sztrájk;Hollywood;

Haumann Máté az Oppenheimer című film londoni bemutatóján

- A hollywoodi álomgyár végnapjai?

Hivatalosan sztrájkba lépett az amerikai színészeket összefogó SAG-AFTRA szakszervezet: a május óta ellenálló forgatókönyvírók mellé álltak a vezető film-, tévé- és streamerstúdiókkal szembeni tiltakozásban.

Az amerikai színészek csatlakoznak a WGA írószakszervezet május másodika óta tartó határozatlan idejű sztrájkjához – jelentette be magyar idő szerint csütörtökön este kilenc órakor a mintegy százhetvenezer taggal rendelkező hollywoodi színészszakszervezet, az SAG-AFTRA, miután a tárgyalások nem hoztak eredményt a stúdiókat képviselő producer szakszervezettel, az AMPTP-vel. Előbbi szervezet elnöke, Fran Drescher és a tárgyalásokat bonyolító Duncan Crabtree-Ire­land elmondta: a konfliktus oka a bevételekkel nem arányos juttatások, melyek leginkább a streamerek esetében tetten érhető, mivel a mozibemutatók esetében követhető a nézőszám, a netes forgalmazás során a forgalmazási adatokat nem hozzák nyilvánosságra. A másik sarkalatos pont a mesterséges intelligencia használata a stúdiók részéről: a színészek tiltakoznak a technika alkalmazása ellen.

A producer szervezet ajánlata pedig elfogadhatatlan volt, jelesül, hogy minden színésznek a képét és hangját egy napi gázsi fejében digi­talizálják, így úgynevezett replikákat készítsenek. „Ha ez szerintük a remek ajánlat, akkor gondolkozzanak el a szavaik jelentésén. A reakcióik sértőek és tiszteletlenek” – húzta alá Duncan Crabtree-Ireland az online sajtótájékoztatón. „Egy roppant kapzsi iparág áldozatai vagyunk, ezt pedig nem nyeljük le tovább” – tette hozzá az elnök asszony. Nem mellékesen, a színészszakszervezet utoljára 1980-ban hirdetett sztrájkot, közös fellépésre az írószervezettel pedig csak 1960-ban volt eddig precedens. Külön érdekesség, hogy a SAG-AFTRA elnöke akkoriban Ronald Reagan volt és a közös sztrájk csaknem százötven napig tartott. Ez akkoriban is óriási kiesést okozott, pedig akkoriban sokkal kevesebb mozgókép forgott, mint most, az eszement túlkínálat korában.

Magyar szempontból a tegnapi nap érdekessége az Oppenheimer című Christopher Nolan-film londoni premierje volt, ahol a film szereplői – köztük a Szilárd Leót alakító Haumann Máté – a vörös szőnyeges bevonulás után távoztak (Cillian Murphy, Matt Damon és Emily Blunt látványosan) és megkezdték a sztrájkot – az, hogy ez egyáltalán beleférhessen, utolsó pillanatban előre kellett hozni a bemutatót. Nem véletlenül. A sztrájk idején a színészek nem fognak részt venni filmbemutatókon, nem adnak interjúkat még a befejezett munkáikról sem, nem mennek el díjátadókra, nem vesznek részt filmfesztiválokon, de még a közösségi médiában sem promóznak semmilyen projektet.

Kérdés, mit jelent ez az iparágnak, illetve a nézőknek a dupla sztrájk. Már azzal, hogy az írók felálltak, számos produkció leállásra kényszerült, de színészek nélkül minden egyes forgó és előkészületben lévő film és tévésorozat jó időre bizonytalanná vált, hogy egyáltalán meg fog valósulni, vagy ha mégis, mennyi késéssel és emiatt többletköltséggel. A sztrájk szabályai szerint ugyanis a színészek nemcsak a forgatásokon nem jelennek meg – nem játszhatnak, énekelhetnek, bábszínészkedhetnek, narrációt sem rögzíthetnek, még trailerek készítésében sem vehetnek részt –, hanem az előkészítő munkálatokban – jelenet-, ruha-, smink- vagy kamerapróbákon – sem. Magyarul a munka környékére sem nézhetnek. A BBC értesülései szerint ez olyan blockbusternek szánt produkciókat is érint, mint a Szellemirtók 4., az Avatar harmadik és negyedik része, vagy a harmadik Paddington-kaland, a Deadpool 2. és a Gladiátor 2. Arra a kérdésre, hogy mi van azokkal a színészekkel, akik mondjuk angolok, így a brit Equity szakszervezethez tartoznak, jelenleg nagyon nehéz választ adni, mivel őket nem védi a sztrájk, így szerződés szerint dolgozniuk kell – már ha lesz kivel.

A sztrájkok kihatnak a forgalmazásra is, hiszen innentől kezdve az amerikai színészek nem vállalnak semmilyen promóciót, így kérdéses, hogy a tervezett bemutatók hogyan alakulnak majd az év további részében. Persze, elképzelhető olyan forgatókönyv is, hogy a stúdiók színészi promóciók nélkül küldik majd mozikba és streamingre, és ha nem lesz jelentős visszaesés a forgalomban, akkor a sztárok még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhetnek, lévén, bőven elég, ha látják őket a vásznon vagy a házimozi-képernyőkön. Mindazonáltal a nagy nyár végi és őszi fesztiváloknak, mint Velence, Telluride és Toronto, azzal kell számolniuk, hogy amerikai színész nem teszi majd oda be a lábát. De például az olyan színészek, akik ugyan hollywoodi sztárok, de nem amerikaiak, ők dolgozhatnak. Na és persze az összes rendező, mert az ő szakszervezetük, a DGA, csöndben megegyezett az AMPTP-vel.

Summa summarum legalább akkora válság előtt áll Hollywood, mint a Covid idején, mert ha most újfent leáll az álomgyár az kihatással lesz az úgynevezett díjszezonra is. Az Emmyt biztosan el kell halasztani, de a folyamat kihathat a Golden Globe-ra és az Oscarra, mivel ezeket a gálákat a színészek nélkül képtelenség megrendezni.

A zeneszerző, akit leginkább a lipcsei kántorként emlegetünk, élete egy meghatározó részét olyan kastélyokban töltötte udvari zenészként, mint a fehérvárcsurgói Károlyi Kastély. Közben olyan műveket írt, mint amelyek szerdán ott elhangzottak.