Bármilyen forgatókönyv elképzelhető a spanyol parlamenti választás után. A bizonytalanságot jellemzi, hogy mind a legtöbb mandátumot szerzett jobboldali konzervatív Néppárt (PP) vezetője, Alberto Núnez Feijóo, mind a hivatalban lévő miniszterelnök, Pedro Sánchez bejelentette igényét a kormányalakításra. A szocialisták (PSOE) ugyan csak a második helyen végeztek, s a baloldali Sumarral együtt kevesebb mandátumot szereztek, mint a Néppárt és a Vox, koalíciós potenciáljuk jobb, mert a mérleg nyelvét képviselő regionális pártok inkább működnének együtt a baloldallal, mint egy olyan kormánnyal, amelynek tagjaként a Vox megnyirbálná a régiók autonómiáját.
A PP-nél csalódottság érezhető az eredmény kapcsán, a párt a szavazás előtti utolsó felméréseknél rosszabbul szerepelt, s bár 136 mandátumhoz jutott - ami 47 képviselői hellyel több, mint amit a legutóbbi, 2022 áprilisában rendezett voksoláson ért el -, messze nem sikerült teljesíteni azt a célt, hogy egyedül szerezzen többséget a törvényhozásban. Ehhez ugyanis 176 mandátum kellett volna, s most a Vox-szal együtt is csak 169 képviselői helyre tennének szert. A szélsőjobboldali pártnál ráadásul megorroltak Feijóóra amiatt, hogy a kampányban többször is élesen bírálta a Voxot. A párt hívei úgy vélik, a PP elnöke ezzel egyetlen potenciális partnerét gyengítette. Feijóo így akarta kifogni a szelet Sánchez vitorlájából. A miniszterelnök rendre arra figyelmeztetett, hogy Spanyolország az illiberalizmus útjára léphet, ha a PP nyer, mert összefog a francóizmust dicsőítő Voxszal. Ezt az intelmet igen sokan meg is fogadták, hiszen a részvétel 70,4 százalékos volt, ami 4,1 százalékkal magasabb az előző voksoláshoz képest, és jelentős szám, figyelembe véve, hogy sok spanyol most tölti nyári szabadságát és az ország egyes részein hőség tombol.
Korábban olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy a választók bosszút állnak majd Sánchezen, amiért az urnákhoz parancsolta őket a nyaralásuk közepette. Ez azonban nem következett be. Hiába szerzett a PSOE 14 mandátummal kevesebbet a PP-nél, az a tény, hogy mindössze másfél százalék választotta el egymástól a két tradicionális politikai erőt (33,1 százalék 31,7 százalék ellenében), hatalmas siker a miniszterelnök számára. Elég felidézni a voksolás előtt egy héttel, a kampányban utolsóként közzétett közvélemény-kutatásokat. Júliusban egyetlen iroda sem látta 30 százalék felett a PSOE-t. A PP-t viszont több iroda a valós eredmény felett mérte, akadt, amelyik 37,5 százalékra jövendölte. Az irodák valamivel jobb eredményt jósoltak a Voxnak és a baloldali szövetségnek, a Sumarnak, ami pedig arra utal, hogy sok szavazó az utolsó pillanatban meggondolta magát és úgy döntött, hogy inkább valamelyik nagy párt neve mellé teszi az ikszet. Nem mellékes az sem: hiába tekintik sokan természetes szövetségesnek a Néppártot és a Voxot, a szélsőjobb nehezen bocsátja meg Feijóónak, hogy sok szavazót orozott el tőlük.
A nagy jobboldali áttörés elmaradt, de a bizonytalanság egyelőre marad. Nemhogy hetekbe, hónapokba telhet az új kormány megalakítása, már ha egyáltalán létrejön és nem kell új választásokat kiírni a patthelyzet miatt.
Feijóo persze megpróbál kormányt alakítani a voksolás győzteseként, de egyelőre nem látni, hogyan tudna összeszedni további hét mandátumot. „Megnyertük a választásokat, így ránk hárul a kormányalakítás, ahogyan az a spanyol demokráciában mindig is történt" - jelentette ki Feijóo a PP madridi székházának erkélyéről vasárnap este. Támogatói lelkesen éljenezték nemcsak őt, hanem a szintén jelen lévő és a madridi régióban hatalmon lévő konzervatív Isabel Díaz Ayusót is. Utóbbira még komoly szerep hárulhat. A regionális vezető ugyanis azon jobboldali, illetve PP-szavazók reménysége, akik Feijióót túl mérsékeltnek, túl centristának tartják. Feltételezések szerint ha a PP elnöke nem tudna kormányt alakítani, akkor Ayuso próbálkozhat majd. Megalkuvást, kompromisszumot nem ismerő stílusával még több voksot orozhat el a Voxtól. Ugyanakkor - bár lehet, hogy az ő vezetésével valamivel jobban szerepelne a Néppárt - arra szinte semmi esély, hogy vele sikerülne abszolút többséget szereznie a PP-nek. Ez azért sem reális forgatókönyv, mert Ayuso kevésbé tudja megszólítani a centrista szavazókat.
