Dehogy! Hülye vagy? Semmi pénzért nem kezdeném újra! Rühelltem akkor is, amikor csináltam. Amióta kiköltöztem ide a tanyára, most lesz tizenhárom éve, csak a nyugalom van, nincs határidő, meg az állandó rohanás, nincs felelősség. Nem is tanya, csak egy falutól távoli ház, föld csak ez az udvar van, állatom meg a pulim és a macska. Jól elvagyunk.
Tudod, ebben, amit most csinálok, az a jó, hogy egyáltalán nem kell gondolkodni! Csak ülök az őrhelyemen, hetente háromszor van szolgálat, a telefonomon még tévét is tudok nézni. Azért szoliban ritkán szoktam, csak ha jó meccset adnak. Persze, ha Fradit, azt mindig. Ezt a telefont a Bence unokaöcsémtől kaptam a hatvanadik születésnapomra. Néha lejön horgászni pár napra. Ő volt a nagyobbik a kettő közül, amikor egyszer találkoztunk Aligán a strandon. Emlékszel rá? Most valami nagymenő cégvezető.
Nem, én nem sima biztonsági őr vagyok. Van BM által kiállított igazolványom is: fegyveres biztonsági őr, megnézed? A… egy bizonyos objektumot védünk. Egyébként mindenki úgy hív a munkahelyen, hogy doki. Én vagyok a legidősebb a cégnél, jövőre mehetek nyugdíjba. Az utánam következők között talán egy negyvenes van, a többiek még fiatalabbak. De azért a múltkor az éleslövészeten még én voltam a legjobb, hiába, én még voltam katona. Ja, Kalocsa, harminchetes forradalmi ezred. Ha mond ez neked valamit. Igaz, apád is még ott… csak később. Te már ezt megúsztad.
Itt a Tisza tíz percre gyalog, oda gyakran kimegyek, csak úgy nézem a fényeket, a felhőket, a színeket. Fényképezem, ha valami szépet látok, de most csak ezzel a telefonnal, egész jó képeket csinál.
Tényleg, látod a Facebookon, amiket oda fölteszek? Volt egy profi Nikonom, de már nincs meg, illetve megvan, csak én ökör leejtettem, nem lehet megcsinálni. Egyszer, mikor még a városban laktam és praktizáltam, egy ismerősöm szervezett egy kiállítást a képeimből. Persze ez már nagyon régen volt. De most komolyan, még a megyei lapban is volt róla egy kis tudósítás!
A képek? Azokat nem hoztam el, amikor a válás után elköltöztem, nem tudom, a Bogárka megőrizte-e, vagy kidobta. Nem váltunk el haraggal, illetve… szóval, amikor lebuktam a lakásban a csajommal, egy ideig haragudott rám, meg is értem, de aztán megbékélt, azóta jóban vagyunk, beszélünk szinte minden héten. Azt mondta, hogy megkönnyítettem a döntését, mert akkor sem maradt volna velem, ha ez nem történik. Aztán kiderült, hogy a csajomról egy éve tudott, de nem is azért, hanem mert elege lett abból, hogy huszonöt év alatt sem tudtam megkomolyodni. Nem is akartam úgy, ahogyan ő gondolta. Foci hetente kétszer, utána egy kis lazítás a büfében, pár sör, haverok, kajakozás a Tiszán. Hát így. Az ügyvédkedésre egyre kevesebb időm maradt, a tőzsde egyszerűbbnek tűnt. Az elköltözésem után egy évvel bukott ki az az ügy, amiből apád is segített kimászni. Pénzzel a Bogárka húzott ki a szarból, húsz misivel, mert sajnos letéti pénzeket is beforgattam. Annyim maradt, hogy ezt a tanyát megvettem. Övé lett az egész ház, meg az aligai nyaraló, azért ő sem járt rosszul. De hát kizárás lett volna, meg börtön különben. Föl sem merült, hogy az opciós devizaügyleteken ekkorát lehet bukni. A svájciak kavartak be.
A letéti pénzekért szégyellem magam… és hát, azért is vonultam el ide, de azt mindenki visszakapta, senki nem is nyomott föl hivatalosan.
