magyar-amerikai kapcsolatok;vízummentesség;

Szembejött a való világ

Már a kettős adóztatást kizáró egyezmény felmondásakor lehetett tudni, hogy fogytán a washingtoni türelem. Nem csupán arról van szó, hogy Orbán látványosan drukkol az amerikai szélsőjobbnak és személy szerint Donald Trumpnak, azt a békát még csak lenyelte volt a Biden-kormányzat, de az mégiscsak nonszensz, hogy a magyar kormány kötelességének érzi ott szabotálni az amerikai külpolitikát, ahol csak tudja. Mintha nem lenne tisztában azzal, hogy az amerikai érdekek nagy általánosságban függetlenek az Egyesült Államok rövid távú belpolitikai mozgásaitól; Kína vagy az Ukrajna elleni orosz agresszió kérdésében nehéz lenne megmondani, hogy a liberális vagy a konzervatív oldal fogalmaz-e keményebben. A finn és a svéd NATO-tagság késleltetése, a NATO-Ukrajna kapcsolatok akadályozása megmutatta, hogy Magyarország szándékosan konfrontálódik a saját biztonságát is garantáló szövetséggel.

Mégis, sokáig úgy tűnt, hogy az amerikai diplomácia minden békát képes lenyelni és a mostani csattanást is a végsőkig próbálta elhárítani. Tavasszal küldöttséget menesztettek a magyar belügyhöz, újra elmondták, mi a bajuk a fűnek-fának osztogatott magyar útlevelekkel: könnyen be lehet velük utazni az USA-ba, ahol aztán bottal üthetik az illetők nyomát. Meg is állapodtak egy intézkedési tervben, ám ezt a magyar fél újfent elszabotálta. Úgyhogy itt van a rendszeresen Amerikába utazó vétlen magyarokat sújtó szigorítás, amit könnyen és gyorsan követhet a vízummentesség teljes felmondása. Márpedig az első reakciókból úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány most is támadva hárít. A belügy közleménye „amerikai bosszúról” szól, amiért nem adták ki a kettős állampolgárok adatait – gondosan elhallgatva az előzményeket, így azt, hogy a magyar hatóságok könnyelműségének köszönhetően hamis személyazonosságot felvevő kémek és bűnözők juthattak be az Államokba. De hát mit is várhattunk volna, hiszen a pillanatnyi belpolitikai érdekeit mindenek elé helyező Fideszt az sem zavarta, amikor Tusványoson feltűnt a terrorizmusért jogerősen elítélt Budaházy György, akit az FBI az amerikaiak biztonságára veszélyes személyként tartott nyilván…

A mások szempontjai iránti érzéketlenség pont annyira jellemzi a magyar kormányt, mint a sértődékenység, s minden kritika csípőből való, gyakran brutálisan nyers elutasítása. Azonban Amerikának sokkal kevésbé van szüksége Magyarországra, mint fordítva, és rendre kiderül, hogy Orbánék tehetetlenek, amikor szembejön a való világ. A magyar kormány tizenhárom év szorgos munkájával eljátszotta szövetségesei bizalmát és jóindulatát, a különben szinte végtelenül pragmatikus amerikaiakét is. Pedig talán még a napokban is lett volna esély menteni a menthetőt, de a dac megint erősebb volt a józan észnél, a Fidesz nem volt hajlandó részt venni sem a svéd NATO-tagság megszavazására összehívott parlamenti ülésen.

Az amerikai beutazás szigorítása nem bosszú, hanem figyelmeztetés. Talán az utolsó, talán még nem, de ha ez így megy tovább, abból nagyon gyorsan lehet nagyon nagy baj.