Nem tudnék megnevezni Tom Cruise-nál profibb hivatásos szórakoztatót. Amikor Hollywood a nyolcvanas és kilencvenes években a nagy drámai alakításokról és nagy egyéni alakításokról szólt, a legnagyobbak között volt. Aztán Cruise idejében észrevette az új trendeket, amelyek értelmében ma már franchise-ok uralják a filmipart és nem csatlakozni igyekezett egyikhez, hanem teremtett magának. Nem is egyet, de a legsikeresebb mind közül a Mission Impossible.
Az egykori népszerű, majd a tévés reebotnál 1990-ben elvérző tévésorozat nagyvásznon való továbbgondolása volt az első nagy projektje a frissen alakuló Cruise and Wagner produceri irodának. Ma már szinte hihetetlennek tűnő legendák terjengenek arról, hogyan bonyolította le az első forgatását Brian De Palma kész forgatókönyv nélkül, különösen, hogy a széria ma már eljutott arra a szintre, hogy egy-egy akciójelenetet akár évekkel előre terveznek meg.
Cruise mint producer és drámai színészből szinte kaszkadőrré váló aktor részről részre magasabbra tette a lécet.
A 2018-as hatodik rész, amely az Utóhatás alcímet kapta, kimaxolta a lehetőségeket és nehéz lehetett volna elhinni, hogy Cruse hatvanévesen még tovább feszíti a húrt. De ő nem volt rest tizenkilencre lapot húzni és a Mission Impossible-nek készített egy duplarészt Leszámolás alcímmel, amelynek csaknem háromórás első része most startolt a mozikban, a folytatás majd jövőre érkezik. Ám épp ez a legnagyobb probléma:
a Leszámolás első fele így nem egészen értelmezhető filmként, sokkal inkább egy brutális, orbitális és szuperambiciózus expozíciója valami emberfelettinek.
De hogy lehet háromórás?
A Mission Impossible széria híres arról, hogy egy ideje egyfajta családot alkotnak a titkosabbnál titkosabb ügynökök, vigyáznak egymásra és az univerzum karakterei egyre csak szaporodnak. Így a hetedik részre már egészen sok karaktert kellett mozgatnia Christopher McQuairre társforgatókönyvíró-rendezőnek. Méghozzá úgy, hogy a sorozat védjegyének értelmében mindenkinek hajmeresztő és extra látványos helyeken szemet gyönyörködtető akciókba kell keverednie. Így részről-részre egyre kevesebb idő jut a történetszövésre, a kémsztori háttérbe szorul és ezért indokolt az egyre hosszabb játékidő.
A Leszámolás teljesen új történettel rukkol elő: a főgonosz immár nem is ember, hanem egy elszabadult mesterséges intelligencia, mely az Entitás nevet kapta.
Minden ország és hatalom birtokolni és irányítani szeretné, ami persze a nézőtérről egyértelmű, hogy a világvégéhez vezetne. De ha a mesét a valóság korlátoltságának szűrőjén keresztül nézzük, akkor a filmben felvillantott veszély simán fennáll a mindennapjainkban. Ami igazán hihetetlen benne, az maga Ethan Hunt, a huncut, aki egyedüliként gondolja azt, hogy az Entitást el kell és el is lehet pusztítani. Így ő az egyetlen ember a világon, akitől tart a mesterséges intelligencia, amely tudja, hogy érzelmi szinten tudja csak megsebezni az ügynököt. Amikor éppen nem faltól falig akcióval teli a vászon – az extra látvány miatt az IMAX verzió ajánlott – olykor előfordulnak drámai szcénák, ezekben Cruise megvillantja, hogy ha akarná, akkor tudna újfent drámákat is elvinni a hátán. Ám a Leszámolás nem ebben erősít, sokkal határozottabb lépéseket tesz a komédia irányába. Amikor például Hunt összebilincselve az új főkarakterrel, Grace-el (Hayley Atwell) egy Fiat 500-asban leszánkázik Rómában a spanyol lépcsőn, az egyszerre fantasztikusan feszült és zseniálisan röhejes.
Kérdés, mi lesz a Mission Impossible jövője. Egy további folytatás már biztos lesz és amíg Tom Cruise hajlandó olyan mutatványokra, mint amikor motorral hajt szakadékba, majd a géptől megszabadulva ejtőernyővel folytatja az útját, színészként és kaszkadőrként egyszemélyben, addig lehet további részekben reménykedni. És amilyen elszántsággal teszi ezt, biztosak lehetünk abban, hogy ő még sokáig szeretne Ethan Hunt lenni. Csak bele ne haljon ebbe az álomba.
Infó
Mission: Impossible: Leszámolás - Első rész
Bemutatja a UIP
