Keleti Éva;fotográfia;

Havas Ferenc balettművész A csodálatos mandarin 1981-es elő­adásában

- Ismeretlenek a legismertebbtől – Kiállítás nyílt Keleti Éva sosem látott képeiből

Fotók színészóriásokról, egy lakótelepi fotóriport és talán a leghíresebb felvétel: az Extázis.

A fotóslegenda képeinek színe, azaz fekete-fehér, valamint borvörös uralja az Aranytíz Kultúrház kiállítóterét, Keleti Éva eddig még sosem látott munkáit is felvillantja a tárlat. A 91 éves Kossuth- és Balázs Béla-díjas Érdemes és Kiváló Művész munkássága meghatározó része a magyar fotótörténetnek, színházi fotóról nem is lehet beszélni hazánkban Keleti Éva nevének említése nélkül. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) 2021-ben vásárolta meg a fotóművész 1976 után készített felvételeinek eredeti negatívjait, diáit, így jött létre a gyűjtemény a Nemzeti Fotótárban. A kiállítás ebből, valamint a fotográfus életművének több korszakából ad széles, csaknem hetven évnyi alkotói időszakot átölelő válogatást. Az Amit még nem láttatok-tárlat kapcsán Keleti Éva úgy fogalmazott: – A képek kilencvenkilenc százalékát még senki nem látta, volt, amire én is rácsodálkoztam. Igyekeztünk úgy összeválogatni a kiállítás anyagát, hogy keresztmetszetet adjon a munkásságomról – mondta.

Sinkovits Imre cigarettával a kezében pózol, háttérben az Erzsébet híd, Páger Antal a Vígszínház vendégszereplésekor Jugoszláviában vagy Venczel Vera az olvasópróbán – ilyen felvételek idéznek meg egy letűnt korszakot, és a múlt nagyjait. A tárlaton értelemszerűen a legtöbb az előadásfotó és a művészportré. A kiállítás tablóján is Ruttkai Éva látható 1985-ből, Nádas Péter Találkozás című színművének előadásában, ahol Mária szerepét alakította. Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula mint házasok, de Váradi Hédi, Bessenyei Ferenc is feltűnnek a fotókon. Garas Dezső, Sulyok Mária, Gobbi Hilda, Darvas Iván, Kállai Ferenc, Béres Ilona, Halász Judit – felsorolhatatlan, hány művész engedte közel magához a magyar fotográfia nagyasszonyának kameráját.

Molnár Gál Péter Keleti Éva színházi fotói kapcsán azt írta: a fotográfus nem fényképezte végig az előadásokat, csak a drámai csomópontoknál, érzelmi csúcsoknál exponált. „Nem előre megfontoltan. Ösztönből. Ráérzésből. Kiemelte a színészi játék – számára – legfontosabb pillanatát. Összefoglalta a részben az egészet” – mondta róla a kritikus, aki szerint Keleti Éva fotói színháztörténeti dokumentumok. „Képei figyelmes böngészői számára nemcsak azokról a produkciókról vallanak, amiket megörökített, kritikai véleményt közöl azokról az előadásokról is, amelyeknél nem exponált egyszer sem.”

A táncfotók közt helyet kapott a leghíresebb, azaz az Extázis. Keleti Évának különösen jó érzéke volt ehhez a nehezen megörökíthető műfajhoz. A legismertebb magyar fotográfus eddig ismeretlen képei közül külön figyelmet érdemelnek a kulisszák mögött készült felvételek. Az egyiken például Fábri Zoltán előjátszik Törőcsik Marinak az Édes Anna forgatásán, de pillanatképet kaphatunk a Magyar Állami Operaház büféjéből és az első Táncdalfesztivál előkészületeiről is.

Amilyen figyelemmel követte a színpadot, ugyanolyan profizmussal készített szociofotókat, életképeket. Az Arany János utca 10. alatt ilyen fotókat is láthatunk. Az egyiken például egy férfi, az Újpesti Állami Áruház kirakatrendezője kölcsönzött gyerekmérleget és babakocsit szállít, egy másikon pedig Csonka Menyhértné, háromgyerekes szövőnő munka után a fodrásznál cseveg. A színházi világ jelmezes, sminkelt és bevilágított közege után külön izgalmas látni ezeket a fotókat.

A tárlat gyenge pontját nem egy fotó, hanem az egyik sarokból kiszűrődő zene adja. Többek között Ludovico Einaudi és Philip Glass filmzeneszerzők hatásvadász, elcsépelt dallamai szűrődnek ki innen, melyek itt tökéletesen feleslegesek.

Infó: Az MTVA Amit még nem láttatok. Keleti Éva című kiállítása augusztus 20-ig látogatható a budapesti Aranytíz Kultúrházban. A tárlat látogatása ingyenes.

Az első Keleti Éva-fotó lapunkban

Az idén 150 éves Népszavában először 1954-ben jelent meg Keleti Éva-felvétel, akinek pályája ekkor indult, a Magyar Fotó riportereként. A képaláírás illeszkedik a kommunista korszak központosított sajtójának világába, mely beszámol Horváth Béla kétszeres sztahanovista vájárról, aki fiatal feleségével együtt örvend a tavasznak és a szép összkomfortos lakásnak, amelyet jó munkája jutalmául kapott.

Azarhriah vagy a BSW sem véletlenül vonzott rengeteg fiatalt.