Kapolcs és az őt ölelő Balaton-felvidéki falvak – Taliándörögd és Vigántpetend – paradicsomi nyugalma és szépséges dombsága idén is beleállt a kihívásba: harminckettedik alkalommal hívta látogatók tízezreit a Művészetek Völgyébe. Az egyik legnagyobb és legrégebbi hazai összművészeti fesztivál számos hegyet-völgyet megélt már fennállása alatt, 2009-ben forráshiány miatt elmaradt, a következő évben azonban hét falu összefogásával – csatlakozott Monostorapáti, Öcs, Pula és Nagyvázsony is – teljes átalakulás után, az „udvaros formák” létrehozásával éledt fel. Azóta intimebb lett, és ez nem vált hátrányára. A fergeteges hétvége nagykoncertjei (gombostűt sem...) idején ez a mondat múlt időbe került, a nappali forgalom egy plázs sürgő-forgó közegére emlékeztetett. De Kapolcs esett már el nyugalmasabb években is, és akkor is volt menekülés Dörögd és Petend felé.
A művészeti napok néven induló Völgy ötlete Márta István zeneszerzőtől származik, aki 25 évig igazgatta a fesztivált, jelenleg községi képviselő. A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet mint 18 százalékos résztulajdonos képviseletében ma is igyekszik őrködni a kultúrahordozó, hagyományőrző összművészet kavalkád eredeti koncepció céljai fölött.
Az alapító a legnagyobb értéknek a falvakat tartja, azt, hogy megmaradtak és rendezettek. – A kapolcsi, dörögdi, petendi emberek rendben tartják a portáikat, sokan részt vesznek a fesztiválban, csatlakoznak hozzá, és ez sokat jelent. A helyi akarat nélkül semmi nem lenne. Az emberek és a falvak mellett a legfőbb érték maga a természet. Akik itt házat és telket vettek, és a helyiek, óvják a természetet és vigyáznak rá. Óvni kell ezeket a kicsi falvakat. Az urbanizációval csínján kell bánni, mert a települések könnyen elveszíthetik az arcaikat. Ez a tíz nap kivételes, rengeteg ember jön, de érdemes a másik 355 napon is idejönni. A csönd, a pihenés, a nyugalom, és lassan az infrastruktúra is azt sugallja, hogy több arca van Kapolcsnak. Ha a fesztiválnak volt valaha is értelme, akkor ez: tartsuk meg az értékeket, amelyeket örököltünk az Árpád-kor óta itt élt elődöktől.
Nyolc éve Oszkó Péter üzletember, volt pénzügyminiszter vállalkozásai Márta István kérésére karolták föl a Völgyet, a fesztiváligazgató Oszkó-Jakab Natália. (Lásd: keretes írásunk.) Az Egylet 18 százalékos tulajdonos maradt. – Néha feltesszük az ujjunkat, és azt mondjuk: vigyázat! – mondja Márta István. – Nagyon oda kell figyelni, hogy megmaradjon az eredeti koncepció, és ne menjen el olyan irányba a fesztivál, ami esetleg egy Kapolcs Soundhoz vezet, vagy olyan műfaji aránytalanságok történnek, amitől megborul a filozófiája, a jelentése, a missziója.
Az alapító kezdettől minden politikust, közéleti szereplőt szívesen lát a Völgyben, egy kéréssel: „a politikai batyut tessenek szívesek letenni a falu határában”. Mondván, a Művészetek Völgye legyen egy olyan sziget, amibe nem szól bele a politika, és pláne nem kap mikrofont. Ennek jegyében idén is számos közéleti szereplő látogatott a Völgybe magánemberként, pártputtony nélkül. Navracsics Tibor területfejlesztési és uniós forrásokért felelős miniszter – és Veszprém megyei képviselő – szombaton járt Kapolcson. Karácsony Gergely fővárosi főpolgármesterrel és Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával fertályóra alatt találkoztunk csütörtökön. A közös platform a térdnadrág volt, majd egy közös koncertlátogatás...
