A Zoboki Gábor által irányított ZDA-Zoboki Építésziroda tervezheti a 2025-ös oszakai világkiállítás magyar pavilonját. A 2025-ös terv kidolgozására még van ideje a nyertesnek, a Népszava viszont arra volt kíváncsi, hogy van-e jelentősége és mit mutat egy ország magáról a nemzeti pavilonnal. Milyen a pályázati rendszer, és milyenek voltak a magyar pavilonok az elmúlt három évtizedben? Smiló Dávid építészt, a Paradigma Ariadné társalapítóját kérdeztük.
– Makovecz Imre a XX. század egyetlen nemzetközileg látható magyar építésze volt, ezért az 1992-es sevillai világkiállításra épült, világszámnak számító Makovecz-pavilon jó választás volt. Minden politikai fiaskójával együtt, amelyek akkor már mutatták egy politikai közösség impotens közelítését. Az organikus közösségnek egyébként is vannak korlátai, és a politika rátelepedése Makoveczre kifejezetten rosszat tett az életműnek. A halála utáni folyamatok pedig még többet ártanak: az épületei visszaépítésére elköltött rengeteg pénz nem tesz hozzá érdemben a hazai építészet helyzetéhez, miközben olyan projektek döcögnek és kérdéses a megvalósításuk mint az Építészeti Múzeum, amelyre viszont tényleg szüksége lenne a magyar építészetnek és társadalomnak – fejti ki Smiló Dávid. – A Sámándob, vagy a tavaly zárult Dubai világkiállításon, Makovecz Imre egykori tanítványa és munkatársa, Csernyus Lőrinc tervezte pavilon azonban inkább olcsó, harmadik világot idéző hangulatú utánzat volt – mondja. A kérdésre, hogy az ezüstérem, azaz, hogy a Világkiállítások Nemzetközi Szövetsége a második legjobbnak ítélte a magyar pavilont a legjobban bemutatott tematika kategóriában, úgy reagál:
– Az építészeti díjaknak két kategóriájuk van. Az egyik, amit a szakmai közösség ad, és vannak azok, amelyek a beruházást díjazzák, ezekért általában fizetni kell. Nem tudom, ez melyik volt, de a második helyezés a nemzetközi sajtóban nem jelent meg
– válaszol. Szerinte utoljára 2010-ben a Sanghaji Világkiállítás Lévai Tamás tervezte magyar pavilonja volt méltó a magyar építészet színvonalához.
Mit gondolunk a jövőről?
Az oszakai világkiállítás 2025 áprilisától októberig tart, fókusztémája a jövő társadalma. A magyar pavilont a Zoboki Gábor által irányított ZDA-Zoboki Építésziroda tervezheti – írta meg a 24.hu. Januárban még a többek között a Néprajzi Múzeumot és a Duna Arénát is jegyző Ferenc Marcel vezette Napur Architect csapat örülhetett, miután a közbeszerzési értesítőben közzétették, ők tervezhetik a pavilont. Az Oszakai-öbölben, egy feltöltéssel és talajjavítással létrehozott mesterséges szigeten, a Yumeshimán akarták létrehozni a pavilont, amelynek földszintjére kiállítóteret, kávézót, ajándékboltot, illetve VIP szalont, emeletére pedig business és VIP lounge-ot álmodtak meg. A vitatott koncepció és a kiválasztás módja miatt a Magyar Építőművészek Szövetsége nyílt tervpályázatot kért. A kormány végül újabb közbeszerzési eljárást írt ki, de ezt is hirdetmény közzététele nélkül tette, így a potenciális pályázók jó része továbbra sem értesülhetett a lehetőségről – vette észre az Építészfórum.
– A nemzeti pavilon épülete egyfelől a nemzet reprezentációjának szempontjából fontos a tartalom oldalán, másfelől – ha jól sikerül – nagyon-nagyon sokat lendíthet egy építészeti kultúrán. Jó lehetősége az építész szakmai megmutatkozásának, annak, hogy mit tud hozzátenni magyarként a világ építészetéhez. Az igazi csavar az, hogy ezek a pavilonok tökéletesen bemutatják, ami ma Magyarországon történik. Disszonáns lenne, ha egy nagyon progresszív nemzetet mutató alkotást vinnénk világkiállításra. Persze nagyon vágynék arra, hogy sokkal vállalhatóbb termékek kerüljenek oda, de ha most végig gondoljuk, hogy Magyarországon a hatalom kultúrát hogyan kezeli, mit tart fontosnak, mit hangsúlyoznak az állami szereplők, akkor ez így pontos – mutat rá Smiló Dávid, aki szerint a világkiállítások szerepéről fordítva kellene gondolkodni: – Egy nemzeti pavilon remek bemutatkozási lehetőség lehetne fiatal építészeknek. Ferenc Marcelnek, Zoboki Gábornak pedig nincs szükségük már erre, az ő építészetük jól látható Magyarországon – veti fel Smiló Dávid.
Smiló Dávid
1988-ban született Budapesten. 2016-ban végzett a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében építészként. Csóka Attila Róberttel és Molnár Szabolccsal a Paradigma Ariadné Építésziroda alapítója. Nevükhöz fűződik a 2018-as Frankfurti Könyvvásár Kassákot idéző magyar pavilonja, a 12 fal című nemzetközi építészeti kiállítás a veszprémi Iparostanoda épületében, a 2021-es Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának kiállítása és a Sándorfalvi Bivalyos tanösvény. Ez utóbbit olyan neves nemzetközi lapok is publikálták, mint a brit The Architectural Review és az olasz Domus.
