Tilos karikák alatt
morajlik a föld;
mélységei, magasságai
felszínes kapcsolataink
mintájára lassan
kiegyenlítődnek.
Rád emlékezem,
ahogy figyelmed hálóján
egyszer csak fennakadtak,
versbe szedett-vedett
kóbor gondolataim,
majd szétszakítva szálait
csendben visszahulltak
a feledésbe.
Szót sem érdemlek
kifejezni hálám,
amiért segédkeztél
rövidre zárni
ingatag tehetségem
hiányos áramköreit.
Úgy kiáltok.
Maradok tisztelettel:
Kínos-Utánérzés Egzisztencia