Pedro Sánchez győztesként ünnepelte az eredményt. Mint fogalmazott, az a törekvés megbukott, hogy Spanyolországban visszafelé fordítsák az idő kerekét. A kormányfő 2018 óta van hatalmon, és úgy tűnik, politikai szimata kiváló volt, a lehető legjobbkor írta ki az előrehozott választást. Elérte azt, amit sok baloldali szavazó elhinni sem mert: majdnem döntetlenre hozta a voksolást, minden jel szerint megakadályozta, hogy a kormányba bekerüljön egy Európai Unió-ellenes, bevándorlásellenes és oroszbarátsággal kacérkodó párt, amely az EU jövőjére nézve is komoly veszélyt jelent.
Sáncheznek alighanem a baloldal további mélyrepülését is sikerül megakadályoznia. A szocialisták egy sor regionális választást vesztettek el az utóbbi időben, a PP így összesen hat régióban kormányoz vagy tervez együtt kormányozni a Voxszal. Emellett a jobboldali szövetség több mint 100 polgármesteri tisztséget szerzett meg 30 tartományi városban.
Ha csak a számokat vesszük alapul, Feijóo közelebb állhat a kormányalakításhoz, szakértők szerint azonban Sáncheznek vannak jobb lapjai ahhoz, hogy a madridi kabinet élén maradjon. A korábbi baloldali koalíció, több kisebb katalán vagy baszkföldi párttal együtt 172 mandátumot tudhat magáénak az új parlamentben, míg a PP és a Vox a sajátjukon kívül mindössze egyetlen képviselő támogatására számíthat, ami 170 helyet jelent. Ez utóbbit azonban nehéz lesz növelni. Szinte valamennyi párt már a választások előtt világossá tette, hogy semmilyen körülmények között nem támogatna olyan kormányt, amelyben a szélsőjobboldal is részt vesz.
Persze, Sáncheznak sem lenne olyan könnyű együtt kormányozni a regionális politikai erőkkel, különösen a katalánokkal. A Katalán Republikánus Baloldal (ERC) nevű párt békülékenyebb hangot ütött meg. Csak annyit követelt a támogatásért cserébe, hogy kezdeményezzenek tárgyalásokat a régió jövőjéről, amely 2017-ben egyébként már tartott függetlenségi népszavazást, Madrid tiltása ellenére. A keményebbik dió, a Katalónia függetlenségét célként kitűző Junts pel Sí („Együtt az Igenért”) jelezte, a semmiért nem támogat egy baloldali kabinetet, ami a gyakorlatban azt jelenti, egy újabb függetlenségi népszavazás jóváhagyását követelheti. Ebbe azonban a szocialisták biztosan nem mennének bele. Márpedig a függetlenségi párt támogatása elengedhetetlen a szocialista kormány létrejöttéhez. Igaz, a parlament bizalmi szavazásán már elég lenne egyszerű többség is Sánchez számára, tehát akkor is megválasztják, ha a függetlenségi honatyák tartózkodnak.
Sánchezék a belgiumi Waterloóra vetik vigyázó szemeiket. Na nem a választási eredmény miatt, hanem mert itt él száműzetésben Carles Puigdemont, a függetlenségpárti katalánok szellemi vezére.
Ezért mondanak nemet a Voxra
Miért utasítják el az egyes pártok a Vox-szal való együttműködést? Tekintsük át a párt legvitatottabb nézeteit.
- A párt támogatja az alkotmányos monarchiát, a recentralizációt, ami az az ország autonóm közösségeinek megszüntetésével járna. Határozottan ellenzi szeparatista mozgalmakakat, különösen a katalán és a baszk nacionalizmust. Ez utóbbi elleni küzdelemben több alapító tag, köztük a jelenlegi pártelnök, Santiago Abascal személyesen is érintett: családját egykor megfenyegette Baszkföldön az ETA terrorszervezet.
- A Vox antifeminista párt, hatályon kívül akarja helyezni a nemi erőszakról szóló törvényt, amelyet "az egyik nemmel szemben diszkriminatívnak" tekintenek, és helyettesíteni akarják egy "családon belüli erőszakról szóló törvénnyel, amely ugyanolyan védelmet nyújt a bántalmazástól szenvedő időseknek, férfiaknak, nőknek és gyermekeknek".
- Ellenzi az abortuszhoz való jogot. Támogatja a szexuális bűnelkövetők és bántalmazók életfogytiglani büntetését.
- Ellenzi az eutanázia legalizálását. Támogatja viszont a bikaviadalok megtartását, ezeket a spanyol kultúra fontos elemének tartja.
- A párt vezetői iszlamofób kijelentéseket tettek, a párt támogatja a fundamentalista mecsetek bezárását, valamint a szélsőséges imámok letartóztatását és kiutasítását. Nyíltan felszólított több tízezer muszlim deportálására Spanyolországból. Erősen bevándorlásellenes.
- Ellenzi az azonos neműek házasságát, miközben támogatja élettársi kapcsolatukat. A pártot homofóbiával vádolják. Gratulált a magyar parlamentnek a homofób törvény elfogadásához. A 2019-es választások előtt a Vox közzétett egy tweetet, amelyben "harcra" szólított fel több LMBT-szimbólum (például zászlók) ellen. A Vox több politikusa tett becsmérlő kijelentéseket a homoszexuálisokról.
- A Vox azt javasolta, a polgárok számára lehetővé kell tenni az otthoni fegyvertartást. Santiago Abascal pártelnök rendelkezik is fegyverviselési engedéllyel.
- A Vox gazdasági politikáját gyakran neoliberálisnak nevezik. Alacsonyabb adókat, és az egyéni vállalkozók támogatását követeli, protekcionista intézkedésekkel segítené a nemzeti vállalatokat.
