Az országos egyetemi tanévnyitót Szegeden tartották tavaly szeptember elején, amikor már a hazai felsőoktatási intézmények döntő többsége alapítványi formában működött. Az ünnep szónoka nem is lehetett más, mint Csák János, a felsőoktatásért is felelős kulturális és innovációs miniszter, aki nem ment a szomszédba bombasztikus kijelentésekért. A modellváltásnak csúfolt felsőoktatási privatizációt a kormányzati kommunikáció szabályai szerint a sikerpropaganda elemeivel kellett dúsítani. A hatalmi forgatókönyv előírásaitól nem lehetett eltérni. Ez önmagában nem kellett meglepetést. Ám volt valami, ami túlmutatott ezen, mert a miniszter beszédében nem kevesebbet állított tavaly szeptember elején, mint hogy: „a GDP, a bruttó össztermék 2 százalékát fordítjuk a felsőoktatásra az idén. Ez Európában is világbajnok, de a magyar történelemben egyedülálló teljesítmény, soha nem volt még ekkora arányú a felsőoktatásra költött pénz.”
Szöget ütött a fejemben a mondat, és mivel ott a helyszínen nem lehetett a tárcavezető közelébe férkőzni, annak rendje és módja szerint írásban tettem fel a kérdést a minisztérium sajtóosztályán keresztül Csák Jánosnak. Akkor még egy szegedi hírportál újságírójaként néztem utána, hogy 2022-ben az állami költségvetésben 466,2 milliárd forint szerepelt a felsőoktatás finanszírozására, ami az arra az évre várt GDP 0,76 százalékát jelentette. Vagyis még a feléhez sem közelített a miniszter jelezte összegnek. Nem volt sokkal jobb a helyzet, amikor a 2023-as számokat néztem. Ebből az derült ki, hogy 573,8 milliárdot kapnak az egyetemek, ami a 2023-ra tervezett GDP 0,84 százaléka. Ez is messze volt és van az emlegetett 2 százaléktól. Kérdés persze, hogy miért nem állami fenntartásúak azok az alapítványi egyetemek, amelyek működési költségük 93 százalékát éppen az államtól kapják. Igaz, ez nem számszaki kérdés, így nem tettem fel.
Hetekig nem jött választ, de nem állítanék igazat, ha úgy fogalmaznék, hogy ezen különösebben meglepődtem. Közben nem zárhattam ki, hogy Csák János 2 százalékos GDP-re vonatkozó kijelentése akár igaz is lehet. Amennyiben hozzászámoljuk az egyetemekre fordított költségekhez azokat a vagyonjuttatásokat, amelyeket az átalakuláskor kaptak a fenntartóvá váló alapítványok, akkor elvben kijöhetne a 2 százalék. Az érvelést gyengítette, hogy ez egyszeri összeg, vagyis ha a 2022-es számítás ezzel ki is jönne, akkor ez a tétel már nem volna elszámolható a következő évben.
Újból írtam, kérdéseimet megismételtem, jelezve, hogy azokat korábban már elküldtem – amire annyi választ sem kaptam, hogy levelemet megkapták, és amint megszületik a válasz, postázzák. Az elemi udvariasság szabályai ezt írták volna elő.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy a napokban Tusványoson a miniszter nem válaszolt arra a neki feltett kérdésre: milyen munkát végez a Fudan Egyetem alapítványa, és tagjait hol lehet megtalálni. Csák János az alapítvány kuratóriumi elnöke, így illetékessége és kompetenciája magától értetődő lett volna.
Lett volna.