Mostanában gyakran jut eszembe a fehér ló mondája, annak hallatán, hogy Szijjártó külügyminiszter szinte naponta küld újabb és újabb győzelmi jelentéseket arról: ázsiai, főként kínai vállalatok lepik el Magyarországot, hogy itt gyártsanak az elektromos autókhoz akkumulátorokat, és itt építsenek az akkumulátorok újrahasznosításához víz-, levegő- és energiafaló gyárakat.
Értem én, hogy a külügyminiszter a gazdáját vigasztalja, nyugtatgatja, hogy bár nem érkezik az Európai Uniótól a megszokott mértékű, a magyar bruttó hazai termék (GDP) 4-5 százalékát elérő segély - aminek a Mr. 20 % által bevezetett mértékű lerablásához hozzászoktak Orbán oligarchái -, mégis lesz a külföldi működőtőkének becézett kínai behatolásból valamennyi rabolnivaló. Sőt a meneküléshez még ló is, mégpedig a legdíszesebb kantárú fehér ló.
Akik szeretik a mondákat, a rovásírást, akik a szkíta nemzetiség magyarországi elismertetéséért küzdenek, akik a Kurultájon rendezett dzsemborik rendszeres résztvevői, akik felfedezik magukban a türk személyiségjegyeket, azoktól nem idegen a fehér ló legendája. Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy őseink, a vándorló magyarok Magyarországot egy fehér lóért cserébe szerezték meg.
Ahogy a legenda tartja, a magyar tájon uralkodó morva fejedelemnek, Szvatopluknak a hét vezér által küldött követ, név szerint Kund fia Kusid egy aranyos nyereggel és kötőfékkel felszerelt gyönyörű fehér lovat vitt ajándékba, akitől a lóért cserébe egy kulacs vizet kért a Dunából, egy marék földet és egy kis füvet a mezőkről. Szvatopluk – a monda szerint - örvendezett, azt hitte ugyanis, parasztok jöttek, hogy megműveljék az ő földjét. Nagy volt a meglepetése, amikor kiderült, hogy a kulacs víz, a marék föld, meg a kevés fű az egész országát jelenítette meg, és amikor ezeket a magyaroknak cserébe az ajándék lóért átadta, akkor bizony a valóságban az országát adta a magyaroknak.
Persze, a „fehér ló mondája” nem ilyen könnyű zsákmányszerzést mesél el, hiszen abban még csatáról, kardozásról is esik szó, de a „honszerzés” legitimációja a cserén, és nem a kardon alapult. Ahogyan cserén alapul a keleti, elsősorban kínai vállalatok honszerzése is, hiszen alig egy év alatt a korábban sem elhanyagolható Belgrád-Budapest vasútvonalbővítés („Új selyemút”) meg a Fudan Egyetem mellé felzárkózott az Európában eszközölt összes kínai befektetés (7,9 milliárd euro) kilenctizedét (7 milliárd euro) kitevő debreceni akkumulátorgyártó CATL beruházás. Az óriási debreceni kínai építés mellett további autó- és csomagolóipari kínai beruházások - így Ácson katódgyár (Huanyou Cobalt) - épülnek, de más keleti (ázsiai) befektetők is elindultak a kulacs víz, a marék föld és a kevés fű legendája mentén. A Kínából érkezett hat cég mellett eddig csak Dél-Koreából 14 cég kezdett bele beruházásokba, de itt vannak a japán és amerikai autógyártásban érdekelt vállalatok is. (A vállalatok listája a keretesben böngészhető.)
Erősen vitatható, hogy helyes-e, ha Magyarország ennyire erős egyetlen iparág (elektromos autó- és akkumulátorgyártás) jelenléte, azaz ennyire erős a függőség egyetlen iparág konjunktúrájától. Az azonban már valóban megfontolandó, hogy a „migráns-ellenes” retorika ellenére félmillió távolkeletit toboroznak - vélhetően aztán afféle gettókba szorított férfiakat -, vagy hogy az akkumulátorgyártáshoz szükséges villamosenergia előállítását gáztüzelésű erőművek építésével akarják megoldani, aminek környezeti hatásai legalább annyire aggasztóak, mint az orosz gázfüggőségünk ezáltali megerősítése.
Mivel ezek az ipari kultúrák erősen vízigényesek, és jelentős mértékű talajszennyezési veszéllyel járnak, így valóban a mondából ismert módon Magyarország ivóvízbázisát, termőföldjeit, sőt – a gáztüzelésű erőmű miatt – levegőjét használják, amit más országok (nem lévén „lovasnépek”) nem szívesen adnak. Nálunk azonban jól ismert a fehér ló mondája, ráadásul Kínával nincs érvényes kiadatási egyezményünk sem. Ez a Shakespeare III. Richard drámájából ismert jelenet tükrében, amikor Richard életét mentve menekül a bosworthi csatából és felkiált: „Országomat egy lóért!”, egyáltalán nem lebecsülendő. Még ha a ló fehér is.
„Honszerző” beruházások, melyek jelenleg Magyarország területén zajlanak
• Samsung SDI, Göd – akkumulátor gyár, Dél-Korea
• SK Innovation, Komárom, Iváncsa – akkumulátor gyárak, Dél-Korea
• EcoPro BM, Debrecen – katódgyár, Dél-Korea
• SungEel Hitech,Szigetszentmiklós, Bátorterenye – akkumulátor-feldolgozó Dél-Korea
• LG Chem és Toray Industries Nyergesújfalu – szeparátorfólia gyár, Dél-Korea
• Dongwha, Sóskút – elektrolit gyár, NMP oldószer újrahasznosító üzem, Dél-Korea
• W-Scope, Nyíregyháza – szeparátorfólia gyár, Dél-Korea
• Nice LMS Hungary Kft., Gödöllő, Vác – akkumulátorház gyártó üzem, Dél-Korea
• Iljin Materials, Gödöllő – rézfóliagyártó, Dél-Korea
• Bumchum Precison, Salgótarján – alkatrészgyártó üzem, Dél-Korea
• Lotte Aluminium, Tatabánya – alkatrészgyártó üzem, Dél-Korea
• Soulbrain, Tatabánya – elektrolit gyártás, Dél-Korea
• Shinheung, Monor – akkumulátorkeret gyár, Dél-Korea,
• Sangsin, Jászberény – alkatrészgyártó üzem, Dél-Korea
• BYD Electic, Komárom, Fót – elektromos buszgyár és akkumulátor összeszerelő Kína
• Contemporary Amperex Technology (CATL), Debrecen – akkumulátor gyár, Kína
• Semcorp, Debrecen – szeparátorfólia gyár, Kína
• NIO, Biatorbágy – akkumulátorcserélő állomások gyártóüzeme, Kína
• Shenzen Kedali, Gödöllő – akkumulátor-alkatrész gyár, Kína
• CECZ cégcsoport, Vác – termék rendszerező üzem, Kína
• BMW, Debrecen – autógyár és akkumulátor összeszerelő üzem
• Hanaro Traiding, Fót – akkumulátor-összeszerelő üzem, Indonézia
• Inzi Controls, Komárom – akkumulátormodul gyártó üzem, India
• Solus Advanced Materials (korábbi Doosan), Tatabánya, rézfólia gyár, USA-Japán
• Chevron Auto, Miskolc – alkatrészgyártó üzem, USA
• GS Yuasa, Miskolc – akkumulátor gyár, Japán
• Enmech, Pécel – alkatrészgyár, Japán
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.