Teljesen nyilvánvaló, hogy Kósa Lajost, a Fidesz alelnökét és parlamenti képviselőjét nem az eszéért szeretik. Mármint azok, akik egyáltalán szeretik valamiért. Ritkán van olyan megnyilvánulása, ami ne lenne kínos, dühítő, esetleg megmosolyogtató. Vagy mindhárom egyszerre. Többé-kevésbé így volt ez kedden is, a hónapok óta tartó tanár, diák és szülői tiltakozások középpontjában álló új pedagógus életpálya törvény, más néven státusztörvény vagy bosszútörvény parlamenti megszavazásának napján, amikor a Telex videóinterjújában egyebek mellett azt mondta: ha kolbászból lenne a kerítés, akkor meg a vegetariánusok tiltakoznának.
Kínos, mert első hallásra már megint sületlenségeket beszél. Dühítő, mert semmibe veszi, lenézi a jobb oktatásért küzdő tanárokat, diákokat, szülőket (ahogy minden bizonnyal a vegetariánusokat is). Megmosolyogtató, mert ő mégiscsak a Lajos, nem kell komolyan venni, amit mond. Ám most kivételesen lehet egy másfajta olvasta is a kijelentésének, mégpedig a nyílt beismerése annak, hogy a kormány a pedagógusok ellenében alkotta meg az új törvényt. Mert ha Kósa elméjében a kolbászkerítés szimbolizálja a bosszútörvényt, a vegetariánusok pedig a tanárokat, akkor egyértelművé válik, hogy a kormány szándékosan épített “kerítést” olyan anyagból, amitől a “vegetariánusok” hányingert kapnak. Ezt persze eddig is tudtuk, legalábbis sejthető volt, de most végre valaki kimondta a kormányoldal részéről, még ha csak szimbolikusan is. Köszönjük az őszinteséget, Lajos!
A Telex videója azonban nem csak ezért volt érdekes. Röviden nyilatkozott több más kormánypárti képviselő is, többségük önmagát leplezte le: kiderült, valójában fingjuk sincs, miről szavaztak aznap. Volt, aki azt se tudta, hogy a pedagógustörvény is a parlament elfogadására váró javaslatok között van. Más azzal sem volt tisztában, hogy a Fidesz már 2013-ban bevezetett egy tanári életpályamodellt, de az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért is kellett új törvényt alkotni, amivel még kiszolgáltatottabb helyzetbe lehet hozni, még jobban be lehet fenyíteni a pedagógusokat. És ezek az emberek döntenek az oktatás, sőt az egész ország sorsáról.
Így már kezd érthetővé válni az is, miért mondja minden fideszes politikus, hogy az érdekvédelmi szervezetek, de még a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar vészjelzései ellenére sincs tanárhiány. Az ő szájukból ez valójában azt jelenti, hogy konkrétan nekik nem hiányoznak a tanárok, különösen azok, akik nem tűrik szó nélkül saját kizsákmányolásukat, saját szakmai szabadságuk korlátozását, az oktatás színvonalának csökkenését. Illetve akik nyitott, kritikus gondolkodású, a társadalmi felelősségvállalásra és a mai kor kihívásaira kész fiatal felnőtteket szeretnének faragni tanítványaikból. Minek is kellenének felkészült, elhivatott, széles látókörű pedagógusok egy olyan ország iskoláiba, ahol átlagos IQ-szint alatt is simán országgyűlési képviselővé válhat valaki?