Törpék Konferenciája

„A magyar bajnokság nem készít fel ilyen magas hőfokú meccsekre” – mondta a kecskeméti tréner csapata kiesése után. Az NB I legutóbbi ezüstérmese a létező legalsó polcról pottyant le, a Konferencia Liga selejtezője az európai klubfutball leghátsó udvarának tekinthető, ennél eldugottabb sufni már nem létezik.

Képzeljük el akkor, hogy egyáltalán mire készít fel a vármegyei első osztály.

De hiszen tudjuk a választ: semmire.

Még a valaha volt legkisszerűbb mezőnyből kiemelkedő FTC-ről is kénytelen volt azt írni a jövő évtől tízezer példányos kormánymegrendeléssel kalkuláló, a bírálatokkal tehát nyilvánvalóan csínján bánó Nemzeti Sport: „Történelmi blama, a feröeri KÍ kiütötte a Ferencvárost a BL-ből.”

Mármint a Bajnokok Ligája kvalifikációs szakaszának legelső köréből. Jött a klaksvíki villanyszerelő, és lekapcsolta a villanyt.

Elgondolható, milyenek a zöld-fehérek magyar riválisai.

Nem csupán elgondolható, látható is. A Kecskemét például úgy búcsúzott a „feröeri” BL-selejtezőnél is jóval mélyebben lévő kontárliga próbafázisától, hogy a 95. és a 122. percben kapta a második és a harmadik tőrdöfést a rigai házigazdától (1-3). Mégsem lehet a pechre hivatkozni, a rendes játékidő második félidejétől olyan kirívó technikai és gyorsasági különbség mutatkozott a lett csapat javára.

A vendéglátók jobbszélsője, a kongói Mankenda konkrétan akkor és azt cselezett ki, amikor és akit akart. Ebben az a legszebb, hogy a Kecskemét bal oldali embere brazil. Futballilag persze műbrazil. Évente 800-1200 labdarúgó szerződik külföldre a jogo bonito hazájából; gondolhatják, hol áll ebben a sorban az, akinek a bolgár Beroe és Arda Kardzsali, majd a Kisvárda és a Kecskemét jut. E listából sok mindenki felsejlik, csak – kizárólag a brazil balbekkeknél maradva – Nilton Santos, Marco Antonio, Francisco Marinho, Edinho, Junior, Branco, Leonardo, Roberto Carlos vagy Marcelo nem.

De Matheus Leoni legalább nyilatkozni tud. Amikor Kecskemétre érkezett, azt mondta: „Tisztában vagyok vele, hogy ez a klub egy nagy család.” A játéka – diszkrét megfogalmazással – kevésbé szépen beszél.

Boér Gábor zalaegerszegi tréner viszont a szavak embere. Miután a ZTE kettős vereséggel (0-1, 2-1) bukott el el mindjárt az első lépcsőfokon az intellektuális alapú meggazdagodás és a férfias hódítás nagymestere, a legalább harminc alakban kívánatos Mészáros Lőrinc határon túli klubja, az NK Osijek ellen, a szakvezető kijelentette:

„Nagyon büszke vagyok a csapatra. Eltüntettük a különbségeket, hiszen egy magasabban jegyzett vetélytárs volt az ellenfél.” Hozzátette: együttese „hatalmas energiát” fektetett a meccsbe, és „nemzetközi szintű futómennyiséggel” sokszor ellenfele fölé tudott kerekedni.

E kommentár harmonizál azzal, hogy a Kisvárdától a bajnoki nyitányon elszenvedett 0-2 után az edző azt tudta mondani: „Az első tíz percben jók voltunk.”

Nem mellékesen, az NB I-es találkozót Kisvárdán kellett volna játszani, de a ZTE – a kontinentális előszezoni kötelezettségeire hivatkozva – kérelmet nyújtott be a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei klubhoz a pályaválasztói jog felcserélésére. Több folyamodványra már nem lesz szükség, európai tekintetben marad a fürdés-gyúrás, lehet koncentrálni a bajnokságra.

Majdnem így járt a Debrecen is, amely azonban a tizenegyes-párbajban kivívta a továbbjutást a vagy negyven percet létszámhátrányban játszó örmény Alaskerttel szemben. Az ismeretlen vetélytárs 2-0-ra vezetett, ám Dzsudzsák – akinek jó napjai vannak, hiszen egészségügyi cégcsoportját 370 millió forintért vette meg a győri Széchenyi István Egyetem – szépített, majd a másik Balázs, Megyeri a tizenegyesrúgások (illetve, -védések) hőse lett.

Srdjan Blagojević, a DVSC szerb szakvezetője legalább nem beszélt mellé: „Az ellenfél sok problémát okozott nekünk, és a mérkőzés nagy részében jobban játszott nálunk – említette. – Közelebb volt a továbbjutáshoz, de Dzsudzsák gólja sok mindent megváltoztatott, és persze a kiállítás is befolyásolta a kimenetelt.”

Így a Shamrock Roverst ezúttal is fölényesen (4-0, 2-0) kiejtő FTC-vel együtt a Debrecen áll még a harmadrangú front bevezető szakaszán. Ennek selejtezetlen mezőnye a következő csapatokból áll: Adana Demirspor (török), Aktobe (kazah), Akureyri (izlandi), APOEL (ciprusi), Arisz Szaloniki, Austria, Ballkani (koszovói), Besiktas, Bodö Glimt (norvég), B36 Tórshavn (feröeri), FC Bruges, FCS Bukarest, Celje (szlovén), Debrecen, Derry City (északír), Dila Gori (grúz), Dinamo Kijev, Farul Constanta (román), Fenerbahce, FTC, Gent, Gzira United, Hamrun Spartans (mindkettő máltai), Hapoel Be'er Sheva (izraeli), Hibernian (skót), Larnaca (ciprusi), Lech Poznań, Legia Varsó, Levszki Szófia, Lincoln (gibraltári), Luzern, Maccabi Tel-Aviv, Maribor, Midtjylland (dán), Nyeftcsi (azeri), Neman Grodno (belarusz), Omonia (ciprusi), Osijek, PAOK Szaloniki, Partizani Tirana, Pjunik (örmény), Pogon Szczecin (lengyel), Riga, Rijeka, Rosenborg Trondheim, Sabah (azeri), Santa Coloma (andorrai), Sepsi, Spartak Trnava, Struga (észak-macedón), Swift Hesperange (luxemburgi), Tobol (kazah), Twente (holland), Valmiera (lett), Viktoria Plzeń.

Akad néhány ismerős klub, de sokról azt sem tudni, micsoda. Van ugyan Swift, ám az sem Gulliverre, sokkal inkább a törpékre emlékeztet.

E körben legföljebb merni lehet nagynak lenni.