- A forgalom még nem csökken, de műtéteknél már élénk kereslet mutatkozik a részletfizetésre a magánegészségügyben

A Prémium Egészségpénztár adatai szerint tavaly már minden ötödik orvosi vizit magánellátónál zajlott. Önöknek mi a szerepük ebben az ökoszisztémában?

A cégem, a MediCorp Hungary Zrt. három éve van a piacon, ami valójában öt év. Az első két évben egy mobilappal próbálkoztunk. Ez egyfajta „doktor Uber”-ként közvetlen kapcsolatot hozott létre az orvos és a páciensek között. A betegek az alkalmazáson keresztül a nap 24 órájában szinte bármikor kapcsolatba kerülhettek, konzultálhattak szakorvossal. Ez a modell a részünkről részben a marketingköltségek, másrészt az orvosok díjazásán bukott meg. Ebben a rendszerben ugyanis egy körülbelül 10 perces konzultációval a gyógyítók 2000 forintot tudtak megkeresni, míg egy 15 perces, mondjuk sima járóbeteg rendeléssel ennek a tízszeresét. Amikor aztán a Covid alatt a kórházak bezártak és a digitális termékek iránti kereslet megnőtt a betegellátásban, mi üzleti koncepciót váltottunk és a páciensek helyett a szolgáltatók váltak az ügyfeleinkké. Így született meg a Medio rendszer, mely online időpontfoglalásra, betegút-menedzsmentre és telemedicinára kínál integrált megoldást. Mostanra 200-220 partnerünk között, az egyszemélyes lakásrendelőktől az egészen nagy magánszolgáltatókig szinte mindenkivel van kapcsolatunk.

A betegutak szervezésében, betegmenedzselésében milyen tanácsokat tudna adni a kormány most zajló egészségügyi reformjához?

Az állami rendszer a magánegészségügyhöz képest léptékében, méretében sokkal-sokkal nagyobb. Megmondom őszintén, nem is látom át teljesen, hogy egy állami rendszerben milyen érdekek mozgatják magát a betegellátást. Tény, hogy irtózatosan fejlődik a technológia és ez mind az online térben, mind az ehhez kapcsolódó ellátásban, ahol szoftvereket és egyéb digitális megoldásokat is bevetnek a betegellátásban, óriási a hatékonyságjavulást hoz.

A kormányoknak az egészségügyben főleg az a problémájuk, hogy szűkösek erőforrások, kevés az orvos, az ellátásokra költhető pénz, de közben korlátlan az igény a szolgáltatásokra. Hogy látja, a magánegészségügyben erőforrás tekintetében „hol szorít most leginkább a cipő”?

Ebben a szektorban is a központi erőforrás az maga az orvos, általános jelenség, hogy belőlük hiány van. A mi tevékenységünk szempontjából a rendszerben gyógyítók hatékonyabb kihasználását segítő szoftverek fejlesztésében van lehetőség. Azaz nem mindegy, hogy mondjuk egy pácienst mennyi idő alatt lehet a klinikára megérkeztetni, ott milyen gyorsan jut el az ellátásig, és a találkozásra az orvos mennyire tud felkészülni, és mennyire gyorsan, eredményesen tudja a vizitet végigcsinálni. Mi ebben tudjuk támogatni a magánegészségügyi szolgáltatókat.

Egy kutatás szerint tavaly a magyar lakosság mintegy 60 százaléka vett igénybe magánegészségügyi szolgáltatást, miközben a magyarok hetven százaléka azt állította, hogy ezt nem igazán tudja megengedni magának. Ön, hogy látja, miként oldódik fel ez az ellentmondás a gyakorlatban?

Mint szoftverfejlesztő nyilván sokat beszélgetünk a partnereinkkel és ezek alapján erről legfeljebb véleményt tudok formálni. Magam, közvetlenül csak azt látom, hogy mennyi foglalási tranzakció van. Az említett beszélgetésekből és a számokból ítélve ez a feszültség nagyjából úgy oldódik fel, hogy a kisebb, azaz a 100 ezer forint alatti költéseket (például hasi ultrahang, egyéb diagnosztikai és járó beteg szakrendelés), ha nagyon-nagyon kell, megoldják az emberek. A nagyobb, milliós költséggel járó beavatkozásoknál, mint például egy protézisműtét, már látunk 10-15 százalékos visszaeséseket.

