Ha eddig nem hallott Moyenne szigetéről, bocsássa meg magának az olvasó. Olyan apró földdarabka az az Indiai-óceánon, hogy tízszer elférne a mi Margitszigetünkön. Talpalatnyi, türkizből emelkedő trópusi esőerdő, csupa kókuszpálma, mahagóni, mangó és papau, gránitsziklák, a vízparton fehér homok. Afrikától keletre, egy a Seychelle 115 festői szigete közül. Romlatlan szépsége megkülönbözteti a többitől: ezt nem tette tönkre a tömegturizmus. A világ legkisebb nemzeti parkja, állandó lakosa nincs. Ötven éven át egy furcsa, magányos idegen lakta és óvta ezt a földi paradicsomot.
Brendon Grimshaw (1926–2012) itt élte le életének nagyobbik részét, modern Robinson módjára. Persze nem hajótöröttként kezdte. Lapszerkesztő volt a kelet-afrikai brit gyarmatokon, amikor Tanganyika kikiáltotta függetlenségét (1961). A kenyai forrongásokról szóló tudósítások kefelevonatát javítgatva megérezte, változnak az idők, neki is váltania kéne. Szabadságot vett ki, elutazott a világvégi szigetvilágba körülnézni. Szerelem volt első látásra. A kirándulás utolsóra tervezett napján úgy döntött, nem megy sehova, hirtelen elhatározással megvásárolt egy éppen eladó szigetet.
8000, azaz nyolcezer fontot fizetett a halászok által hátrahagyott roncstelepért, ennyi spórolt pénze volt. Reális vételárnak számított akkor, majd csak évtizedek múltán tűnt röhejesnek, amikor már dollármilliós ajánlatokkal ostromolták a 0,1 négyzetkilométeres területért. De már semmi pénzért meg nem vált volna tőle. Miközben bozótkésével ösvényt vágott körbe a partvonalon, két névtelen sírra bukkant, meggyőződése szerint kalózokéira. Időnként ásót ragadott, hátha elrejtett kincset is talál. Csak a kaland kedvéért – hogy nem a pénz izgatta, arra élete a bizonyság.
Csodabogár volt. Önszántából választotta az élethossziglani elszigeteltséget, a városi komfort teljes hiányát, a véget nem érő kemény kétkezi munkát. Némelyek bolondnak tartották a környéken, de sokan becsülték. Egyetlen barátja volt, René Lafortune halász – amikor nagyon kellett, ő hozott ezt-azt a külvilágból, vagyis a szomszédos Mahé szigetéről. Más látogatót ritkán fogadott. A kivételezett vendéget arra figyelmeztette, hogy tisztelje a teknősöket, mert jó eséllyel amazok az idősebbek. Büszke volt rá, hogy nála szépen szaporodik a veszélyeztetett aldabrai óriásteknős, a BBC riportfilmjében gyengéd puszit nyom egyikük páncéljára.
Grimshaw, ez a szeretetre méltó különc – utólag látszik csak igazán – rendkívül sikeres természetvédő volt. Valóságos csoda, ahogyan megmentette kicsiny dzsungelét a pusztító „idegenforgalmi hasznosítástól” (magyarán tarvágás, betonozás, szállodaépítés, tömeg, zaj, szemét). Élete végéhez közeledve elérte a hatóságoknál, hogy a szigetet nyilvánítsák szigorúan védett nemzeti parkká, igazgatását pedig, alapos jogi garanciákkal, egy alapítványra hagyta örökül (2009). A moyenne-i Robinson 86 évesen, privát paradicsomában szenderült jobblétre. Természetesen ott is temették el, utolsó kívánsága szerint a névtelen kalózok mellett.