötné az ebet a karóhoz: mindaddig tökölődne Svédország NATO-felvételével, amíg a svéd politikusok megkövetik Magyarországot és a magyar választókat. Csakhogy Orbán Viktor ivartalanított, gyáva kutyaként viselkedik, Erdogan lábához dörgölőzve várja a buksisimit.
Node, kutyából nem lesz szalonna. A magyar kormányfő is tudja, ha agresszív csivavaként akar nagy kutyának látszani, akkor hagynia kell, hogy pórázon rángassák, csak a gazdit cserélheti alkalmanként. Azért pitizik a keleti akarnokok ölebeként, hogy megnyerje jóindulatukat s bátran megugathassa a magyar demokráciáért aggódó nyugati szövetségeseinket. Azt viszont már az Európai Unióban és a NATO-ban is megtanulták, hogy Orbán Viktor hiába vakkantgat, nem harap, ezért a karaván halad, megkerülve a magyar kormány nyüszítéseit. S az erősen kétséges, hogy az Erdogannak és más akarnoknak tett szívességek valaha megtérülnek hazánknak, elvégre az ebül szerzett jóság ebül vész el.