A főigazgató, miniszteri biztos (kisfiát egy időre a Póka Udvarnál lévő bázison hagyva) azt mondta, elsősorban édesapaként érkezett. – A Művészetek Völgye az a fesztivál, amely egyrészt családbarát, tehát az ember biztonságban mozog, a teljes család számára van kínálata, másrészt itt rengeteg jó kultúrahordozó szereplővel találkozom. Nem arról szólnak az udvarok, hogy valaki előad valamit, mi pedig passzívan figyeljük, hanem többnyire interaktív előadásokat láthatunk, amelyekbe bevonódik a közönség. Ez a kultúrahordozás számomra elsődleges vagy stratégiai fontosságúnak tűnik a következő időszakra.
A kulturális támogatásokra ráhatással bíró miniszteri biztos szempontjait nem hozta a Völgybe, de az Orbán-kormányt támogató, éles nyilatkozatairól is ismert közszereplő ismertségét nem hagyhatta hátra. – Megelőlegezem, hogy valaki be fog szólni az interjú közben is. (Ez végül is nem történt meg – a szerk.) Nem lehet attól eltekinteni, hogy ismert ember vagyok, tehát felismernek az utcán, és kommentálnak. Szegény Karácsony Gergő, most magyarázkodhat amiatt, hogy találkoztunk a Middlemist Red-koncerten, és elsirattuk az utánunk következő generációk egyik legjobb zenekarát.
Adódott a kérdés: nem lehet, hogy a PIM-főigazgatónak kell magyarázkodnia? – Mivel én a teljes magyar kultúrára figyelek, ezért bárkivel találkozom és bárkivel szóba állok. A kommentszekciója alapján a főpolgármesternek ez nem megengedett. Beszéltük is, hogy a Telexre kikerült olvasói fotó alapján majd magyarázhatjuk a bizonyítványunkat, miközben csak normális emberi módon beszélgetünk.
Kapolcs erre kifejezetten alkalmas, kinyitja az embereket egymás felé, akár még azokat a baloldaliakat-liberálisokat is, akikkel szemben a főigazgató – és jelenleg közíró – időnként hegyes, karcos véleményeket fogalmaz meg. Némileg magyarázva, de nem feltétlenül elfogadva a Karácsony-kommentszekció felcsattanó híveit. Ettől függetlenül – kérdeztük – nem gondolkodik olykor a bársonyosabb hangnemen?
– Nem Kapolcs nyitja az embereket, hanem a magyar kultúra. Az elmúlt 4 és fél évben, amióta a PIM főigazgatójaként is tevékenykedem, ezt a nyitást próbálom meg úgy képviselni, hogy közben egyeneseket, hegyeseket mondok, de ezeknek mindig megvan a maguk funkciója. A szekértábor-logikát csak úgy tudjuk meghaladni, ha kibillentjük a szereplőket a komfortzónájukból. Ehhez kellenek azok a bizonyos egyenes mondatok, mert akkor elkezdődik egy vita olyasmiről, aminek a végén valamiféle konszenzusos álláspont alakulhat ki. A mondatok éle általában idővel megkopik, és bár valamiféle leitmotívként visszatér, és akkor mondják az ellenoldal szereplői is, hogy igaza van Demeternek, de nem akkor és nem úgy kellett volna fogalmaznia. Én az időt próbálom rövidíteni. Éleset mondok, bekerül az ebédlőasztalhoz, mindenki megtárgyalja, hogy a kortárs magyar irodalom hány százalékét kell kikukázni. De legalább beszélünk a kortárs magyar irodalomról mint létező művészeti ágról, és annak a minőségelvű jobbá tételéről. És ha van közös premisszánk, márpedig remélem, hogy pártállástól, világnézettől függetlenül van, akkor lesz majd valamiféle konszenzuális végeredmény is.
Bár a Völgy sosem volt liberális vagy ellenzéki, a Carson Coma koncertje és a Momentán Udvar egyik improvizatív estje is „beugróként” idézte meg Orbán Viktort. Az ártatlan Társulat védelmében igazolhatjuk: a közönség volt a ludas, forradalmi hevület nélkül, de annál harsányabb kacagással.
