Vérmérséklet dolga, hogy ki minek tud örülni? Sokat látott makrogazdasasági elemzőink - megkönnyebbült sóhajaik kíséretében - példának okáért annak, hogy évesítetten "csak" 8,3 százalékot zuhant a magyarországi kiskereskedelmi forgalom júniusban. Ez a kétségtelenül még mindig tetemes mértékű fogyasztás-visszaesés lehetett volna nagyobb is. De szerencsére nem lett. A magyar vásárlóközönségről ugyanis bebizonyosodott, hogy - a kényszer nagy úr! - páratlanul gyorsan átrendezte, visszafogta fogyasztását, jövedelempozíciója függvényében igyekezett alkalmazkodni a rekordinflációhoz. S ezt korántsem széles mosollyal az orcájukon tették, teszik.
A piacgazdaságokban - hullámzó jelleggel bár - a fogyasztói árak a kínálat és a kereslet metszéspontjában alakulnak ki. Miután a magyarországi reáljövedelmek csökkenése megnyomta a vészcsengőt, az áremelési törekvések folyamatosan falba ütköztek, elérkeztek egy olyan határhoz, amely állami beavatkozás nélkül is gátat szab az inflációt tovább gerjesztő törekvéseknek, sőt ridegen visszakozt parancsolt az olyan állami mentőövnek álcázott intézkedésnek, mint az eredeti szerepét messze túlélt kamatstop. De ne feledjük: a lakosság egy részének jövedelmi helyzetét tovább erodálja a rezsicsökkentés félresikerült csökkentése, vagy az üzletláncokra is kivetett, s a fogyasztókra áthárított különadó. A NER hite szerint maga lett a piac ura. Az állam annak ellenére megzavarja a a háztartások tisztánlátását, hogy az üzletláncok számára előírt, növekvő mértékű, akciózás a számukra kedvező, az árfigyelő rendszernek pedig kétségtelenül jótékony hatása van az árversenyre. Ugyanakkor a tőkehiányos,kisebb üzletek ellehetetlenítésének a küszöbére értünk. Más pályát járnak, mint azok az üzletláncok, amelyek egyes alapvető élelmiszereknél mennyiségi korlátokat tudtak bevezetni. A piac minden szegmense valamilyen módon már eltorzult. Így korántsem minősül játéknak a szavakkal, hogy ami a NER-rendszerében esetleg javul az egyúttal romlik is.