Szőcs Géza kulturális államtitkárként minden követ megmozgatott, hogy megmentse a megszűnés szélére sodródott Concerto Budapestet. Akkor is épp a megszorítások idejét éltük, amit a kormány azzal nehezített, hogy a taotámogatásokat megnyitotta a látványsportok előtt – a zárolt támogatásokon túl így még kevesebb jutott kultúrára. Szóval a Concertót könnyű lett volna beáldozni a kultúrpolitikának. A megmaradásának egyenlen esélye az volt, hogy Szőcs nem hagyja cserben a barátját, Keller András hegedűművész-karmestert, a zenekar vezetőjét. Így is lett. A zenekarnak azóta nincsenek financiális gondjai, és feltehető, Keller a kormány lekötelezettjének érzi magát. Csupán egyetlen dolog bánthatja: a Zeneakadémián oktatói tevékenysége zátonyra futott, s a Concertót sem sikerült az intézmény rezidens zenekarává tennie. Lehet benne vágy a revansra.
Ennek ismeretében még különösebb, hogy a kulturális és innovációs miniszter, Csák János a Zeneakadémia rektori pályázatát úgy írta ki, hogy azt gyakorlatilag Keller személyére szabta. Még törvényt is módosítottak a kedvéért, hogy a doktori fokozattal nem rendelkező művészt „alkalmassá” tegyék rektornak. A pályázat előadóművészekre lett kihegyezve, kizárva a zeneszerzőket, -tudósokat és -pedagógusokat. Több száz művész – köztük a Zeneakadémia tanári kara – tiltakozott. A nemzetközi botrányt látva Csák kedd este az ATV-ben jelentette be, hogy visszavonja a pályázatot. De megerősítette: a hadsereget továbbra is tábornokra bízná, nem hadtörténészre. Azaz: nála a korábbi rektor, Batta András zenetörténész, de talán Kodály Zoltán se rúghatna labdába.
Tudja, Keller elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit. Megtesszük a Zeneakadémia rektorának, cserébe számolja fel az intézmény autonómiáját, és hajtsa azt alapítványi igába.