Ami az építész szakmát illeti, létezik, zajlanak is belső beszélgetések, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni az függőségi viszonyokat. – Nagyon érzékeny a kapcsolat az építészet és a hatalom között, ezért a kamara lobbiereje alacsony. Aki beruházásokhoz akar jutni, annak nem mindegy, hogy mennyire ugrál. Az elmúlt tíz évben nagyon megnőtt az ingerküszöb is. A Sámándob idején még volt botrány a konszenzusos pályázati eredményt felülbíráló miniszteri döntés miatt, ma már nem kíséri közfelháborodás a kiválasztás módját – meséli. Az Építészeti Múzeum és a Világkiállítás ügye azért ilyen fontos, mert annak tényleg van nagy ereje az építészet menetével kapcsolatban. Ezekre minél nyitottabb pályázatot kellene kiírni, ám ez nincs így, a Paradigma Ariadné sem tudott indulni egyiken sem.
– Világkiállítási pavilon megvalósítására pályázatot utoljára a Sámándob előtt írtak ki, akkor is trükkösen nem tervpályázatnak, hanem tervversenynek nevezték, előbbi esetében ugyanis a győztes eredményét meg kellett volna valósítaniuk.
De ez a rendszerváltásig visszamenőleg botrányos folyamat. Sokszor, amikor a zsűri úgy érzi, hogy ami létrejött, tetszik, de politikai szempontból nem csengene jól, nem osztanak ki első díjat, csak másodikat és harmadikat. Ezzel a pályázat érvénytelenné válik, és újra ki lehet írni – részletezi.
Építész társaival ők nem is ebben a dimenzióban gondolkodnak. – A magyar építészek nagyon bezárták magukat Magyarországra. Mi tíz évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy ez nem jó. Nem jó, hogyha egy pici kultúra nem képes kommunikálni legalább a környező országokkal, Európával. Pedig a külföld piacszerzési lehetőség is. A mostani, Építészet Múzeum pályázatra megkeresett minket nemzetközi partner, hogy készítsük közösen a leadandó dokumentációt, bár végül nem volt kapacitásunk rá. De nem abszurd felvetés, hogy egy holland nemzeti pavilont magyar építész tervezzen, bár, ahogy egy magyar név most csengene... – mondja, majd a közbevetésre, hogy ezzel arra céloz-e, hogy a magyarokról jelenleg milyen kép él Nyugaton, Smiló Dávid igennel válaszol.
Botrányok között
1990-ben Janáky István „Lepkeház” terve nyerte az 1992-es Sevillai Expo magyar pavilon ötletpályázatát. Az új, MDF-kormány megalakulásakor azonban visszavonták a megbízást Janáky Istvántól, és az építészszakma tiltakozása ellenére a pályázaton részt nem vett Makovecz Imrét kérték fel a pavilon elkészítésére. Az expóra született hatvanhét pavilon közül ötvenkettő mára eltűnt, nyolc pedig védelmet élvez – köztük a magyar is. 2013-ban a kormány a pavilon darabokra bontását és hazahozatalát tervezte, de ez elmaradt. Tavaly egy spanyol üzletember, Mario López Magdaleno vásárolta meg a méltán híres Makovecz-alkotást, és a felújítását tervezi.
2014-ben nem Gettó Tamás és Dr. Hutter Ákos első díjas „A Malom” c. terve, hanem Szőcs Géza miniszteri döntése következtében, az építészszakma tiltakozása ellenére a második díjas "Alakor", Sárkány Sándor és Ertsey Attila elképzelése szerint épült meg a 2015-ös milánói expo magyar pavilonja, amelyet az állami tulajdonú vagyonkezelő szervezet, a Carpathia Nemzeti Kreatív Gazdaságfejlesztő és Innovációs Kft. valósított meg több mint 2 milliárd forintból. A pavilont Karcagon építik újra 3,8 milliárdból, de a korábbi acélelemeket hagyták szétrohadni, ezért a tervező Sárkány Sándor az Integritás Hatósághoz fordult – írta meg az Átlátszó. Megkérdeztük a karcagi polgármesteri hivatalt, hogy elkészült-e a Sámándob újraépítése, volt-e, lesz-e átadó ünnepség, mennyibe került az újraépítés, illetve, hogy a tárolás miatt valóban tönkrementek-e elemei. Kérdéseinkre nem kaptunk választ. Szepesi Tibor polgármester július 9-i Facebook-posztjában így írt: „A tegnapi napon vettünk részt azon a bejáráson, ahol az épülő Sámándob került bemutatásra a sorsoláson szerencsések részére. Bejártuk az épületet az alagsori kiszolgáló részektől kezdve, a szabadtéri színpadon keresztül egészen a tetőteraszig. Nézelődés közben minden felmerülő kérdésre választ kaptak az érdeklődők. A határidőben elkészülő, négy évszakos, vázszerkezetében tökéletes, impozáns épület, méltón fogja szolgálni városunk kulturális rendezvényeit.”