Hogy pontosan mi történik, mekkora lesz a visszaesés szeptemberre derülhet ki. A magánszolgáltatók körében egyöntetűen vélemény, hogy az elmúlt évek konjunktúrája, amikor tényleg rengeteg volt a páciens, konszolidálódni fog.

A kiskereskedelemben tapasztalható óriási fogyasztás-visszaesés nem képződött le ezen a piacon?

Szerintem kevésbé. Ez megint csak oda vezethető vissza, hogy hamarabb mond le az ember akár egy éttermi vacsoráról, akár egy finom csokiról, mint arról, hogy megnézesse, ha fáj a lába. Mi azt látjuk a saját rendszerünk keresztül, hogy nem csökken az online foglalási hajlandóság. Arról már nincs pontos képünk, hogy miután a páciens belépett a rendelőbe, akkor összesen hány szolgáltatást vesz igénybe. Adataink szerint egy páciens évente két és félszer, háromszor foglal időpontot járóbeteg vagy egyéb diagnosztikai ellátást a magánszolgáltatóknál. Azt is látjuk, hogy az átlagköltés körülbelül 60-70 ezer forint, és ezt csak az online foglalásokra vetítjük. Ami azt jelenti, hogy ennél valószínűleg átlagosan jóval többet költenek az emberek a magánegészségügyben, mert a nem online bejelentkezéssel zajló vizsgálatokról nincs jól elemezhető adatunk.

Milyen korú, jövedelmű emberek a pácienseik?

Nem nagyon látok különbséget az állami illetve magánszolgáltatást igénybe vevők között. A fizetős ellátásban is zömében az 50 pluszos korosztály jelenik meg, azok, akik nem kapnak kellő időben, vagy a számukra megfelelő minőségben szolgáltatást, és nyilván a gyermekszakrendelések is nagyon sok helyen telt házzal mennek.

Az árak reagálnak-e a kereslet változására?

Szolgáltatói kérésre működtetünk olyan szoftvert, ami figyeli, mennyire kihasznált az adott rendelés. Kicsit olyan, mint a repülőjegyek esetében: algoritmus figyeli, hogy a korábbi adatok alapján milyen töltöttséggel kéne működnie az adott szakrendelésnek az adott időpontban. Ha ez elmarad az átlagtól, akkor a rendszer automatikusan elkezdi csökkenteni az árat, pont azért, hogy a kapacitás feltöltődjön. Azaz inkább megéri akár önköltségi áron, vagy egy pici veszteséggel adni a szolgáltatást, mint üres rendelővel nyitva tartani. Emellett vannak bizonyos részletfizetési lehetőségek is, akár nagyobb értékű műtéteknél, és erre is eléggé élénk kereslet mutatkozik.

A dinamikus árazással általában mekkora kedvezményt kaphatnak a betegek?

Tapasztalataink szerint a maximum az 40 százalék, de esetenként általában 20-30 százalékos a kedvezmény. Ez az határ, amellyel még nullára vagy egy pici veszteséggel ki lehet hozni a szolgáltatást.

Melyek a leggyakrabban igénybe vett szolgáltatások, szakmák?

Egyértelműen a bőrgyógyászat, a fül-orr-gégészet, a nőgyógyászat és az ortopédia. A fogorvoslásra nincs rálátásunk, mert ott csak az első vizitkor van értelme az online időpont foglalásnak. Azt követően már minden egyes kezelés speciális, személyre szabott időben zajlik.

Mi alapján döntenek az ügyfelek, hogy melyik szolgáltatót választják?