Bogárka, a pedáns közjegyző asszony aztán megtalálta a neki való párt. Mérnök a pasi, minden napra van egy napirendje, azt be kell tartani, de szigorúan. Én rock- meg jazzkoncertekre vittem Bogárkát, bár egyre nehezebb volt rávenni, most meg operába járnak, színházbérletük van. Mondjuk, nem tudom, mikor szerette meg az operát, mert míg együtt voltunk, sose hallgatott.
Busszal járok mostanában szolgálatba, az elég macerás. A faluba meg biciklivel. Oda szinte naponta, a buszra is ott kell felülnöm. Ha meg nem kell bemennem a boltba, akkor csak a kocsmába egy kicsit, mindenkivel jóban vagyok ott is. Kettő sörnél nem szoktam többet… csak kivételesen.
Jó, igaz, amikor elvették a jogosítványomat, az igazolványom sem segített, nem idevalósiak voltak a rendőrök, ezek nem ismertek. A töltésen lassan haza is tudtam volna jönni, majdnem végig, azon nem is jár senki. Ki gondolta, hogy ott még igazoltathatnak is!
Megérdemeltem, nem is vitatom, nagyon be voltam baszva. A bírónő azt mondta a tárgyalás végén, ügyvéd úr, ez már a kóma határa volt, muszáj volt elvenni legalább három évre. Három-nyolc volt a véralkoholom. Az ügyész, aki még ismert ügyvéd koromból, a folyosón azt mondta, hat évre akarja elvetetni. Benn a tárgyaláson elmondtam, mi volt előtte, akkor ő sem kért már annyit. A bírónő is méltányos volt. Pénzbüntetést is csak háromszázezret adott, hathavi részletre. A főnököm egy rendes srác: „Ki is rúghatnálak doki, de nem teszem, elég lesz neked, hogy gyalog meg biciklivel kell járnod a hátralévő idődben.”
A Karesz haverommal ültünk foci után a büfében, bent a városban, csak egy sportföccsöt kértem. Akkor hívott Bogárka, hogy a Zolika minden lelete negatív, de tényleg minden. Az orvos szerint is bízhatunk, kijött egészen. Édes kisfiam. Tudod, oxigénhiányosan született, hordtuk mi mindenhová, sokáig a Pető Intézetbe Pestre. A kisegítő iskolát azért el tudta végezni, néhány évig egy kertészetbe is bejárt heti pár napra. Azt szerette, csak bezártak. Az anyjával él, persze, de itt a tanyán is sokat volt velem, főleg nyáron, segített, amiben tudott. Csak jött ez a kurva leukémia, huszonöt múlt akkor. Hosszú küzdelem volt, negyven kiló lett a végén, nem volt haja. Több mint egy évig… erősnek kellett lennem, meg bizakodónak, és nyelni befele a keserűséget. No, akkor föltört belőlem minden, bőgtem, mint egy szaros gyerek, a Karesz meg hozta az unikumokat. Sörrel. Én meg nem fogadtam el, hogy hazavigyen.
De most már rendben van a gyerek, minden kontrollja két éve negatív.
Amióta nincsen jogsim, a Bogárka ritkán engedi ide, mert ha hirtelen valami történne, nem tudnám gyorsan vinni. Állítólag, ezt a kezelőorvos mondta. Véleményes, de kibírom, már csak egy év, aztán újra vizsgázhatok. Rita, a nagylányom azt mondta, apa, otthon rohad a garázsomban egy tízéves Suzuki, azt majd neked adom.
Ja, hogy őrá emlékszel!? Persze, akkor is jó csaj volt, mi, amikor láttad? Hát még most! Egy kávézót vezet Londonban. Megint nincsen senkije, pedig annyira szeretnék már egy unokát.
Mennyi is… harmincnégy. Megadjam a számát? Jövő hónapban hazajön, tudom apádtól, hogy te meg elváltál. Hívd fel!
Örülök, hogy benéztél, apádat meg üdvözlöm. Még nyomja, mi? Üzenem, hogy lassítson, és meg is látogathatna. Kap egy olyan halászlét! Ő tudja, a titkos receptem szerint!