A hetedszerre megrendezett, százezer látogatót vonzó fesztivál az energiaválság miatt ezúttal visszafogottabb, kisebb kiterjedésű volt, mint az előző években, de így is elég nagyszabású. Sötétedés után, éjszakába nyúlóan különböző művészek jóvoltából a város minden fontosabb épülete, utcája színes fényfestésben úszott.
Érdekes ráismerés a fesztivál helyszíneit végigjárva, hogy mi mindennek ura és viszonyítási alapja a fény, ezt több mint száz programon vizsgálhatjuk, csodálhatjuk meg. Köztük rengeteg nemzetközi alkotó kísérletezik fényhez kapcsolódó performatív alkotásokkal. Egy háromezer forintos karszalag megvásárlásával egész hétvégén minden helyszín megtekinthető. Nappal utcaszínházi előadások, cirkusz, tűzzsonglőr, slam poetry várja az érdeklődőket. Idén a budapesti holland nagykövetséggel együttműködésben Hollandiát látja vendégül a fesztivál nemzetközi fókuszprogramjában. A látogatók a Civil Közösségek Házában találkozhatnak több kortárs holland fényművészeti alkotással.
Kísérletezéseik során minden módon vizsgálják a fény természetét, hozzá gyakran organikusan csatlakozik a zene vagy valamiféle zaj. Természetesen magyar művészek alkotásai is megtekinthetők, például Szakács Zalán Eigengrau című munkájánál megtapasztalhatja a látogató, hogy a fény megforgatása utóképeket provokál ki a néző agyában, egy másik helyszínen Bartha Márk fényinstallációja és sokcsatornás zenei kompozíciója tölti meg az ókeresztény sírkertet. Az egyik legérdekesebb alkotás Gabej Thon a Tham Red Horizon címet viselte, ami tizenöt aprólékosan irányított dupla inga fényjátékából áll. Itt is fontos hatás volt a sokféle utókép, a fény tere, ritmusa, a sötétek és a csöndek teátrális élményt nyújtottak. A város utcáin esti koncertekre és zenei programokra is bukkanhatunk, az utcai vásárokon kapható ezerféle vicces, foszforeszkáló és elsősorban világító ajándék és csecsebecse. A város messziről is látható jellegzetessége, a tévétorony is lilás fényfestésben úszik.