Száznegyvenezres látogatórekord
Oszkó-Jakab Natália szerint igazi közösségi élmény volt ez a tíz nap, rengeteg zenével, verssel, színházzal és alkotással. „Nagyon felüdítő élmény látni, hogy már reggel csapatosan indulnak a fesztiválozók jógázni, kerámiát készíteni vagy éppen a Művészetek Zöldje környezettudatos előadásaira. Azt hiszem, hogy igazán különleges szellemi közössége van a Völgynek, tele a világra nyitott és lelkes látogatóval.”
Idén ismét látogatócsúcsot döntöttek, 148 ezer fesztiválozó jött idén a Művészetek Völgyébe. „2200-nál is több programmal készültünk, számos új helyszínnel, amelyek már most belopták magukat az emberek szívébe, mint például a Színház Színpad Templom vagy a Családi Kultúrtér. Ezzel párhuzamosan pedig az infrastruktúrát is bővítettük, és térben is igyekszünk minél jobban széthúzni a fesztivált. Idén Taliándörögdöt vontuk be még jobban a vérkeringésbe, hogy megmaradjon az a barátságos, intim közeg, ami miatt a Völgyet szeretik. A technika vívmányait is használjuk, hogy jobban tudjuk értesíteni a látogatókat, ha programváltozás van, teltházas egy helyszín, és a Csigabuszt is követhetjük rajta."
Völgyszámok
A 32. Művészetek Völgye szervezői számokban is összegezték a fesztivált. A Kaláka Versudvar közösségi versírásain és a Versimprón 56 vers született, az Analóg Udvarban 2500-nál is több analóg fotó készült különféle analóg eljárásokkal, például sörösdobozból készült lyukkamerával. A Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum helyszínén mintegy 130 darab 35 milliméteres film született, amelyet egy 100 év körüli vetítővel lehetett lejátszani, a praxinoszkópon pedig több mint 10 000 centiméternyi film és 6000 képkocka pörgött végig. Az idén 20 éves Momentán Társulat udvarában összesen 50 előadást játszottak, és 50 tagú színész- és stábcsapattal érkeztek.
A Hagyományok Háza Folkudvarában idén három tájegység, Kalotaszeg, Bakony és Gyimes kultúrájával lehetett megismerkedni és hogy még hitelesebb legyen az élmény, ehhez az adott tájegységről kézműves, zenész és táncos mestereket is meghívtak. Legmesszebbről a közel 900 km-re lévő Gyimesközéplokról érkeztek az udvarba fellépni, de a helyi, kapolcsi gyerekek is megmutatták tánctudásukat a hét folyamán. A fesztiválozók 45 éneket tanulhattak meg az énektanítások alkalmával és 75 órán át szólt a talpalávaló a tánctanításokon és az esti táncházakban.
A színházrajongók idén 35 előadásra ülhettek be, amelyre már délutántól sorban álltak a fesztiválozók. Volt olyan darab, amit a nagy érdeklődésre való tekintettel végül kétszer is eljátszottak az idén debütált Színház Színpad Templomban. A Harcsa Veronika Udvar már reggelente megtelt jógázókkal, – a legtöbb napon 100-nál is többen indították itt mozgással a napot –, de a BalatonBIKE365 biciklitúráira is mindig beteltek a helyek, a legelszántabbak pedig terepfutóversennyel zárhatták a 10. napot.
A Művészetek Völgye programjai közt valóban minden korosztály találhat magának való programot: az idei legfiatalabb látogató 5 hetes volt, a legidősebb pedig 84 éves. A fesztiválon 150 önkéntes segített abban, hogy a fesztiválozók önfeledten szórakozhassanak, a legidősebb 62 évesen jött el Völgymunkatársnak. A látogatók idén is tanúsították, hogy helyén van a szívük: ezúttal 977 ember adott vért, így mintegy 3000 embernek tudnak segíteni az itt összegyűjtött vérrel.
