A közösségi tevékenységet 2017-ben, a Független Diákparlament nevű civil szervezetben kezdtem el. Akkoriban egy évvel voltunk a kockásinges mozgalom kezdete után. Ez első alkalom - legalábbis a Nemzeti Együttműködés Rendszerében -, amikor az oktatás igazán a reflektorfénybe került. Hála az FDP tevékenységének, 2018-ban már nagyobb teret kapott a téma a fősodratú médiában is. Ám a szervezet ennek ellenére szépen lassan a feledés homályába merült, helyét pedig a romjain létrejött ADOM vette át. Tavaly, a tanársztrájkoknak köszönhetően ismét megkerülhetetlen lett a kérdés: milyen lesz a jövő oktatáspolitikája?
Azóta a korábbi évek dermedtségéhez képest rengeteg történésnek voltunk tanúi. A diskurzus onnan, hogy emelni kellene a pedagógusok bérét, odáig jutott, hogy a tanárok vezényelhetővé váltak, a jogaik egy része elveszett, a bosszútörvény gúnynevet viselő státusztörvény következtében pedig a tanártársadalom egy nem elhanyagolható része letenni tervezi a lantot, teljes mértékben megérthető okok miatt. Ezt a helyzetet örökölte meg a jelenleg legerősebb diákmozgalom, az Egységes Diákfront.
A helyzetük egyszerre könnyebb és nehezebb, mint anno a Független Diákparlamenté volt. Ami hatalmas könnyebbség, az a mozgalmi struktúra jelentette mobilitás. Az FDP egy valódi parlamentáris rendszeren alapult, minden fontosabb döntést a plénum szavazott meg. Így előfordult, hogy döntések az ilyenkor elkerülhetetlen bürokrácia miatt lassúak voltak, ami leginkább a szervezet végnapjaira volt jellemző. Amiben viszont hátrányból indul az EDF, az a kommunikáció.
Véleményem szerint az FDP egyik erőssége volt a gerillamarketing használata. Amikor egy szervezetnek nincsenek olyan erőforrásai, hogy hetente nagydemonstrációt jelentsen be, akkor remek módszer a figyelemfelkeltésre az apróbb akciók megszervezése. Ilyen volt például, amikor az FDP több képviselője 2017-ben cipősdobozokból épített tornyot az akkor még létező Emberi Erőforrások Minisztériumának épülete elé.
Továbbá nagyon fontosnak tartom a vidék felé való nyitást. Az Egységes Diákfront bázisdemokrata szervezet, így magától értetődő, hogy ezeknek a bázisoknak előbb vagy utóbb meg kell jelenniük Magyarország legtöbb pontján. A nyarat politikai uborkaszezonnak szokták titulálni, viszont szerintem ekkor lehet a legtöbb építkezést végrehajtani, főleg, ha az ember diák, optimális esetben az erre az időszakra jellemző, közel korlátlan szabadidővel. Ez a legjobb mód az ügy relevanciájának megtartására a nyár folyamán.
A státusztörvényt elfogadták, az új életpályamodell tehát életbe fog lépni, viszont az ellene való küzdelem nem volt felesleges. Az EDF előtt lehetőség nyílt arra, hogy egy olyan folyamat élére álljon, mint amit anno a Független Diákparlament is megpróbált tető alá hozni.
Ha megvan a megfelelő mennyiségű szakmaiság, ha a teljesen jogos harag konstruktív javaslatokat szül, amiket aztán jó kommunikációval, akár országszerte elszórt akciókkal sikerül az emberekhez eljuttatni, akkor pislákolhat még fény az oktatás alagútjának végén. Hiába vagyunk már lassan a huszonhatodik órában.