Én is azok közé a turisták közé tartozom, akik szeretnek megreggelizni a szállásukon. Így, némi kalóriával a testben már sokkal könnyebben el lehet kezdeni a napot. Főleg akkor, ha az ember olyan helyen jár, ahol még sohasem.
Életünkben először a nyáron a fiammal Csehországban voltunk. Bár a prágai szállodánk nem a belvárosban volt, de a metrónak köszönhetően könnyen és hamar be tudtunk jutni a központba. A hotelben reggel 10-ig lehetett reggelizni, így csak ezért nem kellett korán kelnünk. Svédasztalos reggeli volt, sohasem álltunk fel éhesen az asztaltól.
Az első prágai napunk a városnézésről szólt. A séta során megfigyeltem, hogy a kis belvárosi élelmiszer üzletekben kínaiak az eladók. De a nap végére azt is megtudtunk, hogy a hotelünk közelében az egyik olyan kereskedelmi üzletláncnak is van egy boltja, amely Magyarországon is jól ismert. Ennek nagyon megörültünk, és másnap, amikor több mint hét órát voltunk a prágai állatkertben, az esti bevásárlást már ott intéztük.
Sok mindent vettünk, és nem is néztük az árakat. Vacsora aznap estére, étel másnapra, a hazaútra. A „hazaút” egy egész napos program volt. Délelőtt elhagytuk a szállásunkat, aztán a prágai vasútállomáson vertünk tanyát. Kora délután indult a vonat, késő estére értünk haza. Szóval erre számítva megpakoltuk a kosarunkat. A jól ismert ízek és termékek között nem volt nehéz a választás, annak ellenére, hogy mindenütt minden csehül volt kiírva.
Nem csalódtam, a Staropramen sörnek, amit vettünk, ugyanolyan jó volt a minősége ott, mint amihez itthon szoktam hozzá. Később hasonló teszt eredmények születtek a chips és a csoki ízével, minőségével kapcsolatban is. De vettünk kenyeret és hozzá salátákat, felvágottakat, ásványvizeket és gyümölcslét is. A legnagyobb meglepetésemre végül háromszázhetven koronát fizettem, ami átszámolva körülbelül 6000 forint.
Az utazásunk vasárnapja „három az egyben” volt. Reggel Csehország, napközben Szlovákia, este Magyarország. Miután kinyitottam a lakásom ajtaját, az első és legfontosabb dolgom az volt, hogy minden maradék ételt betegyek a hűtőbe. Előzetes kérésünknek megfelelően édesanyám már „feltankolta a hűtőt”, így másnapra bőven volt mit ennünk.
Ahogy a reggeliző asztalt rendezgettem, egymás mellé került ugyanaz a magyar és cseh pulykamell sonka. A legnagyobb meglepetésemre kiderült: a cseh sonkában 92 százaléknyi, míg a magyarban csak 78 százalék pulykahús van.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
