Intenzív pirosak, kékek, feketék és sárgák „csapnak össze” Edmondo Bacci festőművész absztrakt képein a velencei Peggy Guggenheim Gyűjtemény időszaki kiállításán. A város szülöttjének alkotásai energiában tobzódnak, miközben folyamatos változáson mentek át az ötvenes évektől a művész haláláig.
Edmondo Bacci 1913-ban született Velencében, és itt végezte művészeti tanulmányait is. Az Accademián az első mestere Virgilio Guidi volt, aki nagyban meghatározta a művész stílusát, illetve bemutatta neki Goethe színteóriáját, és fejlesztette a fény iránti érzékenységét is. Bacci a tanításokat ötvözte három olasz mester, Giovanni Bellini, Giorgione és Giambattista Tiepolo képi megoldásaival, illetve a XVIII. századi építészettel, melyben nagy szerepet játszott a fény és a tér.
Bacci első kiállítása 1945-ben volt a velencei Galleria del Cavallino tereiben, melynek tulajdonosa, Carlo Cardazzo műkereskedő mutatta be neki a Spazialismo nevű művészeti irányzatot, melyet Milánóban alapított Lucio Fontana argentin-olasz képzőművész. A feltörekvő Bacci ekkoriban szerzett hírnevet, majd 1948-ban állított ki először a Velencei Biennálén. Az ötvenes évek közepén a világhírű műgyűjtő, Peggy Guggenheim is felfigyelt rá, aki támogatni kezdte az alkotót. Bacci népszerűsége egyre nőtt: 1956-ban New Yorkban állított ki, idővel amerikai gyűjtői lettek, 1958-ban pedig egy külön kiállítást kapott a Velencei Biennálén, 1962-ben pedig Beverly Hills-ben nyílt tárlata. Bacci 1978-ban halt meg Velencében.
A jelen kiállítás a művész 1945 után készült fekete-fehér alkotásaival indít, majd a színekkel telített munkáival folytatódik. Az 1953 és 1958 között festett Avvenimenti (Történések) című sorozatában a művész még intenzívebb hatást ér el, mintha ősrobbanásokat látnánk a vásznakon, melyeken az energikus színekből új világok születnek. Ezeken a képeken már a határok is megszűnnek, miközben kék, zöld, sárga és piros foltok tűnnek fel, melyek mellett szerepet kap a koromfekete és a vakító fehér is.
Bacci a hatvanas években aztán tovább kísérletezett. A képeire a mindennapi életben használatos anyagokat applikált, mint acélt, fát, kartont, fóliát, szövetet, égett papírt és hungarocellt. Ezek az alkotások a kinetikus művészet munkáinak is tekinthetők, mivel a mozgásillúzió érzetét keltik.
A tárlat külön részt szentel a művész 1958-as Velencei Biennélán való szereplésének, mikor is karrierje csúcsán állt. Ekkor állította ki az 1956 és 1958 között festett Avvenimenti sorozatának tizenhat képét, melyek a mostani kiállításon is láthatók. Az akkori katalógusba maga Peggy Guggenheim írt bevezetőt:
„Hogyan is lehetne Bacciról írni? Ő egy rejtélyes, szerény, érzékeny és félrevonuló ember. De a festményei, az más kérdés. Én ismerem őket. Ők a mai kor gyermekei. Fényben, energiában és színben pompáznak.”
Fontos továbbá, hogy a Spazialismo nevű irányzat, melynek Bacci is tagja volt, érdeklődött a velencei mesterek, mint Tiepolo, Giorgione és Bellini festészete iránt. A jelen tárlaton láthatjuk is Tiepolo 1730-1735 körül festett Jézus Krisztust és az angyalokat ábrázoló Az utolsó ítélet című művét, mely mellett Bacci egyik 1967-es Avvenimento-képe látható, melynek színvilága párbeszédbe lép a régmúlt mesterművel.
Infó
Edmondo Bacci: L'energia della luce. Kurátor: Chiara Bertola. Peggy Guggenheim Collection, Velence, Dorsoduro 701. Megtekinthető szeptember 18-ig
