Szemérmesek vagyunk, s noha tudjuk, hogy köztársasági elnökünk nem közérdemei, dicső múltja, tiszteletreméltósága okán, hanem a magasságos főúr kegyelméből töltheti be posztját, olyan sokszor ezt nem hánytorgatjuk fel.
Mint hajdan a megesett lány családja, úgy sütjük le szemünket, nézünk félre, tereljük másra a témát, ha neve szóba kerül, hiszen személye és posztja valójában egy újabb erős példa a Fidesz hatalmi trükközésére. Túl sokszor vádolták „macsósággal” a kormányt, kellett hát egy nő, leginkább protokoll-szerepre, hisz véletlenül sem pénzügyminiszternek, vagy a külügyi tárca élére nevezték ki, ami legalábbis erős politikai hatalmat sugallna. Van olyan ország, ahol a fél kormány nőkből áll, nálunk azt az egyet is férfivel pótolják, aki mutatóba’ bekerült a kormányba, hogy aztán Völner-üggyel sározott érdemei elismerései mellett pottyanjon ki onnét.
Az államfői poszttal persze lehetne jól élni is – voltak elődök, akik ezt nálunk is megtették –, ám
a mi köztársasági elnökünk láthatóan nem tud elvonatkoztatni a ténytől, hogy kinevezésében erős szerepet játszott női mivolta. Másképp nem hangsúlyozná ezt külön, afféle pozitív billogként.
Legutóbb egy ruandai nőjogi konferencián is igazolásul hozta fel, ott, ahol a jelenlévőket épp nem a forma, hanem a tartalom izgatta. Számukra nem az volt a fontos, hogy Novák Katalin nő és anya, s arra biztatja a saját tizenéves lányát, hogy szüljön akár majd tíz gyereket is, ha akar. Az ilyesmit egy normális országban meg sem kellene említeni, ki sem kellene mondani, pláne még külön kiemelni: magánügy, a köz számára lényegtelen. Ám sokkal lényegesebb – hívták fel a figyelmet az aktivisták –, hogy a magyar köztársasági elnök megszólalásaiból kihallik az abortuszellenesség, az, hogy nem támogatja az azonos neműek házasságát, ráadásul nyilvánosan olyan kijelentésekre ragadtatja magát, miszerint a nőknek nem kéne versenyezniük a férfiakkal, ne várják el, hogy ők is ugyanannyit keressenek.
Ez az, ami számít, nem a női mivolt.