Nem az ár az elsődleges. Döntő, hogy melyik szolgáltató van közel hozzá. Budapesten nagy a választék, ám vidéken még a nagyobb városokban is csak egy-két nagyobb szolgáltató működik. Fontos szempont a választásban, hogy van-e korábbról kialakult orvos-beteg kapcsolat. Ha van ilyen, és az orvos akár csak egy lakásrendelőben praktizál, a beteg őt választja. Ha ilyen nincs, akkor a legfontosabb szempont a földrajzi elhelyezkedés, illetve a legkorábbi szabad időpont és csak ezt követően az ár, de utóbbinál már a második látogatástól fontosabb lehet az, hogyan érezte magát a páciens

Most milyen gyorsan lehet időpontot kapni?

Ez megint csak nagyon relatív, attól függ, hogy ki, hol él.

Konkrétan tudom például, hogy Kecskeméten hónaposak az előjegyzések. Ugyanarra a vizsgálatra Budapesten mondjuk egy-két-három napon belül lehet orvossal találkozni. Diagnosztikai vizsgálatokat általában mindenki a lakóhelye közelében vásárol. Nem jellemző, hogy valaki 50-100 kilométert utazzon érte, de műtétért akár már száz kilométereket is hajlandók megtenni.

Hogyan fizet a beteg az önök rendszerében a szolgáltatásokért?

Maga a videokonzultációs rendszerünk is úgy van felépítve, hogy már a foglaláskor bankkártyával be tudjuk zárolni szolgáltatás díját, és amikor megtörtént a szolgáltatás, akkor a rendszer automatikusan terhel és számláz. Mind többen használják az előre fizetést, illetve a foglalási díjat.

Mi történik, ha egy páciens mégsem jelenik meg a lefoglalt időpontban?

Ez nagy kihívás egy olyan a rendszerben, amelyben az orvos ideje percre pontosan be van osztva. Előfordul, hogy egy-egy beteg két-három helyre is foglal időpontot magának és oda megy, ahová az adott pillanatban a szíve húzza. Magával a lemondással nincs probléma, ha ez időben történik, mert akkor a helyét fel lehet tölteni. Viszont, ha valaki egyszerűen nem jelenik meg, az egy komoly veszteség a magánszolgáltatónak. A rendszerben van lehetőség egy bizonyos időn belül – ez szolgáltatónként változó, hogy 24 vagy 48 óra – büntetés nélkül lemondani. Az ezen túli lemondáskor már valamekkora részt, 15-20 százalékot a szolgáltatás árából ki kell fizetni. A nagy értékű diagnosztikai vizsgálatoknál ez az arány elérheti az 50 százalékot is. Ez teljesen normális eljárás, főleg egy műszeres vizsgálatnál, ahol adott esetben be kell állítani a gépet, vagy netán még aneszteziológusnak is kell ott lennie. Ezekben az esetekben a szolgáltatók igyekeznek bebiztosítani azt, hogy legalább az önköltségük megtérüljön. Nyilván vannak vis maior helyzetek – betegség, baleset –, a szolgáltatók ezekben a rugalmasak szoktak lenni.

Mennyire tartják be az időpontjainkat a páciensek?

Területileg eltérő, vidéken fegyelmezettebbek. Ennek az is oka, hogy egyrészt nagyobb a várakozási idő magánszolgáltatóknál, másrészről pedig személyesebb is egy kicsit az orvos-beteg kapcsolat.

Látható már, hogy mondjuk mi az a pont, amikor elfogyhat a hazai kereslet, azaz plafonba ütközhet a piac?

Szerintem ilyen konkrét pont nincs. Ezek mindig periódusok. Az elmúlt időszakban egy nagyon erős konjunktúra volt, rengeteg új magánklinika nyílt, sokan fektettek be az egészségügybe. 2022 már átmenti év volt, például aki a fekvőbeteg-ellátásba fektetett, az nagyobb eséllyel szenvedett el veszteséget, mint aki hatékony járóbeteg-ellátást kínált. Az utóbbiak akár rekordprofitot is el tudtak érni. Most egy olyan időszak következik, amikor a kereslet visszaesésével kell számolni. Valószínűleg itt sokan túlélésre fognak játszani, maximális hatékonyságra törekszenek, hogy ezt a periódust túléljék. Tény, hogy vannak olyan ellátások, melyeket egyszerűen nem éri meg magánban csinálni, mert azt ott nem tudják megfizetni az emberek.