Nyugat-Lengyelországban utazva tapasztaltam: mindenütt ukrán zászlók díszítik a középületeket, gyakran hallottam ukrán és orosz szót az utcákon, boltokban, gyakori az ukrán nyelvű közlemény és hirdetés is.
Az ország látszólag jól fogadja az ide áramlott sokmillió menekültet, akik a megtámadott Ukrajnából érkeztek. Most azonban politikai fordulat készül: a jobboldali-nacionalista kormánypárt változtat eddigi befogadó politikáján. A lengyel sajtó felfigyelt a kormánypárti elhidegülésre. Egyre több jel mutatja, hogy az októberi választások miatt a Jog és Igazságosság (PiS) párt nem mond le az ukránellenes szavazatokról. A liberális Gazeta Wyborcza megszólaltatott egy általa „fontos PiS-képviselőként” jellemzett politikust, aki a következőket mondta névtelenségbe burkolódzva az ellenzéki lapnak: „Agresszívok leszünk. Vagy mi szerezzük meg az ukránellenes szavazókat, vagy a Konföderáció (szélsőjobboldali nacionalista pártszövetség - A szerk.) Elsősorban a földművesek és a fiatal nők szavazatairól van szó. Nem ukránellenes, hanem oroszellenes retorikát használunk majd, de nagyon világosan kifejezzük, hogy nem az ukrán, hanem a lengyel érdek a felsőbbrendű” – idézte a politikust a varsói újság.
A túlélésért küzdő jobboldali kormánypárt fokozatosan távolodik eddigi Ukrajna-politikájától. 2022 február 24-e után ugyanis a PiS valóságos kopernikuszi fordulattal szakított az addigi Ukrajna-ellenes narratívával és teljes szolidaritást vállalt az orosz agresszió áldozatával. A menekülteket nyitott kapuk és szociális szolgáltatások várták, s Lengyelország lett a Nyugat logisztikai és hadtápbázisává. A lengyel jobboldali politikusok számos nagyívű személyes gesztust is tettek az ukrán vezetésnek. Ez a szolidáris politika szembe állította a lengyel kormánypártot addigi fő szövetségesével a Fidesszel, Orbán hirtelen elveszítette addigi népszerűségét.
A közelgő választásokon a gazdaság állapota döntő lesz. Az infláció a lengyeleket is sújtja. Ráadásul a jogállamisági hiányosságok miatt Lengyelország (akár az Orbán-kormány) nem jut hozzá az EU helyreállítási alapjaihoz. Hiába emelték fel az egy gyerekre járó családi pótlékot 500-ról 800 zlotyra (kb. 70 ezer HUF) a pénzromlás elnyelte az emelést. A megélhetési válságra más, Ukrajnával összefüggésbe hozható politikai elemek is rakódnak, s ezt az elégedetlenséget kihasználja az ellenzék.
Az egyik ilyen ügy az ukrán mezőgazdasági import kérdése. A lengyel kormány - együtt négy másik keleti EU-tagállam kormányaival – elérte, hogy szeptember 15-ig ne kelljen ukrán gabonát, étolajat forgalmaznia, miközben nem akadályozza ezek áthaladását. Egy újonnan jelentkező lengyel gazdapárt, az Agrounio több látványos akcióval tiltakozott az ukrán import ellen, s emiatt a PiS attól tart, hogy falusi szavazatokat veszíthet. Az állami és a pártpropagandában ezért most azt hangoztatják, hogy megvédik a lengyel termelőket az ukrán dömpingtől és fenntartják az embargót.
A PiS politikai technológusai azt is észlelték, hogy ukránellenes hangulat jelent meg a női választók és különösen a fiatal nők között, főleg a huszonéves középiskolai végzettségű lengyel nők táborában. A belső kutatásaik szerint ez a réteg több ponton is veszélyeztetve érzi magát: bosszantja őket az ukránoknak adott szociális ellátás, családi pótlék, valamint az, hogy a menekültek miatt a szociális és egészségügyi szolgáltatások zsúfoltabbak lettek. Ehhez járult az is, hogy az ukrán nők nem csak a munka világában, de a házassági piacon is versenytársként jelentek meg Lengyelországban. A PiS attól tart, hogy ezt a réteget is megszerezheti a Konföderáció.
A szélsőjobboldali konkurencia miatt a PiS elővette az ukránokkal kapcsolatos történelmi sérelmeket. A nyolcvan évvel ezelőtti volhíniai vérengzések ügye kezeletlen seb. (1943-ban a nacionalista UPA, ukrán felkelő hadsereg nevű többnyire a nácikkal együttműködő gerillaszervezet parancsnokai úgy döntöttek, hogy „etnikailag megtisztítják” az korábban lengyel terület, Volhínia térségét. Lengyel falvakat támadták meg és a lengyelek szerint százezer polgári lakost megöltek, még többet elűztek. A lengyel fegyveresek akcióinak tizenötezer ukrán áldozata lehetett.) A szörnyűségek megítélése régóta zavarta a lengyel-ukrán viszonyt. Ukrajna megakadályozta az áldozatok tömegsírjainak feltárását és nem volt hajlandó elismerni, hogy az UPA népirtást követett el. Azóta sincs változás – az oroszellenes ukrán nemzeti egység jegyében Zelenszkij és csapata nem hajlandó lemondani a szélsőnacionalista erőkről, nem tagadja meg azok bálványait. „Volhínia” az elmúlt másfél évben nem zavarta Ukrajna támogatását, de most ismét előveszik a témát. Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke megadta a hangot. Egy minapi beszédében azt mondta: „Kegyetlenségben nehéz a németeken túltenni, de az ukránok erre is képesek voltak.”
