- Száldobágyi Csaba: Reductio ad absurdum

Kálvin tér
a vers elesett
a kávépótló busz bejött
omlós keksz és szövegdarabok
járókeretben egy családi kép
a vers ellesett a vers L eset-
leg M minden más eset
ellenkező híresztelés

hajnalban a küszöb fölött úszik
egy magasles
kihajolsz pedig kihajolni végzetes
(az ott a Lánchíd s a kis Prométheusz)
csatasorban a maradék ivadék
lőjed ellentmondást nem tűrő
hangon

két rövidke redő egymás fölött a homlokán
egyenlőség az ismeretlenek között
súlyosan lakatlan tartomány
ahol ténferegsz
(hűvös és távolságtartó metrikus tél)
szerencsére padlót fogsz
(puhán ütődsz a tengerfenékhez)
a szerencse pótlandó
kicsit régimód azért de
hagy maga után némi kívánni valót

a vers összetört ez a konkrét legalábbis
szövege kusza és jelöletlen
jeltelen sírban végzi végül ez is
(a hajad szétterül)
ahogy minden kvantum

az elmondás azért inkább örvény mint törvény
szerű Q.E.D.