Íme néhány statisztika, amelyek fehéren-feketén bizonyítják, hogy Magyarország vezető szerepet tölt be az Európai Unióban. Egyiken a lista élén állunk, másikon előkelő második hellyel büszkélkedhetünk, a sokszor, sok összefüggésben példaként idézett svédek a „bezzegországukkal” számos téren sereghatjók. Nocsak, ideje újranyomtatni a „Magyarország erős és büszke európai ország” óriásplakátokat?
Még mielőtt túlságosan kidagadna a mellünk, hadd legyek ünneprontó. Egy olyan kutatás eredményéről beszélek, mely során az Európai Bizottság a nemek közötti egyenlőséget és szakadékot kutatta a tagállamokban. Azt firtatták, vette észre a 24.hu, mit gondolnak a közösség lakói a nők politikai szerepvállalásáról, a férfiak részvételéről a házimunkában és a gyereknevelésben, vagy arról, vajon helyes-e a fizetéseket az alapján mérni, hogy szoknyát, netán nadrágot hord az illető. A végeredménnyel nem tudnék más nációk előtt dicsekedni. A közel 150 oldalas összegzés többször is rámutat, Magyarország egyike azon tagállamoknak, ahol a legszilárdabban tartja magát a nemekhez fűződő beskatulyázás. Nagyon úgy fest, a magyarok nem szakítanak az évszázados nézetekkel: szerintünk a pénzkeresés a férfi dolga, a nők tartsák magukat távol a politikától, miközben majdnem 90 százalékunk látja úgy, hogy a nőknek kevesebb a szabadideje a családdal kapcsolatos teendők miatt.
„Ne bőgj, katonadolog, nem kislány vagy!” „A gyerek felöltöztetését nem lehet férfira bízni.” „Nem vagy öreg ahhoz, hogy szülj?” „Tűrnöd kell, az asszony köténye mindent eltakar!” Kizárt, hogy létezik hazánkban olyan ember, akinek ne vágtak volna a fejéhez ehhez hasonló aljasságot. Mert bizony az, hiába szereti népi bölcsességként feltüntetni, aki szívesen tüzel efféle fegyverrel. Az előítéleteken túl a „meg se próbáld”, az „úgysem fog menni” hozzáállás is generációkon át öröklődik, és nem lesz vége, ha nem mondunk nemet, ha nem döntünk úgy: elég volt. Apróság, saját élmény: felment bennem a pumpa, amikor szerszámnyélbe való ékeket vásároltam a piacon, és az árus hosszan kérlelt: de ígérjem meg, mindenképpen férfira bízom a reparálást. Dühös lettem, faképnél hagytam. Megbántam, mert elszalasztottam egy mellékesnek tűnő, holott fontos lépést. Azt, hogy helyes irányba indítsam egy embertársamat egy kérdéssel: miért gondol annyira hülyének, hogy nő létemre nem tudom használni a kalapácsot? Mert hogy valójában mik vagyunk? Elsősorban – akár jó, akár kevésbé, de – emberek. A családi kapcsolataink, a munkánk, a társadalomban elfoglalt szerepünk további színeket visz a palettára. Engedjük, hogy mindenki maga keverhesse ki a számára kedves árnyalatokat.
Az uniós portál szerint 2017-ben gyűjtötték csokorba a számokat. Attól tartok, fölösleges munka lenne megint nekiugrani a kutatásnak, nem valószínű, hogy meghökkentően más eredmény jönne ki. Az már csak egy kis fűszert ad a dologhoz, hogy a vizsgálódás ugyanabban az évben zajlott, amikor Magyarország köztereit elárasztották az említett kormányhirdetések.